Eger - hetilap, 1883
1883-02-15 / 7. szám
XXII. év-folyam. 7. szám. 1883. február 15-én. Hirdetésekért minden 3 hasábo/.ott petit sorhely után ö, bélyegado fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyert 15 kr fizetendő Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 . Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám . — 12 „ EGER, Egervárosának egy kérvénye s vasúti ügye: az országgyűlés képviselöházában. A képviselőházban e hó 10-én több kérvény s interpellátió tárgyaltat ott. Ezekből Eger városát egy-egy érdekli. Eger város azon kérvényénél, melyben a szőlőtermésnél a jégverés mellett a fagy, ragya és esőzés okozta szőlőrothadást adóelengedési feltétellé kimondatni kéri, — egyszersmind az egyenes, mint közvetett adók kíméletes behajtásáért esedezik. Szederkényi Nándor a kérvényben foglaltak figyelembe vételét indítványozza. A ház a kérvényt a pénzügyminiszternek adta ki az adók kíméletes behajtását illető részében; másik részére nézve pedig az adótörvényjavaslat tárgyalásánál leendő felhasználás végett a ház irodájába határoztatott tétetni. A kérvények elintézése után Kemény Gábor báró miniszter válaszolt Polcnyinak egy régibb interpellácziójára, mely a szolnoki vasúti fahidra vonatkozott. Polonyi és vele a ház is tudomásul vette a választ. Most Kemény Gábor br., Szederkényi Nándornak felelt a térén ne-karczagi vasút tárgyában vonatkozó interpellácziójára. Kijelenti, hogy a vasúti előmunkálatokra nézve az engedélyt a kormány senkitől sem szokta megtagadni és igy azt nem tagadhatta meg a gr. Károlyi Gyula-féle konzorcziumtól sem. A postai szállítást kilátásba helyezte a konzorcziumnak, a mint azt megtette volna az Eger városi konzorcziummal szemben is, ha kérelmezi. De vasúti síneket nem Ígért és nem is ígérhetne a ház beleegyezése nélkül, mert ez annyit jelentene, mintha az állam direkt pénzsegélyt nyújtana a vállalatnak. Szederkényi Nándor nincs a válaszszal megelégedve és utal a Bécsben jelenleg napirenden levő vasut-engedélyezési ügyre. Minálunk is beszélnek mindenféle províziókról. (Nagy mozgás a jobb oldalon. Élénk felkiáltások: Kicsoda ? Nevezze meg!) Szóló neveket nem tud mondani, de a hírek a levegőben keringenek. (Derültség a jobboldalon.) Kéri az ügyet tárgyalásra kitűzni. A ház többsége a miniszter válaszát tudomásul vette. Ama bizonyos „Véleményről:“ a szinház ügyében. I. Oly vélemény, minő az „Eger“ folyó évi február 1-én megjelent számában látott napvilágot az állandó szinházügy érdekében : valóban, leszámítva az áprilist, alkalmasabb időt nem is találhatott volna megjelenésére, mint a farsangot,,annak is az utolját, az álarczos farsangi bohóczok időszakát! Alarczot tesz fól ugyanis a véleményező; mert hisz „ő csak oly barátja egy állandó szinház eszméjének, mint bár ki más, aminthogy más ö nem is lehet, mert hisz egy szinház végre is oly culturalis vívmány, melyet csak örömmel lehet és kell üdvözölnünk mindnyájunknak, kiknek városunk fejlődése, haladása szivünkön fekszik; — reac- tionarius iránynak e pontnál nincs értelme és jogosultsága“ . . . Így ama bizonyos véleményező úr! S nem álarcz-e ez. mely mögül kikandíkál azon bohóczi együgyüség, mely nem akarja meg- eszelni ama régi axiómát: „qui vult finem, etiam media veile esse debet ? . . . Es mik is az ő okoskodásai ? 