Eger - hetilap, 1883
1883-08-16 / 33. szám
324 Eljött a pap is, mer t már Huszár Menyhárt az elv-hű ember vége felé járja. A nyílt, becsüle tes szemekben, melyek úgy fellángoltak a követválasztás izgalmaitól már ott lappangott az a nyugtalan lidércz- fény, ami a temetőbe csalja az embert. A szilárd karok, melyek oly magasan lobogtatták a z t a zászlót, erőtlenül, megsoványodot- tan hullanak alá; nem tölgy-ágak már azok többé: szomorúfűz- galylyai. Az érczes, egészséges mell, mely annyiszor túlkiáltotta az ellenpárt vad zúgásait a maga „éljen“-ével, a kortes világ ez a bátor riadója, kínosan kapkod levegő után, s alig érthető hangon sugdos leánya fülébe, ki hirtelen távozik. — A nyitott ajtóban az elvbarátok hű csapata állóiig, s élesen hallatszik be a lélekharang komor sikongása. Olyat, szomorúak azok az emberek ! Most a haldokló intésére félrelebbentik a piros-zöld függönyöket a két kerti ablakról, melyeken át két széles Ívben esik be a nap ; életerős, meleg növényszag árad elő, mig a behajlongó orgonás levelein íz éjjeli párák hamvas tükrözése már látható. Emlékezetes színek azok a függönyök. A kortes tricolor két széléből vannak összevarva. Hát a közepe, a fehér, hová lett ? A beteg láthatólag küzd az árnyakkal, amelyek nemsokára el fogják borítani. Megtörő szemei ideges várakozással függeszt- vék az ajtóra; ez a várakozás tartja benne még az életet. . . Végre valahára! Siető léptek s zokogás hallatszanak. A szomorú emberek, ott a nyitott ajtóban, utat engednek a leánynak, aki valami hosszú, fehér szalag-félét hoz, melyre a haldokló szemekben az élet utolsó, hatalmas fellobbanása látszik. A tricolor hiányzó közepe az, egy követjelölt nevének fekete betűivel, a melyet ő évek óta titkolva rejtegetett. Huszár Menyhárt pedig áhítattal csókolja végig minden betűjét, s mert már nem tud szólni, jelekkel, s utolsó szemmozdulatával igyekszik megértetni, hogy magával akarja vinni azt a zászlódarabot — az örök álmo- dásba., . . És Huszár Menyhárt nincs többé. Senki sem tudná most már megmondani, hogy az ábrázata fehérebb-e, vagy az a zászlódarab, amelylyel végsőkivánatára letakarták ? A szomorú emberek, ott a nyitott ajtóban, térdre esnek, s a napsütött, kemény vonásokon iszonyú kín vibrál végig ; a szerencsétlenek nem tudnak sírni. . . A halott pedig olyan csendes. Az utolsó napsugár, mint egy futó mosoly, most siklott el a lecsukott ajkakon; a nyitott ajtóból lábujjhegyen húzódnak el azok a szomorú emberek; hús al- konyi szél lengeti meg a hosszú piros-zöld függönyöket, mig a fehérét az ajtó légvonata veti velük össze. Mintha erre a holt arcz kifejezése jobban megenyhülne! ügy van Huszár Menyhárt, az a zászló lobogni fog még sokáig, nagyon sokáig, ha te már, becsületes szív, nem látod is. A piroszöld függöny színei, melyek vidáman lengenek el halottas ágyadig (hisz szűk szobácskád volt világéletedben, elérhetnek addig) beleolvadnak a szürkülő homályba. Itt van az éj, Huszár Menyhárt, melynek rád nézve nem lesz több reggele. . . Jó éjszakát, jó éjszakát! * Óhajtása teljesült. A zászló-darab, az ő kedves követének Cs. S-nak betűivel, vele porlad. Kis Bébe, fonjon koszorút sírjára. Werner Gyula. ÍE3Z3Z ZEB^E71 ™tj" Z ZEj . — Nagy-Boldogasszony ünnepén, — tegnap, — a székesegyházban tartott nagymisén Szele Gábor prépost-kanonok úr ő nagysága nagy papi segédlettől környezve pontificált. — Szent István első magyar király nyolcz százados ünnepének mily módon megtartása iránt, Érsekünk Ő Nagyméltósága a következő körlevelet bocsátotta ki: „A magyar kath. nép f. évi aug. hó 20-án sz. István első apostoli királyunk szentté avattatásának nyolczszázados évfordulóját üli. Illő, hogy e napot ez idén, telhető legnagyobb ünnepélyességgel s buzgalommal megszenteljük. Ez oknál fogva rendelem, amint következik: 1. a hívek pünkösd utáni XIV. vasárnapon (aug. 19.) a szószékről figyelmeztetendők az ünnep jelentőségére; 2. ugyanaznap az esti harangszó után az összes harangok hirdessék a következő örömnap fontosságát; 3. fogyhatlan tiszteletünk s hálánk tanúságaid s élesztőséül az ünnepi szentbeszéd tárgyát a nagy király erényei és érdemei képezzék; 4. a hol az idő s helyi viszonyok megengedik, a délelőtti istentisztelet után körmenet tartandó a sz. király kápolnájához vagy szobrához, ha ilyen van, különben a B. Szűz kápolnájához vagy szobrához, vagy pedig csupán az egyház körül; mi alatt a hívek felváltva énekeljék a Bold. Szűz- és a sz. királyra vonatkozó szokásos énekeket; a kápolnánál vagy szobornál a B. Szűz időszaki antiphónájának eléneklése után az ahhoz tartozó és a következő könyörgés mondassák el: Könyörögjünk. Engedd kérünk mindenható Ur Isten! hogy sz. István a te hitvallód azon auya- szentegyháznak, melynek a földön terjesztője volt, mennyekben dicsőséges védelmezője legyen. A mi Urunk Jézus Krisztus által Amen. A hol azonban ily körmenet a délesti aj tatossággal van összekötve, e szokás megtartandó. 