Eger - hetilap, 1884
1884-10-23 / 43. szám
398 rátán vagy az anyagi eszközök elégtelenségén mult-e az ? Ez összehasonlító kérdésekre keilend a miniszterhez intézendő ujjabb jelentésében felelnie; különösen abban az esetben, ha az intézet — az 53. §. értelmében — már egy vagy két Ízben meginttetett. (politikai heti szemle. A franczia kormány, a kétségtelen nagy diadalok után is, melyeket a tonkingi haderő Langkep és Su mellett kivívott, úgy látszik, arra van elhatározva, hogy még 4000 embert küld erősítésül. A hírlapok nemcsak helyeslik ezt a szándékot, de sürgetik is kivitelét. A Temps lelkére köti a kormánynak, hogy a parliament előtt semmit se titkoljon el, a parliaments pedig fölhívja, hogy semmit se tagadjon meg, a mi szükséges, hogy a khi- naiakat végkép leverjék. Jelentékeny haderőnek gyors kiállítása tetemesen gazdaságosabb eljárás, mint a mostani helyzetnek két- három évre való elhúzása; azt tanácsolja tehát a kormánynak, hogy a Francziaországból és Algériából elindított erősítések oda- érkeztéig is, vesse Tonkingba a Kokinkhinában és Uj-Kaledoniá- ban rendelkezésre álló csapatokat. Úgy látszik, Briére de 1 ’ Isle tábornok elegendő haderő fölött rendelkezik, hogy a khinaiaknak Tonkingba való betörését visszavesse; de ez nem elégséges arra, hogy győzelmeit az ellenség üldözésével kizsákmányolja. A Eepublique Frinsaise nagy megelégedéssel jegyzi föl, hogy a Kongó-ügyről szóló sárgakönyv Angliában mély benyomást tett, mert semmi kétséget sem hagy fenn a Francziaország és Németország közt uralkodó egyetértés felöl. Tagadhatatlan — mondja a nevezet, lap — hogy a berlini és párisi kabinetek együttes lépése Anglia közvéleményét érzékeny ponton érinté. A tory- ellenzék készséggel kap ezen a diplomácziai eseményen, hogy ezzel a mostani kabinet hibáinak következményeire utaljon. Ha Anglia, melyet annyi sziget és kontinens ural, rossz szemmel nézi egy olyan konferenczia egybehivását. mely némi rendet és méltányosságot akar behozni a gyarmati lakoma morzsalékainak szétosztásába, a minek az egyeduralmát Anglia eddigelé magának követelte, úgy Francziaországnak is meg kell engedve lenni, hogy megóvja azokat t nagy érdekeket, melyeket neki a Kongón Brazza működése s a Nigeren Szenegál birtoka és a Bámaku-vasút építése teremt. Bor oszló okt. 18. A braunschweigi herczeg ma hajnali 1V* órakor meghalt sibyllenorti vadászkastélyában. Tegnap délután négy óra óta vívódott a halállal. Utolsó szavai ezek voltak: „Braunschweig, mein Braunschweig!“ Az elhunyt herczeg utolsó sarja volt a guelfek braunschweig-lunebnrgi ágának s halálával napirendre került a trónörökös kérdése. Egy évre a regensség veszi át az uralmat s ez idő alatt elválik majd, hogy a cumber- landi herczeg, lemondva Hannoveráról és elismerve a német birodalmat, elfoglalja-e Braunschweig trónját, vagy poroszszá lesz-e a herczegség. A cumberlandi herczeg már tudakozódott is a felől, hogy milyen állást kell elfoglalnia a megváltozott viszonyokkal szemben. Az csak másodrendű kérdés, hogy akarja-e fiai számára biztosítani a trónt. Mindenekelőtt megállapodásra kell jutnia Poroszországgal. Braunschweig, okt. 18. A regensségi tanács egybegyült. Kiáltványában tudomására hozza a lakosságnak, hogy az uralkodó herczeg elhunyta után a regensségi tanács az 1879. regensségi törvény alapján kezébe vette az ország ideiglenes kormányzását és az idézett törvény értelmében fogja vezetni. Ha a körülmények és a netalán szükségesekké vált intézkedések megkívánják, alkotmányos közreműködés végett az országgyűlés haladéktalanul össze fog hivatni. Braunschweig, ok. 18. Az itt állomásozó Hilgers porosz tábornok kiáltványt bocsátott ki, melyben kijelenti, hogy a német birodalmat illeti ama kérdés megvizsgálása, vájjon ki legyen az elhunyt herczeg utóda. Mig a szövetségtanács Braunschweig herczegség képviseletének igazolása iránt határoz, a császár fog őrködni a fölött, hogy a trón örökösöd és jogszerű elintézése, valamint az uralkodó herczeg személyét megillető katonai jogok épségben tartása biztosíttassák. E czélból és a braunschweigi regensségi törvény értelmében a császár őt (Hilgers tábornokot) a herczegségben elhelyezett csapatok fölötti parancsnoksággal bízta meg; a császár nevében kéri tehát a lakosságot, viseltessék teljes bizalommal a birodalom határozata iránt. Braunschweig, okt. 19. A hivatalos lap közli a regensségi tanács kiáltványát, mely az ország kormányzásának e tanács által történt átvételét, valamint azt tudatja, hogy