Eger - hetilap, 1884
1884-04-24 / 17. szám
151 7. Az országos bizottság e czélra kiküldendő ellenőrző tagjai által naponkint ellenőrzi az iroda pénzforgalmát s a tapasztaltakról a kiállitási hivatal igazgatójának azonnal jelentést tesznek. Az elárusító iroda személyzete ez ellenőrködés gyakorlására nézve a kiküldött ellenőröknek mindig rendelkezésére áll, különben pedig az üzletvezetésére nézve kizárólag a kezelő bizottság utasításai szerint jár el. 8. A kezelő bizottság tagjai turnus szerint naponkint mint napi biztosok felügyelnek az iroda működésére és erről a kiállitási hivatal által naponkint számszerű jelentést tesznek az országos bizottságnak. A befolyó pénzek valamely biztos pénzintézetnél letétbe helyezendők. 9. Az iroda személyzete egy irodafónökből, ennek helyetteséből és a segédszemélyzetből áll, kiknek funkczióit a végrehajtó bizottság időről időre állapítja meg. Az alkalmazottak lehetőleg működésüknek megfelelő biztosíték letételére kötelezendők. Az iroda tisztviselői az iroda működésének befejezte után a jövede- delemhez képest remuneratióban részesülnek. Í0. Az iroda, valamint a könyvelés berendezését a kezelő bizottság állapítja meg. III. Az eladásnál követendő alapelvek. 11. Az elárusító iroda csak az általa tényleg eladott vagy oly tárgyak elárusitása után szedhet jutalékot, melyek közvetítése folytán adattak el. 12. Minden kiállító, a ki tárgyainak eladását az elárusító irodára bízza, ennél az eladandó tárgyak minősége és mennyiségéhez képest egyszersmindenkorra és pedig, ha a tárgyak összértéke 50 frtot meg non halad, 50 krt, ha a tárgyak összértéke az 50 írttól 100-ig terjed 1 frtot, 100 írttól 200 írtig 2 frtot, 200 írttól 300 írtig 3 frtot, 300 írton felül 5 fit beiratási dijat fizet. 13. Az elárusító iroda a kiállításon levő tárgyak mintájára szállítandó czikkekre szintén elfogadhat megrendeléseket. Egyes kiállítók készítményeinek nagybani eladása azok árjegyzékei alapján szintén közvetíthető az iroda állal. 14. Azon üzletek után, melyek a vevő és az irodánál beirt kiállító között egyenesen, de az iroda kezdeményezésére és mind a két fél beleegyezésével történtek, az irodát szintén megilleti az eladási jutalék. 15. A kiállító tárgyairól — a mennyiben azok eladásával az irodát bízza meg — pontos árjegyzéket tartozik ennek beszolgáltatni, melyből az iroda a kiállító engedelme nélkül semmi szin alatt sem térhet el. A kiállított tárgyak az eladás könnyebbitése végett lehetőleg megszámozandók. Ifi. Eladásra kerülő tárgyak mintái szintén elhelyezhetők az irodákban. (Vége köv.) politikai heti szemle. Berlin, ápr. 19. A „Germania“ római levelezője jelenti, hogy a pápa a legkomolyabban foglalkozik a Francziaországba költözködés tervével, hol biztosították vendégszerető fogadtatásról. Más oldalról is ajánlottak fel neki menedékhelyet, de nem fogadta el. A pápa ismét szétküldött egyet ama nyilatkozatai közül, melyek mindig mély benyomást gyakorolnak és erős visszhangot keltenek mindenütt, ott, ahol nem osztoznak teljesen nézeteiben, éppen úgy, mint ott, ahol szentnek és csalhatatlannak ismerik a pápa minden szavát. Mikor a pápa az általános erkölcsi rendről, a társadalmi és politikai áramlatokról Ítéletet mond — mint utolsó encyklikájában — ez rendesen oly fönséggel, annyi tekintély- lyel történik, hogy öukénytelenül meghajol előtte mindenki. A pápa kárhoztatja, és erősen elitéli mindazokat az anarkhikus, kommunisztikus, szóval fölforgató irányzatokat, melyek a jelenlegi államrend megrontására törnek. S ezen a téren a kormányok bizonyára örömmel üdvözölnek oly hatalmas szövetségest, mint aminő a pápa. R ó m a, ápr. 19. A „Germania“ tudósítója szerint Bismarck személyes czáfolata daczára Ausztria-Magyárország felvilágosításokat fog Olaszországtól követelni a Depretis és Keudell közt állítólag történt találkozásról. A „Prov. di Brescia,“ Zanardelli lapja az olasz-osztrák-magyar viszonyokról Írva kijelenti, hogy Mancim nyilatkozata, mely a monarkhia iránt feltétlen barátságtól áradozott, méltatlan Olaszországhoz. A „Fanfulla“ erre megjegyzi. hogy Zanardelli ennek daczára helyeselte Mancin! politikáját. III. Sándor