Eger - hetilap, 1883

1883-08-23 / 34. szám

332

tátik. A magyar kincstár javára eső nyeremény ellenben, első sorban az I. javaslat szerint, a földbirtokosok és a háztulajdonosok javára fizetendő kamattöbblet fizetésére, másodsorban hazai, mezőgazdasági czélok előmozdítására, s harmadsorban a netaláni évi deficzit fedezésére fordítandó.

A hitelre szorult regálé-jogosult földbirtok tulajdonosának azonban jogában álland egy olyan törlesztési kölcsönt felvenni, melynek évi annuitása 32, vagy legfeljebb 38 % évi törlesztés mellett, ezen regálé évi járadékban a fedezetet teljesen felleli, úgy, hogy a földbirtoka javára évenként folyósítandó regále-jára- dék, vett kölcsön után járó, évi kamat és törlesztési hányadot egészen szolgáltassa.

De ezen kölcsön szintén az I. javaslatban érintett, általam tervezett, később bemutatandó s egészen új rendszeren nyugvó földhitelintézettől veendő fel, mely, belső szervezeténél fogva, a kölcsönvevő földbirtokot az intézet szorosan vett nyereményében részesíti és egy sajátos módon, a kölcsönvett összegnek megfelelő új tökét s így ezen kölcsönmüvelet segélyével, a regálé-jogosult járadék értéke 5 6-ának megfelelő nagyságú, új tőkét alkot.

A regálé megváltására szolgáló czimleteknek, a regálé-jogosult földbirtokhoz való lekötésével, azon czél lebeg szemeink előtt hogy elejét vegyük azon végzetes botlás megújulásának, melyet a nemzet 1848-ban követett el, midőn a fejlődésnek útat nyitandó és a nemzet intellektuális erejét gyarapitandó, a röghöz kötött fiait a belföldi jobbágyság alól egyik kezével felszabadította ugyan, de ugyan ekkor másik kezével, ezen üdvös eszmének a gyakorlati életben való fonák alkalmazása által, az egész magyar földet s ezzel együtt a nemzet ossz, — tehát addig szabad fiait, t. i. a földesurakat is, — a külföld tributáriusaivá tette.

Elejét venni ugyanis azon botlásnak, mely akkor lett elkövetve, midőn a földbirtok tulajdonjogával egyidejűleg keletkezett jobbágyi munka pénztőkére konvertáltatván, a helyett, hogy az ösz- szes magyar birtokosságra földtehermentesitési pótlék czimén rovott váltság összegből járadékalap alkottatott volna, mely az évi jobbágyi munka csak egy évre terjedő aequivalensét júttatja vala évenként, évi járadék alakjában, a földbirtoknak, vagyis a földbirtok mindenkori telekkönyvi tulajdonosának: a kitűzött czéllal homlokegyenest ellenkezőleg, tehermentesítési alap képeztetett és földtehermentesitési kötvények alakjában, a jobbágyi munkának egész értéke, az egész tőkeálladék, az akkori időleges földbirtokosnak szolgáltatott ki. Ezen időleges füldbirtökos pedig az örökváltsági tőkeálladékot, vagyis értékét, nem a földbirtokától elvont, évi jobbágyi munka, mint a talaj integráló részét képező üzemtőke helyrepótlásának, hanem az állam részéről, saját személye javára tett, kegyes adománynak tekintve, azt, a mezőgazdaság illuzoriussá tételével s a magyar fólbirtok elértéktelenitésére, a talajtól elidegenité s a mint tudva van, legnagyobb részben a kötvények névértéke 36—44%-jáért potom áron külföldre juttatta, sőt mi több, még a bevett 36—44% sem lett visszavezetve a földbirtokhoz, hanem a helyett, hogy az a földbirtok felszerelésére s a magyar családok jövőjének biztosítására fordittatott volna, tudvalevőleg a pillanatnyi szükségletek kielégítésére, sőt legna. gyobb részben külföldi, fényüzési czikkek beszerzésére lett, soha vissza nem térőleg, improductive kidobva.

A magyar mezőgazdaságot ekképen azon kettős csapás érte, hogy a jobbágyi munka értéke, mely eddig a magyar föld üzem- tőkéjét és aktíváját képezte, a tehermentesítési kötvényeknek a külföld s a belföldnek, a sors által protegált nehány egyesei tulajdonába való juttatásával, a földbirtok passivájává vált s a helyett, hogy a magyar földbirtokot szabaddá tette volna, azt helotává sülyesztette.

Ezzel számolunk, a midőn a regálé értékét pénzre konvertálva és mozgósítva, a földtől el nem szakítjuk!

A tapasztalásokon tehát okulva, nem akarva az eddigi bajokat egy további bajjal tetézni, a regálét, a volt földesúri birtok ezen egyedül megmaradt üzemtőkéjét is attól elvonni, s a jelenlegi földbirtokosnak, pillanatnyi segélynyújtás kedvéért, magát a földbirtokot s a magyar családok jövőjét feáldozni, midőn a föld- birtokoson segítünk, az ő saját, — családja — s a nemzet jövőjét is biztosítjuk.

