Eger - hetilap, 1884
1884-04-10 / 15. szám
129 19. §. A jelen szabályrendelet ellen vétők vagy cselekvők, kihágást követnek el, s amennyiben nem az 1879: XV. tcz. 171. §-a alapján büntetendők. 2 fttól 50 ftig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén 12 órától 5 napig terjedhető elzárással fognak büntettetni. 20. §. E szabály érvényes egész Hevesmegye területére, ki- vévén Eger és Gyöngyös városokat, melyek maguk alkotják meg hasonló szabályrendeletüket. 21. §. Az ezen szabály alkalmazása folytán az 1879: XV. tcz. 117. §-a alapján kiszabott pénzbüntetésekből befolyó összegek, a hivatkozott törvényczikk 12. §-a értelmében az 1878. évi V. tcz. 27. §-ában jelzett czélokra; minden egyéb pénzbüntetési összeg pedig az illető község szegényalapja javára fordítandó. Politikai heti szemle. Berlin, ápr. 5. A „National Zeitung“ hire szerint, a császár Bismarckot lemondási kérvényének beható Írásbeli indokolására szólította föl, mint azt az 1876-ik lemondási kérvény alkalmával tette. Pár is, április 5. A „Gaulois“ hire szerint Bismarck her- czeg külön felhatalmazott egyén által Ígérte volna meg a pápának közbejárását a hatalmaknál, hogy a szent atya teljes fenha- tósággal mehet Jeruzsálembe, mihelyt Rómát el akarja hagyni. Ugyanez a lap egy más verziót is közöl, mely szerint a pápának Tirolban ajánltatott volna föl egy város székhelyül. Róma, ápr. 5. A közoktatásügyi palotában a többség ma gyűlést tartott, melyen 160 képviselő volt jelen. Depretis kinyilatkoztatta, hogy az uj minisztérium megalakításának czélja lehetővé tenni a miniszterelnöknek, hogy magát kizárólag az állam- gépezet őrizetének szentelje. Államtitkárok kinevezése által gyorsabb ügymenet, és a kincstári tanács által, melybe két szenátor és három képviselő lépne be, közelebbi érintkezés jönne létre a parlament és a kormány között. Konstantinápoly, ápr. 5. (Hivatalos.) Drigalski basa, a szultán hadsegéde, Strecker pasa helyébe, ki leköszönt, a ke- let-ruméliai miliczia parancsnokává neveztetett ki. Pár is, ápr. 5. Denainben tegnap a katonák és sztrájkolok közt összeütközésre került a dolog. A katonák fegyvereiket használták és két vaklövést tettek. Pár is, április 4. Diplomacziai körökben jelzik, hogy a porta közelébb körjegyzéket intéz a hatalmakhoz, melyben indítványozza, üljön össze egy konferenczia Konstantinápolyban, megvitatni az egyiptomi kérdést. Konstantinápoly, április 4. Törökország tiltakozni szándékozik az ellen, hogy Egyiptom Angliával és Görögországgal külön kereskedelmi szerződést kötött. Péter vár, ápril 3. Andronikoff herczeget és Szergejeffet, a pétervári lőporgyár igazgatóját nihilista üzelmek miatt elfogták. Petrokovban (Lengyelország) szocziálisták meggyilkoltak egy rendőrkémet. Országgyűlés. I. A képviselőháznak izgatottsággal teljes ülései voltak. Hermann Ottó képviselőt két hírlapíró, kiket ő a ház folyosójáról kitiltott, az ülés után az útczán bottal támadta meg s az egyik reá revolvert szegzett. A tettesek befogattak. Ezen sajnos ügyben Mocsáry Lajos, a függetlenségi párt elnöke, a ház ülésében egy elavult törvényre hivatkozva — mely az új büntető törvények által (1878: 5.. 1879: 40. és az 1880: 37. t. ez.) kétségtelenül meg lett szüntetve, körülbelül ezeket mondá: Világos a törvény, mely a ház tekintélye érdekében a képviselői immunitást védi. Nem osztom a nézetet, hogy nekünk világos törvényünk nincs. Az 1723. VII. t.-cz., melyet semmi újabb törvény meg nem változtatott, 8. és 9. §§-ban kimondja, hogy a képviselőket, gyalázók és rágalmazók a kir. tábla által 200 Írttal büntettessenek annyiszor, ahányszor, azok pedig, kik valamelyik képviselőt megverik vagy megsebesítik, a nagyobb hatalmaskodás büntetésével sujtassanak. Azok, kik képviselőt megölnek, vagy megölésére közreműködnek, súlyosbított halállal büntetendők. (Szónok felolvassa a törvény eredeti latin szövegét). E törvény különleges eljárást, az illetőknek egyenesen a kir. táblához idézését rendeli s megszabja a büntetés nemeit is. E törvényt kívánom alkalmaztatni s eziránt határozati javaslatot nyújtok be: „A képviselőház elrendeli, hogy azok, kik Herman Ottó képviselőt f. április 1-én megtámadták, az 1723: VII. t. ez. 8. és 9. szakaszai értelmében büntettessenek; ennek eszközlésével saját elnökét bízza meg.