Eger - hetilap, 1883
1883-08-16 / 33. szám
323 ülését szándékosan előmozdították: jogos alapon nyugvónak találtatott annál is inkább, mivel a tagadásban levő vádlottak azt, hogy a terhökre rótt cselekmény ideje alatt a templomban voltak, kifogástalan tanuk vallomásával igazolni képesek nem voltak. Ugyanazért nevezett vádlottak a kir. főügyész ide vonatkozó indítványának elfogadásával a gyilkosság, illetőleg abbani részesség gyanúja miatt vád alá helyeztettek. — Taub Emánuelt ugyan Scharf Móricz nem említi azok között, kik a Schwarcz Salamon és társai terhére rótt bűntett történtekor a templomban voltak, azonban ő maga is azt állítja, hogy Schwarcz Salamon és Braun Lipót metszők nála voltak szállva; igazolva van, hogy a kérdéses napon reggel azokkal együtt ment a templomba és saját állítása szerint az isteni tisztelet végeztével azokkal együtt tért vissza lakására; ha tehát saját előadása szerint folytonosan azoknak társaságában volt, következtetni kellett, hogy mig Schwartz és Braun metszők a terhökre rótt cselekményt elkövették, azalatt ő is a többi vádlottal együtt a templomban volt és annál is inkább, mivel Cs. Nagy Jánosné, ki akkoriban vele egy pitvarban lakott, azt adja elő, hogy ő, Taub és vendégei d. u. 1 felé tértek haza a kérdéses napon. Taub Emanuel tehát a többi részesekkel egy tekintet alá esvén, ő is a gyilkosságbani részesség miatt, a királyi főügyész e részbeni indítványának el nem fogadásával, vád alá helyeztetett. A nevezett vádlottak ellen felsorolt ezen bizonyító adatok azonban a végtárgyalás szerint nem hogy erősödést nyertek volna, hanem határozottan meggyengitve lettek. Özv. Lengyel Istvánná nevezetesen a vizsgálatban tett azon vallomását, mintha ő 1882. ápril hó első napján kora délután a házának szomszédságában levő zsidótemplom felől mintegy a föld alól jövő 3-szori segély és gyermektől eredő kiáltást hallott volt, a végtárgyaláskor oda módosította, hogy e kiáltás: „Kovácsné jöjjön!“ estefelé történt s házakapujától és a zsidó templom felől és nem három, hanem csupán kétszer történt. Fekete Jánosnénak a vizsgálatban tett azon előadása, hogy ugyanazon napon d. e. 11 óra tájban a zsidótemplom mellett haladván, a templom felől sírást hallott, a templomajtó falainál pedig két zsidót az ut felé tekintgetve látott: terhelő gyanuokul nem szerepelhet, mert a bi- róiszemle megállapította, hogy Fekete Jánosné ezen vélt sírást a templomtól 74 lépés távolságra hallotta, és mert nincs kizárva lehetősége annak, hogy e sirás, tekintettel a templomhoz való távolságra, az ajtónak bezárt voltára, nem is a templom felől, de semmi esetre abból és feltehetőleg nem is sirás által okozott hangtól eredeti: azon további állítása pedig, hogy ugyanazon alkalommal a templomajtó körül két zsidót látott, feltéve, hogy a gyilkosság ugyanazon időben történt, kizárja Scharf Móricz tanú állitásának lehetőségét, mert szerinte a templomajtón kívül egyedül ő állott s a többi általa nevezettek a templom belsejében voltak; ha pedig áll az, hogy a gyilkosság idejében két zsidó a templom ajtaját mintegy őrizte, akkor az ajtót ő meg sem közelíthetvén, az állított eseményeknek tanúja sem lehetett ; végre Scharf Móricz 14 éves tanúnak vizsgálati előadását, tekintettel arra, hogy e végtárgyalás alatt vallott Scharf József ellen, részint apja, vallása és hitsorsosai iránt oly mély megvetést és gyűlöletet tanúsított, melynél fogva előadását elfogulatlan és közelebbi gyanuokat képező vallomások elfogadása és arról eskü általi megerősítést megengedni annál kevésbbé lehetett, mert Scharf Móricz a vizsgálat és a végtárgyalás alkalmával tett vallomásaiban lényeges külsőségekre, nevezetesen pedig Solymosi Eszternek házukba ki által történt behívása, annak az állított gyilkosság alkalmávali fekvésének irányára és helyzetére, valamint a kezében levő kendőnek színére nézve ellentmondásba jött és ta- nuságtételének megbízhatósága kérdésessé vált. Ellene szól Scharf Móricz vallomásának Varga Kati meghi- teltetett és kifogástalan tanú vallomása is, mert ezen tanú azt állítja, hogy Buxbaum Ábrahám egyik vádlott metsző április