a kormányzás Braunschweig herczegségnek a birodalomban és a birodalommal szemben elfoglalt állásához képest, az alkotmány és az állami alaptörvények által vont határon belől fog vezettetni. Az evangélikus egyházi bíráskodás gyakorlása és az ezen egyház feletti fön- hatóság szintén a regensségi tanács httásköréhez tartozik. A regensségi tanács Hilgers tábornoknak már közölt kiáltványáról is tesz említést azzal a megjegyzéssel, hogy Brauuschweignak a szövetségtanácsban ezután elfoglalandó állásának meghatározása, valamint katonai és fönhatósági jogainak megóvása iránt a regensségi tanács — a mint az az illető törvényben ki is van szabva — kérvény intézését a császárhoz határozta el és eme kérvényt Bismarckhoz küldte, kérve a birodalmi kanczellárt: terjeszsze azt az uralkodó elé. Boroszló, okt. 19. A helytartó tegnap délben megjelent az ölsi kastélyban és kijelenté a herczegi kamara tisztviselői előtt, hogy a király és a trónörökös nevében s a belügyminiszter megbízásából ezennel átveszi az összes herczegi földbirtokokat és pedig úgy a feudálisakat, mint az allodiálisakat. A helytartó már át is vette a birtokok kezelését. Péter vár, okt. 18. A Pol. Corr. egy tudósítója határozottan megczáfolja azt a föltevést, hogy az orosz kabinet a török tengerszorosok vesztegzárainak megszüntetését czélozza. Mivel Oroszországnak nem áll módjában nagyobb hajórajt tartani a Fekete tengeren, a tengerszorosok elzárását politikájában mindig az orosz partok védelmi eszközéül tekintette és ez álláspontot foglalja el most is. Ellenkezőleg, Oroszországnak arra kell igyekezni, hogy e tengeri zár mind ténylegesebbé váljék és ne csupán papírra legyen vetve. Igaz, hogy e czél elérése az Orosz- és Törökország közt fönnálló jó viszonynál fogva, tekintettel ama lassúságra, melyet a porta hagyományos kérdésekkel szemben tanúsít, nem a legkönnyebb dolog. Bukarest, okt. 18. Az ellenzék ma kiáltványt bocsátott ki, melyben fölszólítja a polgárokat, ne vegyenek részt a parlamenti választásokban, hogy a kormányt ily módon elszigeteljék és megbuktassák. Országgyűlés. A képviselőházban e hó 15-én kezdődött meg a válaszfelirati javaslatok fölött az átalános vita. Ennek folyamában Tisza miniszterelnök csütörtökön a kül- ügyekre vonatkozólag közérdekű nyilatkozatot tett, melynek lé- nyegesb részei a következők: „Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy különben is szándékom volt e tekintetben nyilatkozni, még ha Apponyi gr. fel nem is szólít vala; mert tapasztalnom kellett, hogy oly magyarázat adatott a javaslat egy passzusának — első sorban némely bécsi lap által — mely magyarázatot én részemről el nem fogadhatnék és melyre nézve meg vagyok győződve, hogy az sem a válaszfelirati javaslat külügyi passzusa szerkesztőjének, sem azoknak, a kik azt magukévá tették, soha szándékukban, gondolatukban nem volt. Meg vagyok róla győződve, hogy senki azok közül nem tartotta, és én ma sem tartom alatta érthetőnek azt, mintha a válaszfelirati javaslat Európa bármely hatalma irányában, mely a béke fen tartására közreműködni akar, elutasitó s ez által sértő nyilatkozatot tenni szándékoznék. Én részemről, az osztrák-magyar monarchia és Németország közti szövetséget és benső viszonyt az első percztől fogva örömmel üdvözöltem, s a mennyire indirekt utón hivatali állásomban én is tehettem valami csekélységet arra, hogy az menttől bensőbbé legyen, mindig örömest megtettem. De tettem ezt miért ? Azért, mert tudomásom és meggyőződésem szerint ezen szövetségnek feladata volt a békét Európa számára minden lehető módon biztosítani. És uraim, ezen hatása a szövetségnek nyilvánult is. Nyilvánult azáltal is nagy mértékben, hogy vonzó erőt gyakorolt a szomszéd hatalmak és nemzetek irányában, melyek a békét liasonlag fentartani akarják s azt gondolom, minél több ilyen hatalom van a béke biztosítása szempontjából, annál örvendetesebb. Már ez maga elég ok volna arra, hogy semmi ilyen hatalom irányában f kihívó, sértő, vagy visszautasító nyilatkozatok ne tétessenek. És midőn most azon hatalom, mely úgy Németországnak, mint a mi monarchiánknak határainál elterül, midőn Muszkaország, mert hisz arról van szó, a maga részéről is azt mondja: én is akarok veletek menni abban, hogy a békét a nemzetközi szerződések által megállapított státusquo alapján fentartsuk: azt hiszem, hogy ennek a béke minden őszinte barátja csak örülhet és örülni fog. Épen azért, midőn a válaszfelirat kifejezi örömét a felett, hogy a hatalmakkal a