“ E javaslat a ház elnökének indítványa folytán péntekre tűzetett ki napirendre. Az ipartörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása sok beszéd közt lassan indult meg. Mocsárynak fentebb említett indítványa, pénteken az igazságügyi bizottsághoz utasittatott. Paul er igazságügyminister e kérdésben a következőket mondotta : „Határozott véleményem, hogy az 1880. évi 37. t. ez., mely a büntető törvénykönyveket életbeléptette, világos szavakkal minden előbbi törvényt, melyek büntetéseket szabnak, eltörölt; hacsak az életbeléptetési törvényben világosan kivéve nincsenek. Az 1723. évi 7-ik t. ez. pedig ott kivéve nincs, tehát hatályon kívül van helyezve. Előbbi törvényeink, mint pl. az, mely a királyi tábla illetékességét megváltoztatta, mint első folyamodása bíróságot megszüntette, mint mely a vérdijt eltörölte 1871-ben, e törvény alkalmazását formaliter lehetetlenné teszik. Az actus majoris potentiae többé a mi törvényeinkben jelenleg fönn nem áll, annak az a büntetése, hogy valaki fejváltságban, hogy jószága elvesztésében elmarasztaltassék, amelyeket azonban a communis aestima- tio szerint visszaváltani lehet, melynél fogva 4 forintra becsültetik egy paraszt telek, amennyiben pedig az benépesítve nem volna, 2 írtban stb. — oly intézkedések, melyek egyáltalában többé fönn nem állhatnak. E törvény szerint, még ha fönnállana is, az országgyűlés tagjának diffamácziója 200 forintban, tehát jóval enyhébben büntettetnék, mint bárkinek becsületében sértése, mely az érvényben levő törvény szerint 500 írtban van megállapítva. Hogyha feunállana a régi rendszer, mely szerint a kir. tábla, mint a karok és rendek táblájának kiegészítő része, harmadnapra a vádlottat megidézhette és Ítéletet mondhatott, -- a képviselőháznak nem volna jogában azt kimondani, elrendelni, hogy azok megbüntettessenek; — mert a régi rendszer szerint is csak akczió alá vehette és a bíró határozta meg azután, hogy megbüntethető-e vagy nem? Hogyha e törvény fenállana, akkor itt, a házban elmondottak miatt lehetne az illetőt bíróság elé vonni, amint 1832-ben meg is történt, hogy káptalani követ amaz egyszerit kijelentése miatt, hogy „nem igaz“, amit követtársa mondott. pörbe fogatott; tehát, hogyha ez fönn is állana, alkalmazása nem abban áll. hogy a ház maga határozza el a büntetést, hanem vád alá helyezi az illetőt és bíró mondja ki az ítéletet. Tehát mindezek az én meggyőződésemet képezik, hogy ennélfogva a törvény alakilag hatálytalan, ha fönnállana is, többé azt alkalmazni nem lehetne, mert éppen a mentelmi jog ama fogalmával ellenkezik, hogy nem lehet a képviselőt azért, amit a házban mondott, felelősségre vonni, holott e törvény szerint ezért is felelősségre vonható. Minthogy átlátom, hogy a kérdésnek elvi oldala, amennyiben a képviselő állását illeti, sok tekintetben megfontolást igényel, részemről nem ellenzem, hogy az igazságügyi bizottsághoz utasittassék a végett, hogy Mocsáry képviselő ur indítványa felett mondjon véleményt. (Élénk általános helyeslés). A ház az igazságügyi bizottsághoz utasítja a határozati javaslatot azzal, hogy az ügyet sürgősen tárgyalja. II. A képviselőház april 21-eig szünetet tart. Az ünnepek s a szünet előtti utolsó ülés szombaton tartta- tott s igen érdekes lefolyású volt. Két interpelláló terjeszttetett elő, melyekre Tisza Kálmán ministerelnök reményen fölül megnyugtató választ adott. Kitűnik ez a következőkből. Apponyi Albert gróf: Nem kívánja ismertetni az alsóausztriai helytartóságnak rendeletét. Eléggé ismeretes az a lapokból s méltó felháborodást keltett országszerte. Ez ügyben következő interpelláeziót intézi szónok az összes kormányhoz: 1. Van- e a kormánynak hivatalos tudomása az alsó-ausztriai helytartóságnak f. é. márczius 30-án kelt, a magyar marhabevitelre vonatkozó rendeletéről ? 2. Miután pedig e rendelet az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szövetségnek szerződésileg megállapított czikkeivel ellentétben áll: minő lépéseket tett vagy szándékozik tenni a kormány, hogy a rendelet hatályon kiviií helyeztessék ? 3. Minő intézkedéseket vél helyeseknek az esetben, ha annak hatályon kívül helyezése el nem éretnék ? 4. Szándékozik-e kellő időben az egész ügy lefolyásáról az országgyűlésnek je*
