Eger - hetilap, 1884

1884-04-10 / 15. szám

130 leütést tenni ? Azt, hogy e rendelet a kereskedelmi és vámszövet­ségbe ütközik, fölöslegesnek tartja igazolni. E szerződés 1 czikke ugyan csak a vámok szedését tiltja el, és a rendelet nem vámok szedését állapítja ugyan meg, hanem teljes prohibitot hoz be az állategészségügyi szempontok ürügye alatt. Hogy ez állategész­ségügyi szempontok csak ürügyek, azt kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy semmiféle tény nem fordult elő, amely igazolná az osztrák állategészségügyi törvény szempontjából az osztrák kormány intézkedését. Köztudomás szerint pedig egész Magyaror­szág területe vészmentes. De a törvényhez kiadott végrehajtási rendelet szerint, még az állategészségi intézkedések alkalmazását is a forgalomra való tekintettel kell eszközölni. Ez a rendelet merő gunyja a törvénynek. Ugyan ilyen alapon elrendelhetné a magyar kormány az egészségügyi törvény alapján, hogy a kilóié­ra és keleti pestis miatt a brünni posztószállitmányok Pozsonynál feltartóztatandók, mig az egészségi vizsgálatot illetőleg a vesz­tegzárt ki nem állották. Flagrans törvénysértéssel állunk szem­közt. Mi úgy is nagy áldozatokat hozunk a vámszövetség érde­kében, és az egyetlenegy föltétel, amely mellett ez fentartható, hogy ugyanazokat az előnyöket élvezzék mezőgazdasági czikkeink, mint a minőket mi az osztrák iparczikkeknek biztosítunk. Inter- pellácziója harmadik pontjára ma nem vár feleletet, mert nincs kizárva az az eset, hogy orvoslás fog történni az osztrák kor­mány, illetőleg az osztrák parlament részéről. E pontot csak azért vette föl, hogy ha orvoslás nem történik, ne kelljen uj interpel- lácziót intézni. Ha ez meg nem történik, akkor ő a maga részé­ről úgy fogná fel a helyzetet, hogy a vám- és kereskedelmi szö­vetség megszűnt tényleg és jogilag; ez az egyetlen fegyver, amelylyel rendelkezünk és ennek alkalmazását elvárja, ha szük­ség rá, a kormánytól. (Általános helyeslés.) Fáik Miksa. (Halljuk!) Apponyi felszólalása után csak azért interpellál, hogy kitűnjék, mikép e kérdésben Magyarorszá­gon nincs pártkülönbség. (Általános helyeslés.) Ezt annál inkább hangsúlyozza, mert a párt, amelyhez tartozik, a közös vámterü­let alapján állott. De ki kell jelentenie, hogy az ország gazdasá­gi önállásának egy részéről csak a vámközösség előnyeiért volt hajlandó bizonyos időre lemondani, s mihelyt az előnyök megszűn­nek, abban a pillanatban megszűnik minden ok a vámszövetség fentartására. (Élénk helyeslés.) Nincs ember Magyarországon, ki ily viszonyoknak csak terheit akarná viselni, az előnyöket pedig mind átengedné a másik félnek. Nincs kormány, mely a kérdés­ben engedni hajlandó volna, s nincs a magyar parlamentnek egy pártja, mely a kormányt erélyes föllépésében ne támogatná. Csak néhány pontra kíván megjegyzést tenni. (Halljuk!) A rendelet szerint a marhák Marcheggban megvizsgálandók, s mert nagyobb szállítmányokra ott helyiség nincs, az építkezések hónapokat vesznek majd igénybe s mig azok elkészülnek, a szállítmá­nyok vissza utasitan dók. E rendelet tehát a beviteli tilalommal egyértelmű. Az is benne van a rendeletben, hogy a visszautasítás oly állatokra állandóan kiterjed, melyek egészségi állapota Marcheggban kielégítőnek nem 'találtatott; a pozsonyi marhalevél érvénytelennek nyilvánittatik. A rendelet ma- licziózussága kétségtelen. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) A kérdést, melyre a beterjesztett két interpelláczió vonatkozik, magam is oly fontosnak tartom, hogy a magam részéről sem aka­rok a válaszszal késni egy perczig sem, miután ha ma nem vá­laszolnék, esetleg huzamosabb idő telnék el a válasz adhatásáig. Ami azt a kérdést illeti, melyet Apponyi gr. ur első sorban föl­vetett és mely analog Falk képviselő ur egyik kérdésével, hogy van-e hivatalos tudomása a kormánynak e rendeletről, erre nézve igen egyszerűen azt válaszolhatom, hogy tegnap délután óta van tudomása, és éppen ez értesülés folytán a hírlapokban is megje­lent szöveget, mint a valóságnak megfelelőt, jelenthetem ki. A másik kérdésre, melyet Apponyi gr. ugyan nem vett fel interpel- lácziójába, de amelyre beszédében hivatkozott, hogy t. i. meg- egyeztethetőnek tartja-e a kormány a fennálló szerződésekkel és törvényekkel ezt a rendeletet, egész határozottsággal a követke­zőket van szerencsém válaszolni: (Halljuk! Halljuk!) A vám és kereskedelmi szövetség egyenes értelmében ily eljárás