Eger - hetilap, 1883

1883-08-09 / 32. szám

317

Az államtudományi szaktanfolyamon:

1) Alkotmányi s kormányzati politika; hét. 5 óra; tanár: Dr.

Kiss István.

2) Pénzügytan; hét. 3 óra; tanár: Szmida Viktor.

3) Magyar közigazgatási jog; hét. 5 óra; tanár: Dr. Szolcsányi

Hugó.

4) Egyházjog; hét. 4 óra; tanár: Dr. Udvardy László.

A Jogtudományi szaktanfolyamon:

1) Büntetőjog; hét. 5 óra; tanár: Dr. Martinovich József.

2) Peres és perenkivűli eljárás; hét. 6 óra; tanár: Dr. Hubert

JÁNOS.

3) Osztrák magánjog; hét. 6 óra; tanár: Burik István.

B) RENDKÍVÜLI tantárgyak.

1) Hómai perjog; hét. 2 óra; tanár: Dr. Fekete Ferencz.

2) Törvényszéki orvostan; hét. 2 óra; tanár: Dr. Frantz Alajos.

3) Statisztika elmélete; hét. 3 óra; tanár: Dr. Szoi.csányi Hugó.

4) Csőd- és telekkönyvi rendtartás; hét. 4 óra; tanár: Dr. Hubert János.

5) Politikai igazgatás; Let. 2 óra; tanár: Dr. Szolcsányi Hugó.

tí) Európai nemzetközi jog; hét. 3 óra; tanár : Dr. Kiss István.

7) * Békepolitika és harczpolitika; hét. 1 óra; tanár: Dr. Kiss István.

8) * Alkotmányi s közigazgatási statistika; hét. 1 óra ; tanár : Dr. Szolcsányi Hugó.

— Augusztus 5-én az egri általános betegsegélyző egylet tombolával és tűzijátékkal egybekapcsolt nyári mulatságot tartott, mely, tekintve a czél magasztosságát, bizony — s közönségünkön múlt a dolog — jobban is sikerülhetett volna. Máskülönben az igen élénk ügyességgel s tapintattal rendezett mulatság egyike volt e nemben a legjobbaknak, s szolidságra mindenesetre sok más felett állt. Különös dicséret illeti meg a pontos s figyelmes kiszolgálást, valamint a tűzijáték egyes meglepő részleteit. A jókedv, a mulatságok e lelke, kitűnőnek, volt mondható, s a késő esti órákba bevilágító tüzek jelezték, hogy a résztvevő vendégközönség sokáig jól találta magát.

— .1 hatvani temetőben folyó hó 5-én búcsú tartatott, mely számos ajtatoskodókat csalt az elhúnytak csendes hantjaihoz, melyek a kevély márványobeliszktől az egyszerű fakeresztig, a kegyelet koszorúival voltak borítva.

— Személyzeti hírek. Berzeviczy Kelemen érd. alesperes, kinevezett emődi lelkész, ez állomásától saját kérelmére felmentetvén, újból ládbessenyői lelkészszé; Zsiga Mór gyongyös-oroszi lelkész, emődi lelkészszé; Spórer Ignácz szentjakabi id. lelkészhelyettesé ; Nyárády Lajos kunszentmártoni káplán, szentjakabi lelkészszé neveztettek ki. — Kápláni minőségben elrendeltettek: Petlieő József mándoki káplán. Kunszentmártonba; Csoltkó Pál ujmisés áldo- zár, Mándokra; Mátyus István jákóhalmi káplán, Domoszlórá; Kovács Mátyás szenterzsébeti káplán, Jákóhalmára; Tóth Gyula ke- recsendi káplán, Szent-Erzsébethre; Énekes Gyula harsányi káplán, Kerecsendre; Bozóky János ujmisés áldozár, Harsányba; Kindl Pál ujmisés áld.. Heves-Báthorba, Truszka István ujmisés áldozár. Geszterédre, Mózer Béla ujmisés áld. Sátára.

—• 1‘énteken a Hatvani lióstya farkasvölgy felé eső részén tűz ütött ki, mely a szeles idő daczára is — hála derék tűzoltóinknak — localizáltatott. Csak egy ház égett meg.