hó 1-ső napján délelőtti 11 órakor a templomból Szüszmann lakására, hol szállva volt, megérkezvén, megebédelt és ebéd után mintegy 2 óra hosszáig aludt. Ezen tanúvallomás kizárja Móricz tanúság- tételének azon igazságát, hogy Buxbaum Ábrahám a Móricz által jelzett időben a zsidótemplomban lehetett és ott az állított cselekményben részt vehetett volna. Ily körülmények mellett és kiváló figyelemre méltatva azt, hogy a gyilkosság tárgya hiányzik: a vádhatóság részéről különben is elejtett gyilkosság s abbani bünrészesség vádjának fentar- tására minden alapos ok elenyészik, annál fogva az ezen bűntények alól vádlottakat fölmenteni s a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását elrendelni kellett. A vád és védelem részéről felemlített rituális gyilkosság a törvényszék határozatának tárgyát nem képezhette, részint mert az állított vallásszertartás a gyilkosság indokául fel nem hozható, részint mert elesvén maga a gyilkosság, annak lehető indoka is elesett, és mert hogy ily vallásszertartás a vádlottaknál léteznék, sem a vizsgálatban beszerzett adatokkal, sem más hiteles és a törvényben elfogadott módon beigazolva nincs. (Folytatása köv.) Politikai heti szemle. Pár is, aug. 10-én. Az „Union“ lap szerint Grévy levelében a pápához hangsúlyozza, hogy a kormány jó viszonyokat akar fenntartani a Vaticánnal. Megígéri Grévy, hogy befolyását latba fogja vetni a klérusnak netalán való üldöztetése ellen, bár az ő befolyása a kamara és a szenátus határozatai által korlátoltatik. Liverpool, aug. 10-én. Az esküdtszék Deasy, Fetherstone, Ouerlity, Flomagan és Dalton íreket, kik felségsértéssel vádoltat- tak, bűnösöknek mondta ki, minek következtében azok élethossziglani kényszermunkára ítéltettek. — A vádlottak Corkban dinami- tot gyártottak és azt Liverpoolba szállították a középületek fel- robbantása czéljából. Ferencz József ő felsége s Vilmos német csá,szár közt e hó 8-án s 9-én lseidben történt találkozásnak, nagy politikai jelentőséget tulajdonítanak. Spanyolország több pontján köztársasági szellemű lázadások törtek ki. Madrid, aug. 9. A király rendeletet adott ki, melylyel egész Spanyolországban felfüggeszti az alkotmányos garancziákat és a minisztériumot felhatalmazza, hogy ostromállapotot hirdessen ki mindazon tartományokban, hol ezt szükségesnek látja. TAECZA. Bébe hallgat engem! — Regék. — IV. Paris almája. Körülállta Párisi a három istenasszony, míg ő zavartan forgatá az almát, s hol egyikre, hol a másikra pillantott. — Add nekem az almát földi ifjú, mondá az egyik, s a világ leghatalmasabb fejedelemévé teszlek. — Jobb lesz ha engem ajándékozasz meg vele, közbeszólt a másik, s én a legszebb asszony csókját adom neked. . . Es az önhitt istenasszony csókra csucsoritá bájos ajkait. De Paris még erre is habozott, s a késedelmezésén megsértődött halhatatlanok sima homlokán s nagy szemeiben, a neheztelés a gúnnyal, a gőg a bosszúval váltakozott immár. Vénus, kinek figyelmét a fenti körülmény nem kerülte el, — mint egy harmatos virágágacska, annyi üdeséggel kedves arczain — ijedve lépett az ifjúhoz, s szeretetteljes aggodalommal suttogá: — Add nekik almádat, szép földi ifjú. mert haragjuk ártalmadra lehetne. S kis kezeit nyújtá feléje. Páris mohón nyúlt a fehér kezecske felé, s érezte, hogy az, az ő naptólbarnitott jobbjában — mint egy kis galvanizált selyemdarabka — reszketett. Most hirtelen eltűnt, lelkének előbbi ingadozása, s férfias, karcsú termetének egész magasságával kiegyenesedve, (míg a napfény izmos, szép nyakán játszott) szilárd nyugalommal nézett végig a két ígérőn, s az almát, elpirúlva, könnyed térdhajtással, Vénusnak adta. * Bolió Párisok vagyunk mindannyian, szép Bébém. S ha igy, tudom mért nem akarja észrevenni azt, hogy én, a maga legalázatosabb s leghohóbb Párisa, a szépség aranyalmáját magának adtam: szégyenli beismerni (minő jól emlékszem pedig) hogy az a bizonyos galvanizált selyem darabka, mondjuk: egy kicsikét reszketett. . . * * * V. Jó éjszakát! Nem bírok a Kapácsy Dezső színező, szerencsés nyelvével (de még más sem!) s azért egykori elbeszélésének csak vázlatát adom. *
