Eger - hetilap, 1884
1884-12-11 / 50. szám
— 4", 8 — Név. Foglalkozás. Lakhely. Hám János bii'tokos magánzó Gyöngyös. Medgy János birtokos Füzes-Abony. Simkovics Imre ügyvéd Eger. Merkefka Antal birtokos Gyöngyös. Hutter László földbirtokos Kápolna. Perlaky Zénó földbirtokos Domoszló. Máder Miksa gyógyszerész Heves. Csekó Gábor lelkész Kaál. Pátz Ferencz orvos Eger. Vavrik János lelkész Sólymos. Juhász Gergely birtokos Visonta. Kovách Géza állatorvos Tisza-Füred. Maczkó Pál birtokos Pásztó. Vavrik Béla birtokos Eger. Újhelyi Lajos lelkész Sarud Hován József lelkész Pásztó. Schweitzer Ignácz kereskedő Gyöngyös. Wochler Alajos lelkész Kömlő. Gyöngyösi Sámuel lelkész T.-Nána. Brack Áron kereskedő Gyöngyös Rosenfeld Ede kereskedő Gyöngyös. Vajda Sámuel birtokos Átány. Lovasy Ákos birtokos T.-Füred. Krasszy Félix lelkész Gyöngyös. Végh Jenő birtokos Eger. Kóthy József birtokos Szűcsi. Jezerniczky Károly földbirtokos Tar. Berger Lázár kereskedő Gyöngyös. Engel Péter birtokos Heves. Deutsch Salamon kereskedő Gyöngyös. Szabadhegyi Mihály birtokos Gy.-Taiján. Bajzátli Sándor kereskedő Eger. Remenvik Zsigmond földbirtokos Dormánd. Graefl Jenő birtokos Poroszló. Uzelmann János birtokos Tófalu. Daukó Mihály lelkész Verpelét. Tóber Ferencz lelkész M.-Tárkány Kristofcsák Ferencz lelkész Kis-Köre. Preszler Ferencz birtokos Eger Czeiszler Zsigmond bérlő Eger. Petheő László birtokos Heves. Grósz Jakab birtokos Verpelét. Práf Nándor birtokos Pétervásár. Polonkay Endre ügyvéd Eger. Markovics István birtokos Atkár. Pásztor Béla birtokos Tisza-Füred. Bogdán Jónás birtokos Gyöngyös. Nánásy Ernő birtokos Heves. Várkouyi László birtokos Atkár. Markovics János birtokos Eger. Nagy Miklós bérlő Pásztó. Ruzsin Ignácz kereskedő Eger. Csengery József lelkész Átány. Blumenthal Mór birtokos Gyöngyös. Kohn Soma birtokos Eger. Remenyik Sándor bii'tokos Erdőtelek Herz Sámuel birtokos Gyöngyös. Mihályi Károly lelkész T.-Sz.-Miklós Puchlin Kázmér lelkész Felnémeth. Grósz Ignácz birtokos Feldebrő. ifj. Szabó István birtokos Bessenyő. Kecskés Sándor birtokos Gy.-Tarján. id. Borliy, József ügyvéd Gyöngyös. Kolossy Ágoston ügyvéd Eger. Antony Antal ügyvéd Gyöngyös. Isaák István. birtokos Rhéde. ifj. Hám István birtokos Gy.-Halász. Beniczky Pál birtokos Csehi. V. Kovách Zoltán jogtudor V.-Györk. Sz unnák Rezső ügyvéd Eger. Indokolás: a főrendiháznak, mint f els öli áznak szervezéséről szóló törvényjavaslathoz. iVejíe.) Ezek után áttérhetek már a törvényjavaslat egyes, fontosabb intézkedéseinek indokolására, melyek a fentebbiekben még kellően indokolva nincsenek. A 2. §. b) pontját illetőleg mindenekelőtt megjegyzem, hogy az adótétel azon szempontból állapíttatott meg, hogy az örökösödés jogán a tagok száma körülbelül 250-et tegyen s az elhalálozás és nagykorúvá tétel, valamint a vagyoni helyzet változásához képest ezen számhoz álljon közel. Megjegyzem továbbá, hogy az adótételnél a földadót venni főalapul, azt hiszem, helyes, mert a földbirtok az, mely legtöbb stabilitást ád; kijelölni pedig, hogy melyik évi kivetés szerinti földadó mennyisége képezi az állandó határt — szükséges volt azért, mert az adó csak mint a vagyon s ez esetben a földbirtok értékének jelzője szerepel s épen azért biztosítani kell azt, hogy akár nagyobb legyen a földadó, akár az adórendszer valamely változása, vagy jobb viszonyok folytán kisebb, az ne bírjon hatással a jogosultság megállapítására. Annál szükségesebb ez, mert ez adónak emelkedése nem azt jelentené, hogy a viszonyok különben ugyanazok maradván, a tulajdonos gazdagabb lett és lejebb szállása nem azt, hogy szegényebb lett, de sőt ellenkezőleg, az előbbi eset rontja s az utóbbi jobbá teszi a földbirtokos anyagi helyzetét. Az ugyancsak ezen pont végső bekezdésében foglalt intézkedés szükséges azért, mert az erdélyi bárói és grófi családokat illetőleg az 1867. év óta azon gyakorlat fejlődött ki, hogy azoknak azon tagjai, kik az 1848. év előtti értelemben vett Magyarországon is bírtak fekvő vagyont, meghivattak a főrendiházba, mig azok, kik csak is a volt erdélyi nagyfejedelemségben voltak birtokosok, meghívást nem kaptak. ügy hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy ezen megkülönböztetést megszüntetni szükséges volt. A 2. §. többi része, valamint a 3. §. én azt hiszem, részint nem igényel indokolást, részint indokolva van a javaslat átalá- nos indokolásában. Ugyanez áll átalában a 4. §-ról is, melyre nézve még csak azt kívánom megjegyezni hogy a protestáns hitfelekezet főhivatalnokaira nézve tett azon intézkedés, hogy nem mind, hanem csak az ott kitett számban a hivatalbani idősebbség szerint lesznek a felsőház tagjai, abban leli indokát, hogy egy bizonyos arányt mégis kellett szem előtt, tartani a különböző hitfelekeze- tek részesítésében, mely, ha mind bevétettek volna, nagyon is meg lett volna zavarva; ha pedig csak egy része vétetik be, akkor leghelyesebbnek látszik, hogy a hivatalban idősebbség legyen irányadó. Az erdélyi egyházkerület főgondnokát illetőleg bevett intézkedés pedig szükséges azért, mert több fógondnok lévén, ezen intézkedés nélkül megeshetnék, hogy mind a három hivatalban legidősebb főgondnok azon egy kerületből állana elő, mi a többiekre nézve igazságos nem lenne. Az 5. §-ban az első szervezésnél azért van az élethossziglan kinevezhető tagok száma az összes tagok egy negyedére szorítva, hogy akkor, mikor az első alakulás történik, ne lehessen teljesen kimeríteni a jog gyakorlatát is. s igy nehézséget gördíteni a későbbi fejlemények elé. A 8. §-t illetőleg azt kívánom megjegyezni, hogy ama hor- vát-szlavonországbeli tagok, kik a jogosultságot az általuk viselt méltóságok után viselik, vagy azok, kik örökös tagok, de nem csak azon országokban, hanem a szent István koronája alatt másutt, is bírnak földbirtokot, kell, hogy a törvényhozás összes ügyeiben jogosultak legyenek; mert ezen méltóságok nem különleges horvát-szlavon méltóságok, hanem épen úgy, mint a többiek, szent István birodalmában a magyar korona által adatnak; az pedig, ki Horvát-Szlavonországokban is bir földbirtokot, de bir azon kívül is szent István birodalmában, nem lehet, hogy kevesebb jogot gyakorolhasson, mint az, a ki csakis az utóbbi részekben birtokos. Ellenben igen természetes az, hogy a Horvát-Szlavonorszá- gok gyűlése által választott felsőházi tagok is csak azon hatáskörben bírhatnak joggal, a melyben a képviselőházba választottak bírnak, valamint azokat is, kik amaz országokon kívül nem birtokosok, csakis az oly ügyekben illeti meg a befolyás, a melyek a magyar korona összes országainak közös ügyei. Miután T