0 a város törzsvagyonának csonkulását látja abban, ha a Hosszupinczét a szinház javára átengedik. Nos, hát állítsuk ihletett látónkat a mathesis hideg zuhanya alá ! A Hosszupincze, köztudomás szerint, hoz a városnak körülbelül 500 frtot évenként. Már hogy összes jövedelméből mi for- díttatik adóra, javításra, biztosításra; hogy folyton van-e bérlője stb. s igy mennyi átlag a brutto és netto — ez úttal hagyjuk, s állapodjunk meg az 500 írtnál. — Hát a szinház hozna-e valamit ? E tekintetben hires-neves véleményezőnket utaljuk azon évtizedek óta észlelt körülményre, hogy a városunkban megfordult tisztességes színtársulatok az ó-kaszinói teremért esténkint 8 frtot fizetőnek, s nemcsak meg nem buktak, hanem igen szépen exis- táltak. — Már, ha oly teremért, mely után zsúfolt ház mellett sem vehettek be 200 írtnál többet, bírtak fizetni 8 frtot: hogyne bírnának akkor fizetni teljesen fölszerelt, és zsúfolt ház mellett 4—600 frtot hozó színházért 12 frtot? A világ legreálisabb kalkulusa ! És hogy jó társulat legalább is 2 hetenként egy-egy zsúfolt házat képes csinálni: tapasztalati tény; egyébiránt a keleset sikerét bízzuk a színészekre; jó társulat nem bukik, a roszakért pedig nem volna kár! No már most, kedves véleményező uram, tessék azt is meggondolni. hogy rendes szinház mellett nem holmi szétugrasztott kese-truppok, s nem Bolond Istók módra fognak hozzánk bekuk- kanni hébe-hóba, hanem rendesen szervezett társulat reiflies őszitéli évadot fog itt tölteni, melynek tartama alatt 100 előadás ok- vetetlenül kikerül. így hát a szinház költségvetése a következőleg alakul: 100 előadás 12 írtjával hoz: . . . 1200 frtot. Ebből levonva: 1) Adó és biztosításra...................... 200 2) Javításokra...................................... 200 3) Egy felügyelő évi fizetésére, a szinház épületében számára berendezendő szabadlakás mellett .... 100 4) Egyéb esetleges kiadásra . . . 100 Összesen: 600 J? Marad tiszta jövedelem : 600, mond hatszáz forint! Eme jövedelemből már most vonjunk le a város javára 200 frtot, és adjuk ez utóbbihoz a fonti számvetésben nem említett egyéb jövedelmeket, u. m. a színházi helyiségben tartandó hangversenyek és tánczmulatságok, ünnepélyek, díszvacsorák, műkedvelői előadások stb. jövedelmeit : akkor a város javára tisztán eshetik 4—500 frt. jövedelem, s mindamellett is évenként 400 ft. jut a részvények kisorsolás utján való viszszafizetésére. Egy részvény ára 10 frt, tehát évenként 40 részvény lenne visszafizethető. Föltéve már most, hogy a Hosszupincze értékesíthető 5000 írtért; ehez adva az eddigi adakozásból befolyt 2600 frtot s a színházi czélra tartott hangverseny 120 írtját, reális vagyonunk volna: 7720 frt. Ehez szükséges még mintegy 15000 frt, tehát 1500 részvény kibocsájtása. E részvénymennyiség, évenként 40-et fizetve vissza, 38 év múlva mind le volna törlesztve, s akkor a városnak a szinház után tiszta jövedelme 600, illetőleg 1000 ft. lenne, — addig pedig évi 4—500 frt. Kérdem már most a t. véleményezőt: hol és miben cson- kittatnék meg a város törzsvagyona, ha a Hosszupincze épület a szinház czéljára fordittatnék s helyette a szinház menne át a város birtokába ? . . . Hja, erre az a replika, hogy a szinház ama jövedelme csak papiroson áll, mert köztudomás szerint a szinház sehol sem fizeti ki magát, sőt csaknem mindenütt ráfizetnek; a legtöbb város nem