ez ár találkozni fog Ferencz József ő felségével. Ezt jelenük a felhivatalosok. Ferencz József ő felsége már Miklós czárral s II. Sándor czárral volt barátságban és haragban felváltva, most III. Sándor czárral kezdődik ugyanaz. Es minden akcziót a császárok találkozása szokott megelőzni. Bismarck, a „becsületes alkusz“ gondolta ki bizonyosan, nemcsak a találkozást, de a tanácskozást is. Rezső trónörökös Konstantinápolyban és Sándor czár Bécsben, különös mindenesetre. Szegény lengyelek, kiket most Bismarck is üldöz, Olaszország is jobban üldöz, mint valaha; reményeikben ismét csalódtak. A keletrűméliai főkormányzósági állás betöltésére vonatkozó tárgyalások, jóllehet április 23-án ez állás megüresedik, hosszabb időt vesznek igénybe. Oroszország a leghatározottabban ellenzi, hogy a jelenlegi kormányzó Aleko basa (V'ogorides hg.) továbbra is megmaradjon állásában ; Oroszország jelöltje Gabriel Effendi Krisztovics, a portáé pedig Rusztem basa, aki tudvalevőleg Libanow kormányzója volt. Rustsuk, ápr. 18. Várnában bolgár népgyülés volt, mely un ionista szellemű határozatokat hozott. Egész országban az a hir kering, hogy Kelet-Rumélia kormányzójává a szultán Sándor bolgár fejedelmet fogja kinevezni. (Országgyűlés. A képviselőház hétfőn kezdte meg újból üléseit. A tárgyalás jóformán üres padok előtt folyt az ipartörvény revíziójáról. Mikor egyszer a szavazatok összeszámlálására került a sor, a csengetyük alig tudták a folyosóról összeterelni a határozatképességhez szül séges számot. A vita nem volt érdektelen : a javaslatnak a munkás személyzetről szóló fejezete került napirendre, s ez alkalmat adott Irányi Dánielnek egy hosszú szónoklatra, melyben a munkásokhoz fordul, óva intve őket az anarkhi- ától, dinamit-gyártástól. A tanonczkérdés gyakorlati részletei kapcsában többen javasolták, hogy az iparosok a tauonczok templomba küldésére, bérmáltatására stb. köteleztessenek. Ez utóbbit Stein- acker ajánlotta, de nem talált visszhangra. E kérdés kapcsán Irányi Dániel a vasárnapi munkaszünetet hozta szóba. Az ülés végén Tisza miniszterelnök röviden bejelentő, hogy a marha-háborúban a béke megköttetett. Apponyi gr. és Fáik, kik e dologban interpelláltak, a nyilatkozatot tudomásul vették s a többség zajosan megéljenzé Széchenyi gróf minisztert és a miniszterelnököt. Az ülés e részéből ezeket közöljük : Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Midőn az ünnep előtti utolsó ülésben az Apponyi Albert gr. és Fáik Miksa t. képviselő urak által hozzám intézett interpellácziókra feleltem, egyúttal volt szerencsém megmondani azt is, hogy az ünnep utáni első ülésben bejelentem a történteket. E jelentésem igen egyszerű és rövid lehet, minthogy nem csalatkoztam ama reményben, amelyet már akkor is kifejeztem, hogy a monarkhia másik államának kormánya maga is át fogja látni, hogy az alsó-ausztriai helytartó rendelete a monarkhia két állama között fennálló viszonynál fogva tarthatatlan és igy életbe nem léphet. Mindenki tudja, azt hiszem, hogy e reményemben nem csalatkoztam: az a rendelet hatályon kívül helyeztetett és igy a magyar kormány nem jutott ama helyzetbe, hogy azzal szemben bármily intézkedésekhez nyúlnia kellett volna. Ez az, a mit ez ügyben Ígéretemhez képest jelenthetek. Apponyi Albert gróf: Én a magam részéről csak örvendetes tudomásul vehetem a miniszterelnök ttr által tett, előterjesztést s őszinte megelégedésemre szolgál konstatálni, hogy ez esetben a kormány tettei szavaival hasonló magaslaton állanak. Fáik Miksa: Minthogy én is bátor voltam ugyanez ügyben interpellácziót intézni a t. kormányhoz, röviden kijelentem, hogy a miniszterelnök urnák ezt a végleges válaszát én is tudomásul veszem. (Élénk helyeslés.) Elnök: Azt hiszem kijelenthetem, hogy a miniszterelnök ur válaszát a t. ház tudomásul veszi. (Helyeslés.) Másnap az ipartörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat a 114-ik §-ig tárgyaltatott. HIRFÜZÉR. — Egerváros képviselőtestületének folyó hó 19-én tartott alakuló közgyűlésén a tisztújító gyűlés folyó hó 27-ére általam már kitüzetvén, e tisztújító gyűlésre, melyben a városi tisztvise*