nem jogo­sult: (általános élénk helyeslés.) ilynemű eljárás csak egy esetben lehetne jogosult: az állategészségi törvények és egyezmények alapján az esetben, ha azon a vidéken, amelyre a rendelet vo­natkozik, a marhavész pusztitólag föllépne. De miután ez - há­la Istennek — ma sem Pozsony vidékén, sem általában az or­szágban nincs, e törvény szempontjából is ezt a rendeletet hatá­rozottan, teljesen jogosulatlannak deklarálom. (Átalános élénk he­lyeslés.) Ami azt illeti, hogy a kormány tett-e erre vonatkozólag valamit, bátor vagyok jelenteni, hogy még mielőtt [hivatalos ér­tesülést vettünk volna, tehát tegnap a délelőtti órákban, t. bará­tom a kereskedelmi miniszter már a távirdaí ut felhasználásával felszólalt, és midőn hivatalos tudomást vettünk az esti órákban, ismételte ő ugyanazt, és én magam részéről is megtettem a fel­szólalást. Többet eddig tenni természetesen nem lehetett. De, ha nem felelek is részletesen arra — mint maga sem kívánta Ap­ponyi Albert gr. képviselő ur — hogy mit szándékozik tenni a kormány, ha a rendelet visszavonatása és igy az ügynek barátsá­gos utón kiegyenlítése nem sikerül, ha — mondom — részletesen erre ma csakugyan nem felelek: arról biztosíthatom a t. házat, hogy ama nem várt és nem remélt esetben, ha ez nem sikerülne, minden a törvényben fekvő eszközt és módot egészen a retorzióig föl fogunk használni, hazánk jogainak és érdekeinek megvédésé- sére. (Általános élénk helyeslés.) Végezetül t. ház, nem tehetem, hogy ki ne fejezzem ama meggyőződésemet, miszerint lehetetlen­nek tartom, hogy az osztrák kormány meg ne győződjék e ren­delet tarthatatlanságáról. De ismétlem, ha csalódnunk kellene eb­ben, teljesíteni fogjuk kötelességünket ez irányban, mindenesetre pedig kötelességünknek fogjuk ismerni, eljárásunkról és annak eredményéről az ünnep utáni ülésben a t. háznak jelentést tenni. (Általános élénk helyeslés.) Ez az, amit ez alkalommal válaszol­hatok és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Apponyi Alben gróf a miniszterelnök válaszát egész kor­rektnek tartja és azt tudomásul veszi. Kijelenti, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés 1. czikke és ugyanannak 14. czikke ama törvényes intézkedések, amelyeknek nemcsak értelmébe, de be­tűjébe is ütközik a rendelet. * TÁR CZ A. Zsarnóczy. — Történeti beszély. — Irta: Sajó Kálmán. (.Vége.) Benkő, a mint csapata megérkezett, azonnal útnak indúlt s körülvéve a várat, rövid ostrom után betöreté a kaput. Most kezdődött az öldöklő harcz. A rablók mint megannyi vasbástyák állottak ellen s Benkő vitézei mint megannyi oroszlán küzdöttek urok boldogságáért. A rablók engedtek s lassan hátrálva a jobb oldali ajtón a folyosóra szorúltak be, melynek bejáratánál élet-halál tusa vi- vatott. Benkő kezében ott villogott az ősi kard s osztá a halálos csapásokat jó vitézei élén. Az ajtó el volt foglalva, midőn László egy óriási csapása Csorna hadnagy fejét ketté repeszté s a vezér embereivel benyo- múlt a folyosóra, hol a legirtóztatóbb küzdelem kezdődött. Piros vér festé a fehér kővel kirakott folyosót s annak két falához ha­lálra sebzett vitézek dőltek, hogy el ne tapostassanak a küz­dők által. — Helyet nekem ! dördült meg Zsarnóczy Balázs szava szol­gái megett s alig pár pillanat alatt ott állott a küzdők élén s szolgáit bátoritá a viadalra. Találkozott a két vetélytárs; Benkő nemes haragjának egész erejével rohanta meg vélt ellenfelét s jobbra balra mérte halálos csapásait, hogy azt leteritse. Balázs ügyesen fogta fel a bajnok csapásait, de egyetlen vágást sem viszonzott, noha nem egyszer oly kapóra jött volna, hogy ellenfelét, ki hevében magát kellőleg fedezni elfelejtő, bizton leterithette volna. — Vágj hozzá, te gyáva kölyök! orditá Demeter, ki ezalatt szintén keresztül tört emberein s oda állott öcscse mellé. Most két támadó volt egy ellen. Benkő hökkenve húzódott vissza első pillanatban, habozva, mit tevő legyen. De vagy mindent nyerni, vagy mindent veszteni, e pillanattól függött s ez elfelejtető önve­szélyét Benkővel. Demeter szablyája sűrűn mérte a csapásokat Benkő pajzsára s nem egyszer vetett a két kard, midőn éleik egymásba rovódtak, szikrát. Benkő egy kedvező pillanatban fejére sújtott Demeternek, de ez kardjával fogta fel a csapást. A halálos csapást ugyan ki­kerülte a rabló, de kardja markolatban ' ketté törött s pengve húllott alá, a kőpadozatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom