Eger - hetilap, 1884
1884-08-07 / 32. szám
299 Az erdészeti műszaki személyzet nevelése érdekében. Minden érdekelt előtt ismeretes az 1879 évi XXXI. t. ez. (erdőtörvény) azon határozata, hogy a törvény 17 §-ban megnevezett birtokosok erdejében, — a törvény kihirdetésétől számított 10 év letelte után, vagyis 1889 évi junius hó 14 tői fogva, — erdőőr csak oly egyén lehet, ki az erdőőri szakvizsga jó eredménynyel történt letételét bizonyitványnyal igazolni tudja. De miután a magán birtokos is élvezi a törvény némely előjogát, ha felesketett s egyszersmind vizsgázott erdőőrt tart, a mennyiben az ily erdőőr az erdőtörvény 40 §-a értelmében köz- biztossági közegnek tekinttetik, s vadászatjegy, adómentes lőfegyver viselhetésére jogosult; s a mennyiben a 41 §. szerint csak a felesketett erdőőr van feljogositva az erdei kihágási bíróság előtt teljes bizonyító erővel biró erdei napló vezetésére, — kétséget nem szenved, hogy nemcsak a 17 §-ban megnevezett, az állam közvetlen felügyelete alatt álló birtokos osztály, hanem a tisztán magán birtokos is, ki erdejének védelmét a lehetőségig biztosítani akarja, saját érdekében szintén csakis a törvény igényeinek megfelelő erdőőri személyzetet fog alkalmazni. Igaz ugyan, hogy hazánkban, mely területének egy negyed részét erdő borítja, a közel tizenhat millió katastralis holdat tevő erdőknek megvédésére jelenleg mintegy 10,000 erdőőr van alkalmazva, mely szám a belterjedelmes gazdálkodás fokozódásával év- ről-évre mindig növekszik, — de személyes tapasztalataim folytán sajnálattal kell mondanom, hogy a jelenleg alkalmazásban álló erdőőrök vajmi csekély százaléka bírja azon minősítést, mely meg- kivántatik, hogy kötelességeinek minden tekintetben megfelelhessenek, hogy betöltsék azon helyet, melyre hivatvák, s hogy törvényszabta kellékeket felmutatni képesek legyenek. Pedig, hogy mennyire emelné az ország vagyonát és gazdasági erejét, ha hazánk roppant területű erdőségének védelme, s a műszaki segédkezés annak kezelésénél bizonyos képzettséggel biró egyénekre volna bizva, azt ugyan sejteni, de számadatokkal kifejezni nem lehet! De eltekintve minden nemzetgazdászati érverésektől, már most az erdőtörvény határozata folytán is, minden érdeket felismerő erdőbirtokosnak oda kell törekedni, hogy ha már nem előbb, de legalább mostantól számítandó rövid 5 év alatt a szükséges, kellően képesített erdőőri személyzetnek mikénti megszerzéséről idejekorán gondoskodjék. Miután egyelőre az egyetlenegy — Szegeden felállított erdőőri szakiskolánk a szükséges számú erdőőri személyzetet nem nevelheti: nem marad egyéb hátra, mint a műszaki személyzetnek házilag való nevelése és oktatása; és pedig oly terjedelemben, hogy az erdőőr az előirt szakvizsgát jó eredménynyel letehesse. Ezen szakvizsgán a vizgálat tárgyait ugyanis képezi mindaz, a mit az erdészeti műszaki segédszolgálat sikeres teljesitésére, s az erdőőrnek a fenálló erdőtörvényben előirt teendőire és jogaira nézve tudni kell. Okvetlen szükséges tehát, hogy a leendő erdőőr mindenek előtt olvasni, írni és a négy közönséges számművelet szerint számolni tudjon; — ismernie kell az erdő-, és vadászati törvényeket és azok határozmányait; valamint elméleti és gyakorlati képzettséggel kell birnia mindarról, ami az erdőtenyésztés, erdőhasználat és erdővédelem teendőihez tartozik. Ezen korláton belüli elméleti kiképeztetése végett szükséges, hogy a vizsgát letenni szándékozó a Bedő Albert féle „Erdőőr, vagy az erdészet alapvonalai“ czimű s az országos erdészeti egyesület által az erdőőrök tankönyvére kiirt pályadijjal jutalmazott művet behatóan tanulmányozza. Hogy mindekkoráig az erdészeti műszaki személyzet s az erdővédelemmel foglalkozó egyének nem jelentkeztek oly tömegesen az erdőőri szakvizsga letételére, mint azt saját érdekük kívánta volna, azt részben nem tudatlanságuk-, avagy az ügy iránti közönyösségüknek akarom tulajdonítani, s a miatt nem is a véd- személyzetre, mint inkább azok közvetlen elöljáróira kell neheztelnünk ; mert az utóbbiak vannak közvetlenül hivatva arra, hogy erdőőreiket és műszaki segédszemélyzetüket úgy elméleti, mint gyakorlati oktatás által az erdőőri szakvizsga letételére előkészítsék és a vizsga mielőbbi letevésére serkentsék, buzdítsák és kötelezzék. Pedig az értelmes szakképzett elöljáró, erdőőreinek aránylag csekély fáradsággal járó elméleti és gyakorlati oktatása által mily élvezetet talál, ha fáradozásának gyümölcsekép tapasztalja: hogy mennyire emeli hazájának kulturális fejlődését; mily hasznot hoz birtokosának és szakjának; s hány embert tett boldoggá azáltal, hogy az kenyerét a jövőben is megtarthatja. Most, amikor folyó évben Miskolczon is tarttatik erdőőri szakvizsgálat, s a mikor azt aránylag kevés költséggel és idő- veszteséggel letenni lehet, időszerűnek találom a saját jól felfogott érdeküket szem előtt tartó erdőbirtokosainkat és azok erdőtisztjeit az erdőtörvény 37 és 38 §-ára figyelmeztetni, s felhívni, hogy lehetőség szerint oktassák és tanítsák védszemélyzetüket; s ne riadjanak vissza az oktatással járó aránylag csekély fáradságtól; mert hiszem nem az egyes egyén, hanem a birtokos saját, s a szakját szerető erdőtiszt szakunk érdekében működik, ha jóra- való és értelmes erdőőrt nevel; s hol a haza és szakunk javára működhetünk, s a mellett egyúttal még saját önmagunk érdekét is előmozdíthatjuk: ott kötelességünk összes erőnket a szent czélnak feláldozni. Véssey Ferencz, miskolez-kerületi kir. erdőfelügyelő. Az országos kiállításra elfogadott bejelentések. Vegyészeti ipar. 1. Bécsi-olajipar társ. pesti fiókja, olajok. 2. Berger J. N., szappan. 3. Gyapjúmosó és biz. részv.-társ. (Első magy.), hamuzsir. 4. Spodium gyár. (Első pesti.), hamuzsir. 5. Fischer Frigyes, fénymáz. fi. Holitscher Zsigmond és társa, olajok és kenőcs. 7. Jaulusz Regina, szépitőszerek. 8. Kolláry József, illatszerek. 9. Linhardt Paula, buzakeményitő. 10. Ludwig N. János és fia, viasz és viaszgyertyák. 11. Machiup A. E., stearin-gyertyák, szappan és glycerin. 12. Makláry Gyula, festékek. 13. Müller J. L., illatszerek. 14. Poilák J. és fia, gyúszerárúk, kenőcs és olajok. 15. Rákossy János, fénymáz, tinta és lak. 16. Rieger Adolf, spodium- és csontliszt. 17. Rüdgers Guidó, kátrány. 18. Schönwald-féle pecsétviaszgyár, pecsétviasz. 19. Schwartz Friderika utóda, illatszerek. 20. Singer D. A., hidegenyv. 21. Stern Antal, keményítő és csiriz. 22. Strobentz testvérek, festékek és vegyészeti termények. 23. Szalbek és Krayer, vegytani festékek. 24. Union keményítőgyár részv.-társ., keményítő, csiriz. 25. Vasváry Ferencz, padló-fénymáz. 26. Weil és Fischer, kátránytermények. * * * 27. Adamik György Privigye, viasz-anyagok. 28. Bánhegyi Károly Újpest, zsiradék, fénymáz. 29. Bányai Literati Károly Deés, illatszer. 30. Benyó László Rimaszombat, viasz- és viaszgyertyák. 31. Bignio János Debreczen, keményítő és ragasz. 32. Bischitz Salamon Sopron, buzakeményitő és csiriz. 33. Brichta Jakab Trencsén, olajok, 34. Drescher Lajos Baja, szappan és faggyúgyertya. 35. Első magy. kőolaj- és kocsikenőcs-gyár Brassó, kőolaj és kocsikenőcs. 36. Engel Adolf N.-Kanizsa, szappan. 37. Engel J. L. fia Szombathely, szappan. 38. Fusching F. Károly Pozsony, kenőcs. 39. Feischel Fiilöp és fia Debreczen, virágolaj. 40. Fischer Miksa Veszprém, hamuzsir. 41. Freund Gyula és Müller Jónás Szered, keményitő-ragasz. 42. Gemeiner Gyula Brassó, kőolajok. 43. Goldstein Gábor Eger, gépolajok és mosó-szappanok. 44. Haidekker Antal Marczali, szappan. 45. Heischmann Ferencz, Esztergom, szappan. 46. Hesshaimer J. R. és M. Brassó, hamuzsir. 47. Hirsch Adolf, Losoncz, enyv. 48. Hirschl Mór Temesvár, szappan. 49. Hoprich Frigyes Székváros, tinták. 50. Hübner Antal, Zsombolya, szappan és lúg. 51. Iglói keményítő részv.-társ. Igló. „ „ 52. Jankovics Hugó Pécs, mosószappan. 53. Joanovics K. G. Brassó, kőolaj. 54. Jóna Sámuel Debreczen, szappan és faggyúgyertya. 55. Kaposi Antal Kolozsvár, viaszgyertya és mézeskalács. 56. Késmárki burgonyakeményitő gyár részv.-társ. Késmárk, keményítő és dara. *