— Elismerés és köszönet derék tűzoltóinknak. Folyó hó 3-ikán déli 12 órakor kezdtek zúgni a vészharangok, tüzet jelezve a hatvani külvárosban. Az uralkodó nagy szél miatt a vészjelzés aggodalomba ejtett minden polgárt, kinek veszteni valója volt. Alig kondultak meg párszor a vészharangok, már láttuk őrült sebességgel rohanni a hydrophor és a vizeshordó fogatokat s mintha a földgyomrából keltek volna ki minden ponton a tűzoltók pár pillanat alatt eltűntek szemeim elől, s én gyors léptekkel haladva, midőn a távoleső tűzhöz értem, már uraivá váltak a bőszült elemnek. Jól esett látni a felebaráti szeretetnek önfeláldozó katonáit, mily önelégült arczczal folytatták nehéz munkájukat a hamvadó romok fölött, s a szomszéd szalma fedeleken derék földműveseink mily nyugodt (? szerk) kifejezéssel szemlélték jótevő polgártársaikat. Hogy oly nagy szélben szalmafedelű házak között csak egy ház égett meg, nem más eredményezte első sorban mint a korai tűzjelzés, s az őrtanyán a fizetéses őrparancsnoknak határozott és gyors szerelési ügyessége. Az önkéntes tűzoltók tevékenységét, melyet veterán derék alparancsnokuk Sebestyén István ur vezetése alatt kifejtettek s a valóban szakértő szempontból birá- laton felül álló munkájukkal teljesítettek, fölösleges lenne megemlítenem, de mégis azért teszem, hogy a ki szemtanúja nem volt e jelenetnek, meggyőződést szerezzen magának, hogy a polgárok minden oszálya részéről az anyagi becsülés, és szeretet által dédelgetett tűzoltó egylet, városunk e legkedvenczebb testületé mily lelkiismeretes őre vagyonúnknak s életünknek s mennyire megérdemli a nagyrabecsülést. A teljesített munka eredményének babérjából jogosan illeti meg egy rész derék főkapitányunkat Gró- nay Sándor urat, ki a rend fentartása s a viz beszerzése által módot nyújtott a tűz gyors elfojtására. E tüz-eset alapos megfigyelése után a tapasztalat igazolta, hogy a gyors tűzjelzés mellett mi nagy szolgálatot tehet a tűzoltóság, s kívánatos lenne valahára, hogy a toronyőr ne csak akkor adja le a tüzjelt az őrtanyára pontosan, mikor déli 12 órakor a lyceumi csengetés pontos megfigyelése czéljából a jó étvágy szólítja ki az erkélyre; mert ha egy évi csak 3—4 tűzesetnél mindig megmenthetnék a második házat, mely a késedelmes jelzés miatt elszokott égni, már nagyon kifizetné magát a városnak az áldozat mibe a toronyőri intézmény czélszerübb berendezése kerülne, s még jobban kifizetné magát, ha ily nagy szélben máskor is sikerülhetne a tűzoltóknak egész városrészeket menteni meg az elpusztulástól. Még egy érzékeny hiányt kell constatálnom, ugyanis: nagy szélben, ha az üszkök távoli épületeket gyújtanak ki, nincsen az egyletnek mozgósítható hydrophorja, mert a birtokában levő két hydrophor az eredeti tűzfészek elfojtására nélkülözhetlen szükséges. Kell tehát egy harmadik hydrophor, melynek árát a derült augusztusi napokban halpaprikás mellett a f. hó 3-án felmutatott szép eredmény után, az érsekkertben könnyen kimuzsikálhatná a czigány a zsebünkből. Egy szakértő.

— Nagy György Bukovinában. Nagy György kiküldetését fényes siker koronázta. Ékes beszédével és megnyerő modorával a kedélyeket sikerült lecsillapítani s a gazdák megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy jövő tavaszig még ott maradjanak András falván.

— Eltűnt ügyvéd. Gaal József egri lakos, gyakorló ügyvéd, még a múlt hó 14-én este 10 óra tájban vállára vette rövid dupla csövű fegyverét s vadász tarisznyáját és övéinek azt mondva, hogy vadászatra lesbe indul, hazulról eltávozott, de mind a mai napig vissza nem tért. Hozzátartozói mindenfelé kérdezősködtek utána, majd a hatóságnál is jelentést tettek s most Hevesmegye alispánja az eltüntet országszerte körözteti. Gaal 69 éves, alacsony kövér termetű ember; haja, szakála és bajusza őszbevegyült. Eltávozásakor vitorla-vászonból készült magyar zsinóros ruhát s fekete fénymázas magyar csizmát viselt.

— Gyászhir. A városunkban s vidékén többször megíordúlt s művészi ecsetjéről jól ismert arcz- és történelmi festőművész : Mücke József Ferencz, f. é. aug. 1-én. d. e. loy2 órakor, hosszas szenvedés után, élte 64-ik évében, Pécsett, jobb létre szenderült. — Elhunytéval hazai művészetünket nem jelentéktelen veszteség érte, amennyiben a Waldmüller-féle iránynak, melybe oly specialis szerencsével tudta beolvasztani Dannhauser, Amerling s Führich modorait, csaknem egyedül az ő ecsete volt képviselője, szemben a Rahí-féle iránynyal. — Vajon hányta után hogyan fog neve élni hazájában annak, ki maga uly feledve, oly mellőzve s elhagyottan élt — mert bár tudott festeni, de hízelegni s szédelegni soha! ? . . Pihenni tért vissza hazájába ; nyugodjék békével !

— Folyó hó 8-án reggeli fél ötkor, a hatvani lióstya Farkas-völgy felé eső részén újra tűz ütött ki. Egy pálinkafőző égett meg ; két egyén veszélyesen megsebesült. A tűz localizáltatott.

— Scharf Móricz elutazása Nyíregyházáról. E hó 6-án délelőtt Scharfné meglátogatta mostoha fiát a csendőrlaktanyában. Később Scharf József is fölkereste fiát. A főispán kijelentette Mó- ricznak, hogy egyedül tőle függ, akar-e atyjával menni vagy nem, sőt követheti atyját, mielőtt még a miniszteri rendelet megérkezik. A fiú ingadozott. Ekkor megjelenik Eötvös és az ő rábeszélésére Móricz kijelentette, hogy rögtön el akar menni az alispánhoz, kijelenti annak, hogy elutazik még ma atyjával. Móricz meg is tette ezt. Az alispán azt tanácsolá neki, maradjon, mig a miniszteri rendelet megérkezik, de a fiú kijelentette, hogy már ma menni akar. Egy futólagos látogatás után Henternél, Móricz szülőivel a pályaudvarhoz indult.

— A közös hadügyminisztérium a territoriális rendszer életbe léptetése czéljából az ősz folyamán nagy arányú diszlokácziókat tervez. Összesen 78 gyalog, 10 vadászzászlóalj és 3 lovas-ezred