Eger - hetilap, 1884
1884-08-07 / 32. szám
298 csesebbjei, abban az értelemben, bogy bűnbánólag magába szállva, s lelkében bűnössége érzetétől megtörve, az örök jóság kútforrá- sához forduljon, hogy ekképen utolsó óráit annak szentelje, a kiről ön saját romlására annyira megfeledkezett: — a könyörületes Istennek. „Ön gonosz tette által nagy felháborodást okozott embertársainál, s a midőn önre a törvény sújtó keze végső csapással nehezedik, ebben az általános jogérzet kielégittetését és megnyugvását találja. — De e mellett önnek gyászos helyzete őszinte és mély szánalmat ébreszt fel bennünk ön iránt. Igyekezzék azt végső óráiban benSŐleg is kiérdemelni; és ne higyje, hogy ama nagy, végzetes számadással, melyet önnek leróni kell, életének árával, embertársait már kiengesztelheti, s Istennél könyörületre talál. Az az ár, a melyen ön ezt egyedül megnyerheti: az igaz, őszinte és teljes megtérés. — — — Szerezzen tehát lelkének enyhületet az által, hogy belátja és átérzi elkövetett bűntettének és bűnösségének teljes nagyságát; — hogy belátja és átérzi, miszerint az önre kimondott halálos Ítélet azon egyedüli igazságos és kiérdemelt büntetés, melyet önnek súlyos bűntettéért elszenvednie kell; — s végre hogy bűnbánólag porba hullva Isten előtt annak véghetet- len jóságához könyörög bűneinek bocsánatáért. „Ezt követve, bár életét többé nem, de lelkét még megmentheti ; — s ha eme végső vigaszt feltalálhatja, nyugodtabb szívvel nézhet utolsó órája elé. „Hogy pedig ezt annál sikeresebben elnyerhesse, egy lelki atya fog ön mellé adatni, ki halála órájáig önnek lelki fölépülésén és bátorításán fog munkálkodni.“ Ezen, valóban az igaz emberbaráti szeretet sugalta szavak hatása alatt a közönség közt nem egy emberbarátnak nedvesült meg könytől a szeme, s megingatva látszott lenni vádlottnak vad daczossága is. E daczosság különösen kitűnt akkor, midőn a kihirdetés után a tszéki elnök által szánalomból leülhetésre figyelmeztetvén. azt daczosan ugyan de habozva megköszönte s az engedélyt igénybe nem is vette; később pedig, midőn az elnök által a lelki béke megnyerhetése végett a lelkész vigaszának elfogadására kéretett fel, azt oly durva vadsággal utasította vissza, hogy minden nemesebben érző kebel fájdalommal telt el. A halálos ítélet végrehajtása: 1884. évi aug. 6-án. (Semperger Ilus Mihály végperczei és ki végeztetése.) Most nevezett elitéltnek élete és jelleme sokkal nagyobb érdekű tanulmányra szolgáltat anyagot, hogysem azoknak közelebbi méltatását az idő rövidségének és a tér szűkének feláldozhatnék. E közelebbi ismertetést és jellemzést, kapcsolatban a vég- perczeiben feltüntetett lélektani állapotok méltatásával, jövő számunk részére tartván fenn, itt csak a tények száraz előadására szorítkozhatunk. Semperger Ilus Mihály elitéit, az Ítélet kihirdetése után a siralomházba vezettetvén, a halálos Ítélet kihirdetése által leg- bensőbb mélyéig felzavart lelki állapotában az őrjöngéssel határos módon adott kifejezést még mindezideig forrongó gyűlölet és boszúvágyának. A lelki nyugalom helyrehozásának s az erkölcsi érzület uralomra juttatásának nehéz, de nemes feladatát szives készséggel, úgyszólván előszeretettel elvállaló lelkésznek nt. Gr ó t h Lajos segédlelkész úrnak nehéz küzdelmeibe került s igen tapintatos eljárással sikerült csak annyira is vinni elitélttel, hogy vele bizalmas beszélgetésbe bocsátkozzék. A pap-ellenes hangulat, melyet elitéit részint a meggyilkolt s közszeretetben álló Neszvadba életviszonyaiból, részint családi viszonyaiból meritett, alig volt azon fokig lecsöndesithető, hogy a gyónást éjféli 1 és fél órakor elvégezze és az Úr testét magához vegye. Mindazonáltal, bár a nyugtalanságot, melyet a küszöbön álló halál gondolata egész bor- zasztóságában éreztetett, — csak izgő-mozgó, folytonos járkálás- ban kitűnő magatartása árulta el: de nem árulta el ezt, beszéde, mely még mindig a bosszú és gyűlölet gondolatával foglalkozott; mégis egy-egy villanásban humorba is átcsapkodott. ítélethirdetés után húsos hurkát kívánt, s az eléje adott kolbászt és bort, úgyszinte a szokottnál busásabb ebédjét, különösen a sonkás tésztát, — melyet édes anyjára való meleg visszaemlékezéssel fűszerezett, — valamint palacsintából álló utolsó vacsoráját és reggeli 4 ólakor magához vett reggeli kávéját kifogástalan étvágygyal költötte eL Csak folytonos járás-kelése s az óra-negyedeknek s hátralévő időnek éber megszámlálása árulta el a borzasztó lelki állapotot, mely felett külsőleg oly konokúl uralkodott, és cs.