Eger - hetilap, 1883

1883-02-15 / 7. szám

csak ingyen fűtéssel és világítással látja el a színtársulatokat, hanem 2—3000 írttal segélyzi is őket.

Ez ellenvetésére azonban a t. véleményezőnek megjegyzendő, hogy hallott harangozni, de nem tudja: hol ? Nos hát, mi megmondjuk.

a) Épen nem áll, hogy a színházra mindenütt ráfizetnek; fényes példa ép a bpesti népszínház, melyet nemcsak hogy nem segélyeznek, de sőt a városnak fizetett évi 10 ezer frt mellett is bérlőjének nehány rövid év alatt mintegy 150 ezernyi tiszta jövedelmet hozott; holott azelőtt ugyancsak Bpesten a népszínházi vállalat soha sem sikerült. Miért? . . . Fiat applicatio!

b) Azon városokban, hol a magyar színészetet segélyezték, mint pl. Sopronyban, Sz.-Fehérvárott, Pécsett, Temesvárt stb. — a német színészet mindig nagy nyereséggel működött; nem a színészet szorult tehát subventióra, mint olyan, hanem a magyar színészet! S ama városok, amennyiben magyarosodnak, mint pl. Pécs, oly mértékben indul virágzásnak bennök a magyar szinügy; Pécsett pl. már rendes opera-társulat működik! Fehérvárott pedig a szinügy ingadozása részint a nagy mértékű költekezésnek tulajdonítandó, melynél fogva színházukat roppant luxussal épitették s igy a részvényesek nem juthattak nyereséghez, részint a helytelen szervezetnek; a mely utóbbi bajon mióta segíteni iparkodnak s szinpártoló társaságot igyekeznek alakítani: fokról fokra javul kebelükben a szinügy helyzete; sőt már ők is opera-társulatot élveznek!

c) Ha bizonyos tiszta magyar városokban is segélyezni kell a magyar színészetet, ez annak tulajdonítandó, hogy az illető helyeken kevés az intelligentia, ellenben sok, sőt túlnyomó a parasztság ; értve ez utóbbi alatt nemcsak a pőre gatyás földmivest, hanem mindazokat, kik nem lelkesülnek semmi szellemiért, hanem pénzüket a láda fiába rejtik, mert nem érzik ama szellemi szükségleteket., melyeket a társadalmi művelődés teremt és szít. Es ép ez nálunk, Magyarországon, a fő baj : hogy még mindig nincs igazi művelt magyar társadalom, mely hatalom lenne a „hatalom“ ellen: minden műveltségünk jobbára a divatos hü-hó-fuvalta külszín ! Ámde ép amily mértékben terjed a solid művelődés, oly mértékben javul évről évre mindenfelé a szinügy helyzete is! Es ha Egerben a rendes állandó színház megépülend: azon osztályon kívül, mely eddig rendes adózója volt Thaliának, bizonyára bevo- natik a szinügy pártolásába több oly társadalmi réteg is (pl. papság, katonaság, iparosok, stb.) melyet részint az eddigi színterem hiányai, részint a nálunk eddig jobbára megfordult színtársulatok gyarlóságai, részint a színházi időszak alkalmatlan volta, részint a szellemi szükségletek eddigi fejletlensége tartottak távol. És ha eddig is szépen existált Egerben minden tisztességes társulat (pl. Latabáré, Krecsányié stb) annál biztosabb kilátásunk nyílik a jövőre e tekintetben. . .

d) Tekintetbe veendő végre azon szinfal-titok is, hogy ha a színtársulatok bárhol megbuktak is: legtöbbször csak a színészek buktak, de nem bukott az igazgató! Mert a napi bevételekből előbb minden költség levonatván — bele értve az igazgató jutalékait _is — csakis az utolsó maradék fordittatott a tagok fizetésére. Es e tekintetben ép oda irányul jelenleg a színészet országos rendezésének minden kísérletezése, hogy a tagok jogai minél inkább biztosíttatván az igazgatók jogos követelményeinek sérelme nélkül : az eddigi ferde, sokszor valóban czudar vidéki sziniigyi viszonyok kiirtásával vége vettessék a szinügy minden eddigi kompromittáltatásának. S ha e szép törekvés végleg sikerre ju- tand — és bizonnyal úgy lesz — akkor elnémuland az eddig hallható jajveszékelés is : hogy t. i. a színészet nem képes magát fön- tartani! Ezt eddig elé ép a színigazgatók kürtölték, hogy a közönség szemébe port hintve, vád nélkül szivattyúzhassák ki úgy társulatuk tagjait, mint a közönséget is. . .

