Eger - hetilap, 1885
1885-05-05 / 19. szám
156 Dörgedelmes éljenek s az osztrák néphimnus eljátszása után Rudolf fóherczeg, mint a kiállítás védura, körülbelül a következő szavakkal üdvözlő a királyt: Császári és ap. kir. Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Boldogító pillanat ez, melyben felséges uram elé lépni merek, a hódolatteljes kéréssel, hogy királyi szava által e kiállítást felszentelni méltóztassék. Egy ezredéve már, hogy a magyar nép jó és bal sorsban megőrzé ez országot és_ hogy az atyáitól öröklött földön hatalmas alkotmányt fejtett ki. És ma új erőben egyesülnek itt szt. István koronájának minden országai e béke-ünnephez, mely úgy a bel-, mint a külföldnek fényes képet nyújt arról, hogy Magyarország rövi idő alatt mivé lett Felséged bölcs, atyai kormányzata és a nemzet lelkesült hazaszeretete által. Magyarország nagy, és meglepő kulturális haladása, mely itt oly messze sugárzó képpé szövődik, az ország lakosainak értelmisége, törekvése és képessége természeti kincseit nagyban emelték és termékenynyé tevék. Együtt látjuk itt a mező- és erdőgazdaságot, a marhatenyésztést, bányászatot, az ipar és kereskede- delem haladását, az irodalom, tudomány, művészet, műépítészet alkotásait, valamint a kifejlődött közoktatást. Nyilvánvaló tanújelei ezek annak az intenzív és egészséges fejlődésnek, melyre a honfi teljes elégtétellel tekinthet. A Felséged jogara alatt egyesült egyéb országok is örömmel fogják Magyarország haladását üdvözölni, e kiállítást tanulmányozni és Magyarország tetterejét és geniusát teljes elismerésben részesíteni. Ez érzelmektől vezérelve s ily eszméktől áthatva fordulok Felségedhez ama legalázatosabb kéréssel, hogy méltóztassék a kiállítást megnyitottnak nyilvánítani. Riadó éljenek után ő Felsége körülbelül a következő szavakkal nyitotta meg a kiállítást: A szép ünnepély, mely minket itt ma egyesít, csak a legőszintébb örömmel tölthet el bennünket. Mert oly müvet inau- gurálunk, mely méltó bizonyság arra, hogy magyar koronám szép országai minden tekintetben méltó helyet foglalnak el a kultur- államok között. Örömmel jelentem meg tehát ezen, jelentősége által a közönséges kiállítások niveauján felülemelkedő országos ünnepen, melynek méltán nevezhető, hogy jelenlétem által azt felavassam. Reményiem és óhajtóm, hogy a siker a várakozásnak teljesen megfelelő legyen, és ne csak az előbb említett czélt biztosítsa, hanem egyszersmind hatalmas serkentésül szolgáljon a szorgalom s áldáshozó munka utján való folytonosan fejlődő haladásra. E reményAz „EGER“ tárczája. Néhány adat Bessenyöröl. (Harmadik és utolsó közlemény.)- K. K-tól. Idejére nézve ezután a káptalan egy levele következik 1393- ból, nem eredetiben, hanem hiteles 1468-ik évi másolatban. Guthi Ország Mihál Íródeákjának kezéből került ki ez Írás, és Besenyői Mihál a 1-n á d o r kérelmére történt az átiratás. Ebben a Tenkieknek, Farmosiaknak és Löveiek- nek atyafisága és családi összeköttetése a Bessenyeiekkel van érintve. A Tenkiek birtokosok voltak a Tepélyen, tőlök a Farmo- siak leánynegyedet, — leányörököst illető részt — kívántak. A megegyezés az egri káptalan előtt történt. A kielégítés egész mivoltában nincsen érintve benne. Okmányaink sorában ezután az 1394-iki a legtisztességesebb régiség. Eredeti és nem másolat. Ennek foglalata szerint a Szóláthiakkal is atyafiságban állottak besenyei nemeseink. Szóláthi Tolvaj Jánosnak a leánya Toldi Györgyné lett. Ezen Toldi Györgyné, — aki talán nem is más, mint Toldi Miklósnak megénekelt anyja, — szóláti birtokában az egri káptalan színe előtt a többi között Anna nevű leányát (Besenyei Jánosnét) teszi örökössé, atyjafiainak tudtával és belenyugvásával, miután a kezelését személyesen nem eszközölheti. Ezen okirat az egri egyházmegye történeti szempontjából azért nevezetes, mert ez évből okmánytáraink nem mutatnak föl