*k borotválkozás iránti kívánsága azon szégyenérzetet, mely Ót küszöbön álló csúf halálától visszaborzasztotta. Végre megkondúlt a minoriták tornya s elütötte a 7 órát, mely időpontra az Ítélet végrehajtása kitüzetett. A kir. tszéki fogház hátsó belső udvarában, illetve a rabok virágos sétakertjében volt felállítva az ormótlan bitó, körülvéve immár Bajcsi százados vezetése alatt kironult egy század cs. kir. 60. gyalogezredbeli katonaság sorfalával és a korlátolt számban megjelent néző közönséggel a háttérben. A siralomház ajtaja közelében elhelyezett asztal körül ott állott Kászonyi Antal kiküldött tszéki biró, Posztóczky Kálmán kir. alügyész, dr. Schönbeiger Soma kir. tszéki orvos, dr. Dom- bay Tádé meghivott, orvos és Bóday Aurel tszéki aljegyző. Kászonyi Antal kiküldött tszéki biró felhívta pontban 7 órakor a kir. alügyészt, miként Semperger Mihály elitéltet az Ítélet végrehajtása végett állíttassa elő. Miután ez megtörtént s elitéit 4 szuronyos börtönőr között a bírói asztal elé vezettetett, nevezett biró felolvasta elitéit előtt az ellenében meghozott három bírósági ítéletet, úgyszinte. az lseidben kelt legfelsőbb elhatározásra vonatkozólag leérkezett curiai leiratot; s azzal felkérte a kir. ügyészt, hogy az Ítéletet hajtassa végre, — a mit ez a hóhérhoz intézett ezen szavakkal: „Hóhér, hajtsa végre!“ rögtön elrendelt. Az elitéit úgy a siralomházból történt kilépésekor, valamint az ítéletek meghallgatásakor, nemkülönben a végrehajtás egész folyama alatt bámulatos erélyességet s higgadtságot tanúsított. Az ítéletek felolvasása alatt bátran hordozta körül a fejét, jobbra balra tekintgetett, mintha az Ítéletek nem is ő reá tartoznának. Csak egy-egy nehezebb nyeldeklés árulta el a nyomasztó gondolat súlyát. Az ítéletek s a legf. elhatározásra vonatkozó curiai leirat felolvasása után, elitéit szót kért a közeledő hóhér láttára e szavakkal : „Bocsánatot kérek a tek. tszéktől és orvos úrtól !“ Aztán a nélkül, hogy a jobbja felől álló lelkésztől szeretet-, és, részvétteljesen eléje tartott keresztet megcsókolta volna, gőgösen fennhordott fővel nem is a hóhért követve,' hanem a katona-sorfal mellett bátran ellépdegélve, s a szörnyiiködő szuronyos hadfiakat e szavakkal ,Isten áldjon meg benneteket, pajtás!* üdvözölve, a bitófát megkerülte. Ott előbb körülnézve, a hóhérnak úgyszólván parancsoló hangon meghagyta, hogy: „most már gyorsan bánjanak el velem! hallja az úr!“ — s a közönség felé ezen nem igen hízelgő szavakkal fordult: „Isten áldja meg barátaim mindnyájukat!“ — így végezte nyomorúságos életpályájának utolsó útját. De mintha a férfiasságnak ily téren való nyomorú dicsőségéért leledző hideg lélek még keveselte volna eddigi magatartását : amint pillanat alatt lehurkolt kézzel fellépett a bitó halálküszöbére, mialatt lábait kötözték, még hátrafelé felnézett a bitófa tetejére, s bámulatos hidegvérüséggel még ő maga emelte előre a fejét, hogy a hóhér vele minél könnyebben elbánhasson s a nyakára tehesse — a hóhér által curiosumként elhozott ugyanazon kötelet, mely Spangáékat az örök igazságnak átszolgáltatta. A hóhér kiváló ügyességgel teljesité a kivégzést s pár pillanat múlva, 7 óra 7 perczkor, jelentette, hogy készen van. Erre odamentek a bitófához a kiküldött orvos szakértők és folytonos megfigyelés után 7 óra 20 perczkor vagyis a végrehajtástól számított 13 perez múlva constatálták a halál bekövetkeztét. A katonaság erre térdre imára vezényeltetek s a lelkész térdre borulva elmondotta a szokásos könyörgéseket; mire azután a néző közönség a katonasággal együtt a fogház udvaráról elvonult. De akadtak még újabb nézői, amennyiben elitéit falujabeli bizalmi férfiak, számra nézve hatan, élükön a bíróval, kocsi dolgában való fenakadásuk miatt csak a többi közönség elvonulása után elkésetten érkeztek meg. Körüljárták, körülnézték a szerencsétlent és csendesen szótlanul távoztak. 8 órakor Kozarek és segédjei levették a holttestet s elhelyezték a kir. tszéki fogház halottas kamrájába, hol elítélten 3 óra múlva, 11 órakor a tszéki bonczolat megejtetett. A bitófát azután széjjel szedték és kiásták, hogy nyoma se maradjon. Engedje is a jó Isten, hogy ezen bár legnagyobb erkölcsi sulylyal igazsághirdető, de mégis kínos benyomást keltő csúf szerszám, most először, de egyúttal utoljára virágozott legyen az egri kir. tszéki fogház virágos kertjében! L.