5. Az ünnepélyes mise, illetve a körmenet után, az egyházban „Te Deunr‘ énekeltetik a szokásos imákkal. Fejezzük ki e fényesebb ünnepléssel nemcsak mint katholikusok elévülhetlen tiszteletünket egyházunk e kitűnő szentje iránt, de rójuk le ez által mint magyarok is hódoló hálánkat a honalapító nagy király iránt. Az idő haladt; nagy átalakulások történtek sz. István uralkodása óta; a katholicismus, melylyel hazánk fenállhatásának s jövő nagyságának első alapjait ő megvető, nemzeti életünkre gyakorolt hatalma- s befolyásában sokszoros változást szenvedett; azonban müve, a polgárosodás, sokkal szilárdabb alapon nyugodott, mint hogy könnyedén feldúlhatták volna; e nagyszerű mozgalomra sokkal erősebb s biztosabb volt részéről a lökés, hogysem, az irányát eltéveszthette volna. Szánjanak fel buzgó imáink a végtelen kegyelmű Istenhez, hogy mindenható oltalmában tartsa meg hű jámbor szolgájánál koronáját, dicső müvét és a magyar nemzetet, melyet a kereszt tövéhez ő vezetett; őrizze meg e nép szivében mindenha a meggyőződést, hogy csak azon föltétel alatt erős, ha gyöngeségét elismeri és felette uralkodni tud; és e hazában csak akkor tarthatja fel uralmát igazán, ha Neki szolgál.“ — Szent-István napja és a vasutak. A m. kir államvasutak igazgatóságától. A f. hó 20-án Budapesten rendezendő Szt.-István ünnepély alkalmából a m. k. államvasutak központi hálózatának összes állomásairól Budapestre szóló II. III. oszt. menettérti jegyek fognak a személyvonatu 50 százalékkal mérsékelt árak mellett kiadatni. E mérsékelt árú menettérti jegyek f. hó 18-án, 19-én és ez nóbbi napon induló s Budapestre 20-án érkező valamennyi személy és vegyes vonatokra — a gyorsvonatok kivételével — adatnak ki. A selmeczbánya-garamberzencei szárnyvonalra mérsékelt árú jegy nem adatik. A miskolc-fúleki, bánréve- dobsinai és feled-tiszolci szárnyvonalak állomásain kiadandó menetjegyek visz- szautazás alkalmával a hatvan-miskolci útirányon át is érvényesek. Gyermekek részére kedvezmény, valamint podgyász után szabad- súly szintén nem engedélyeztetik. A visszautazás f. hó 20-án délutántól kezdve közlekedő bármely személy- vagy vegyes vonattal — a gyorsvonatok kivételével — bezárólag augustus 26-áig éjféli 12 óráig történhetik. — lseidből a legmegbízhatóbb oldalról jelentik: 0 felsége az eddigi intézkedések szerint sem a temesvári, sem a kassai hadgyakorlatokhoz nem megyen. Szeged város meglátogatása határozottan kilátásba van véve, de az semmi esetre sem történik meg október előtt. — Az egri általános betegsegélyző egyesület által f. hó 5-én az érseki kertben tartott mulatság alkalmából: belépti jegyekből befolyt 218 írt 49 kr, felülíizetésekből 41 írt, adakozásokból 54 frt 50 kr, a tombolajátékból 57 frt 44 kr, összesen 371 frt 43 kr. Kiadás 96 frt 99 kr. Tiszta bevétel 274 frt 44 kr. Braun Károly, pénztárnok. — Gyászhir. A tudománynak s a népoktatási ügynek, egy jeles bajnokát vesztettük el. Dr. montedegói Albert Ferencz, kir. tanácsos, hevesmegyei kir. tanfelügyelő, a budai s az egri csillagda egykori igazgatója, a nagytudományú természettudós, a lelkes hazafi s az 1848-iki szabadságharcz egyik vitéz részese, a széles körben s különösen az egriek által ismert, és szeretve tisztelt férfiú, nincs többé. A haláláról kiadott gyászjelentés igy szól: „Montedegoi Albert Adél és férje dr. Frantz Alajos hevesmegyei főorvos s ezek gyermekei Piroska, Etel, Gyula és Miklós, — montedegoi Albert Adolf és neje Dietrich Janka s leányuk Margit, — montedegoi Albert Anna s férje dr. Margó Tivadar, m. kr. egyetemi tanár s a Lipót-rend lovagkeresztese, — montedegoi Albert Nándor és neje Zatyko Mária s ezek gyermekei Mária és Anna s ennek férje Beöthy Mór és gyermekeik Mór, Margit, Mária, Anna és Kornélia, maguk és számos rokon nevében fájdalmas szívvel jelentik a felejthetetlen jó édes apának, illetőleg testvérnek, ipa- és nagyapának dr. montedegoi Albert Ferencz, a szépmüvészetek és bölcsészet tudorának, kir. tanácsosnak, Hevesmegye tanfelügyelőjének, megyei bizottsági és közigazgatási tagnak, a budai és egri érseki csillagda egykori igazgatójának, a magyar királyi termászettudományi s történeti társulatok, a magyar orvosok és természetvizsgálók társulata egyik alapitó,