A regálé egyedárusággá tételével czélunk egyfelől az állam és a községek s igy a nemzet javára, a józan és munkás polgárok, mint regálé-jogosultak minden megrövidítése nélkül, egy 10—15 —20 milliónyi jövedelmi forrást nyitni, másfelől pedig a jelenlegi regálé-jogosultak s a jövő nemzedék javára, a regálénak legalább jelenlegi értékét a melyet az újkor intézményei napról napra mindinkább Összesorvasztanak s immár elnyeléssel fenyegetnek, megmenteni. Igenis, czélunk a regálé értekének, a volt földesúri

birtok részére való megmentés mellett, a nemzet javára 10—20 milliónyi jövedelmet alkotni, mondom egy 10—20 millió forintra rúgható jövedelmet; mert ha áll az, hogy a regálé a jogosultaknak jelenleg hozzávetőleg 10 milliót jövedelmez, ügy, ha tekintetbe vészük azon hasznot, mit az a bérlőknek hajtott s azon hasznot, mi több helyen, a regálé-jogosultak között folytatott, a regálé-jövedelmet megsemmisítő versenyzés folytán kárba ment, bátran fel lehet tenni, hogy az egyedáruság, mely a versenyzést kizárja, az italoknak 100%-al való áremelése s egyöntetű kezelése mellett, évenként 15 — 20 milliót bizonyára szolgáltathat.

A kicsiben kimért italoknak 100%-al való áremelésével s az italmérési üzletágnak a nemzet javára való jövedelmeztetésével pedig czélunk, épen magát az iszákosságot, e romboló emberi szenvedélyt, a nemzet szolgálatába venni.

(Vége köv.)

Szépítő szerek, vagy charlatánság.

A würtembergi iparlap egyik közleménye érdekes felvilágosításokat nyújt arra nézve, miből állanak az újabb időben a hírlapokban magasztalt titkos szerek. Eszerint a dr. Suin de Boute- mard által hiresztelt „atomatikus fogpászta“ nem egyéb, mint olajszappanból, keményítőből, mészből és horzsából (Bimsstein) készített keverék; — dr. Borchardt „növény szappan a“ nem más, mint közönséges festett szappan, levendula-, bergamott-, fahéj és borsmentaolajjal illatozva. A nagy közönség ezen titkos szerek pompás magasztalásai által valószínűleg nem engedné magát oly könnyen elámittatni, ha tudná azt. mit mi az érintett közleményből tudomásul veszünk, hogy annak gyártója, valamint a dr. Koch-féle „mellbonbonok“-é nem más, mint a nagyon ismeretes Goldberger, ki nevét természetesen kihagyja a játékból, minthogy az a „csúzlánczokkal“ (Rheumatismusketten) már nagyon is szoros összeköttetésben áll. Valóban megfoghatlan, nem annyira az, hogy a nagy tömeg oly könnyen elámitható: mint inkább azon szemtelenség, mely a közönséges szereknek mesés tulajdonságokat költ. Hasonlóképen létezik egy szer, mely egy kevés fahéj- és rózsaolajjal kevert hamuzsirból áll, és „1 i 1 i o n e s e“ néven mint valami hathatós szépitőszer drága pénzen árultatik. így történik ez az „aurora haj kenőcscsel“ is, mely ibolya- gyökérporból és kakasvajból van készítve, s melyet mint „igen biztos szert“ még azon költeménynyel is felszoktak czifrázni, hogy „a bőr kipárolgását előmozdítja és szép arcz- pírt kölcsönöz, melyatest melegségévelfokozódik, vagy gyengül.“ Az egészben az a legboszszantóbb, hogy az ily titkosszergyártók gyakran valóban meggazdagodnak, és ezen szerencséjük által másokat is utánzásra buzdítanak. Innen van, hogy most már légió a száma a titkosszereknek. D. B.

Politikai heti szemle.

Az oszt rá k-m agyar monarchia s a német birodalom között, a szövetség a múlt év végén további hat évre meghosszabbittatott. A félhivatalos „Nemzet“ szerint Olaszország is csatlakozik e szövetséghez.

Róma, aug. 18. Vaticani körökben azt hírlik, hogy XIII. Leo pápa fontos nyilatkozatra készül, mely mint encyclica vagy allocutio, ami nincs még megállapítva, közvetve az olasz kormányhoz lesz intézve.

Berlin, aug. 18. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ a következőket Írja: „A „Moniteur de Rome“ hírül adja, hogy a pápa a f. hó 9-én tartott konzistoriumban Sniegon tescheni püspöki vikáriust a boroszlói egyházmegye ausztriai részébe Herzog érsek mellé segédpüspökké nevezte ki. Ezen uj czimzetes püspöki méltóság fölállítása a boroszlói egyházmegyében a porosz kormánynyal való előleges megegyezés nélkül történvén, megsértése a királyi szentesítést nyert és a „De salute animarum“ czimü bullában elrendelt közigazgatási határozatoknak és mellőzése a fenálló megállapodásoknak. (?) Az uj czimzetes püspöki méltóság fölállítása a boroszlói egyházmegyében egyoldalú eljárás és önkénytelenül is arra a gondolatra ébreszt, hogy ha a kúria már nem tekinti magára nézve kötelezőnek a bulla határozatait, a kormány sem fog oly tekintettel lenni e hagyomány iránt mint eddigelé volt.“

Bécs, aug. 20 A frohsdorfi kastélyban Chambord gróf ma búcsút vett nejétől és hü cselédeitől. A jelenet megható volt, amint az agg trónkövetelő megáldá környezetét s emléktárgyakat osztott ki köztük. A haldokló kivánatára a családtagok, az orle-