tői s ez óhajtól áthatva, a kiállítást ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A zene felharsant, a Fölség rövid időre cerclet tartott, aztán dörgő éljenek után átvonult az iparpalotába, s rövid körséta után hullámzó százezrek éljenzugása közt vonult vissza a budai palotába. Szebb, fényesebb ünnepélyt nem ült az ország a koronázás óta. Erdélyi BéJa. A hatvan külvárosi gyermek-menedékház fölszentelése. Múlt vasárnap, f. hó 3-án, a délesti órákban kegyeletes ünnepnek voltunk tanúi. Ekkor szentelték föl a hatvani külvárosban, a Sóház-utcza végén, nemrég fölépült, csinos gyermek-mene- dékházat, melynek lérejöttéről annak idején, lapunkban részletes közleményt hoztunk. A szép ünnepély d. u. 5 óra tájban vette kezdetét. Jelen voltak: Györgyényi Ignácz kanonok, az intézet legfőbb jótevője s létrehozója, Ludányi Antal, apát-kanonok, városi-plébános, Babies János kanonok őnsgaik, T a v a s s y Antal polgár- mester, Dusárdy József városi főjegyző, az egri dalkör tagjai, élőkön fáradhatlan elnökük-, dr. Danilovich Pállal; az intelli- gentia köréből számosán, s a környék földmives osztályából egy- besereglett nagy néptömeg. Az ünnepet a hatvan-negyedi olvasókör elnöke, dr. Hubert János jogtanár nyitotta meg, pár szóval jelezve a jelen összejövetel czélját, mire a dalkör szokott szabatossággal, Beethoven „Isten dicsősége“ hymnuszát zengette el. Ezután T a v a s s y Antal polgármester állt föl, s pár szóval engedelmet kért, hogy gyöngélkedése miatt beszédét a jelenvolt vár. aljegyző olvashassa föl, mely eként hangzik: Tiszt, gyülekezet! Egerváros közönségének egy rég szükséget érzett hiányán lett segítve azáltal, hogy ezen hatvani külvárosi negyedben egy áldásos ezélú gyermek-menedékhely állíttatott, oly helyen, melyet eddig az ide áthelyezett Mária-szobor közelében egy ronda szemét lerakodási hely disztelenitett. — Minden nagyobb eszmét egyes emberek gondolkozó agya szokott megteremteni. — Adott a gondviselés Egernek is többek közt egy főpapot, ki nemes szivét és áldozatkész akaratát egyedül a kisdedek és gyámoltalanok boldogitására szenteli. Talán ha nevét nem említem is, a közönség ki fogja találni, hogy az illető nem más, mint főt. nsgos Györgyényi Ignácz kanonok úr, ki már oly egri káptalani kiadványt, melyben a káptalan előkelői elsorolva lennének nevezet szerint. (A pecsét sárga és zöld fonalból font zsinóron függött, mely azonban hiányzik.) Az 1399-ik évi helyzetre vet világot a következő, eredetiben már meg nem levő, hanem 1414-ben hiteles alakban átirt okmány. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy érdemleges részét illetőleg az eredeti okmányban sokat veszítettünk; mert ámbár a káptalan időszerinti nótáriusa igen olvasható betűkkel adta vissza betüszerint a korábbi fogalmazványt, azonban, mert a közepéből (és épen a közepéből) egy darab ki van szakítva, az egész tartalmat nem mondhatjuk többé rendelkezés alatt állónak. Pedig osztozkodási egyesség lévén, igen tájékozó lenne a régi Besenyő tekintetében. Annyi kivehető, hogy a Dór mán háziak (ma Dormándiak- nak mondanék) és a Bessenyeiek egyezkednek Besenyő egy része fölött. Az egyesség Bubek nádor előtt történt, a ki annak eszközlésével az egri káptalant bizta meg, tisztelendő barátjait. A besenyői birtok ekkor négyfelé lön földarabolva ezen osztály alkalmával, a részek körülírása azonban az okmány hiányos volta miatt nem lehetséges. Az is kivehető a szöveg hiányos voltának daczára, hogy akkoron Besenyőnek az Erdewtelek és Hanyi falvak felé eső részén még erdeje is volt, amely egyelőre az osztakozók közvagyona maradt. A jelenlevők között említtetik egy kápoInás-Erdewteleki szomszéd is. Tehát Erdőtelek is több volt. A kápolnásról nem kápolnás Erdőtelekre szabad, és méltán lehet következtetnünk ugyanis. (Hosszú kártyapapiron, az egri káptalannak zöld zsinóron csüngő ép pecsétével). —