Mind ezt tekintetbe véve, évről évre biztosabb a remény, hogy valamint minden egyéb kenyérkereseti ág kifizeti magát, úgy a szinügynek is ki kell fizetnie s föntartania önmagát önerejéből. És igy a mi farsangi véleményezőnk mindazon kifogásai, melyek azon argumentumra támaszkodnak, hogy a Hosszupincze átadásával a város törzsvagyona megcsonkittatnék, semmivé lesz — farsang utáni hamuvá! . . . Addig is tehát, mig véleményének egyéb részleteit bonczolandjuk, ajánljuk figyelmébe a szinügynek bővebb tanulmányozását, nehogy áprilisban a farsangihoz hasonló értelmetlen s jogosulatlan irányú véleményt ereszszen meg! . . .

Plagiator.

Alispáni jelentés: Almássy Pál 1882. évi novemberhó l-én

történt haláláról.

Hevesmegye 1883. évi Januárhó 22-én tartott rendes bizottsági közggyfllése elé terjesztve s a megye közönsége által

közzétéve.

Evnegyedes jelentésemet egy az egész országban mély hatást keltett, de mégis legközelebbről megyénket érdeklő s legfájdalmasabb és legtartósabban általunk meggyászolandó haláleset bejelentésével kell kezdenem.

Almássy Pál a jeles és minden áldozatra kész hazafi, a kitűnő polgár, a magyar közélet épületének egyik ívtartó oszlopa, a nagylelkű ember és művészetbarát, a magyar nemesség és lovagiasság példányképe — mint erről mindenki, bizonyára a legbánatosabb szivvel, már értesülve van, — az ország fővárosában a múlt 1882. évi novemberhó l-én, hosszas szenvedés után, jobb létre szenderült. A megboldogultnak földi maradványai novemberhó 3-án tétettek a kerepesi ut melletti temetőben örök nyugalomra.

Jól ismervén a megyének elhunyt nagynevű fia iránti tisztelet- és hálateljes érzelmeit, intézkedtem, hogy a temetés gyász- szertartásán megyénk is küldöttségileg képviselve legyen s a koporsóra a megye nevében is koszom tétessék, mely kegyeletes végtisztesség-tételre a megyei küldöttség elnökét, Eger város képviselőjét kértem fól, ki azt teljesité is.

Almássy Pál 1818-ban született Gyöngyösön. 1836-ban, tehát 18 éves korában, már a megyei tiszteletbeli aljegyzők sorában találjuk őt. S mig ezen akkor majd minden iskoláit végzett lelkesb ifjú által „nobile officiumként“ betöltött munkakörben, mint a közpályára való készülés előcsarnokában, hivatásának élt, azt sem mulasztá el, mi akkor szintén minden ifjú ambitiójának tárgyát képezte, hogy eközben az ügyvédi vizsgára is elkészüljön, mit valóban le is tett s 1838-ban már ki is hirdetteté ügyvédi oklevelét a megyei közgyűlésen.

Épen azon időben, midőn az ifjú Almássy Pál a közéletbe lépett, élte e megye a pártharczok legforróbb napjait, melyek néha vérengzésbe is átcsaptak s hol egyik, hol másik párt győzelmével végződtek. A korteseknek a megyei tanácsterembe vezetését itt is a kormánypárt kezdte meg. E fegyvert a gr. Keglevich Miklós vezérlete alatti ellenzék, természetesen, visszafordította ellene, s bár ezen kényszerűségből használt eszközzel is vítta, ha kellett, harczát; de nem ennek ügyes alkalmazása adja meg az ellenzék későbbi végleges győzedelmének magyarázatát. Ez eredmény előidézője itt is, mint más megyékben, az vala: hogy az értelmiség uj nemzedékével, mely kevés kivétellel mind az ellenzék katonájának csapott fel, a szabadelvüség és reformok utáni törekvés mind nagyobb számú, mind erősebb meggyőződésű s elveit mind szélesebb körben terjesztő híveivel gyarapodott e párt, úgy hogy a kezdetben főleg az alkotmányon és törvényeken ejtett sérelmek orvoslására czélzó ellenzék csakhamar egyszersmind a szabadelvüség mindenkit magával ragadó pártja lön. A haza és emberiség szabadsága- és jólétéért oly fennen lelkesülő ifjú Almássy Pál is, igen természetesen, e párthoz csatlakozott.

Az 1832/6-i országgyűlés kezdetén Hevesmegye követei még oly szellemben képviselték a megyét, hogy ez országgyűlés egyik vezérférfia, a szent emlékezetű Kölcsey meg nem állhatta, hogy keserű megjegyzést ne tegyen naplójában magukviseletére. De az országgyűlés vége felé, az egyik követ visszatértével, e helyett a szabadabb gondolkozásu Almássy Károly küldetvén föl: a megye politikai képviseltetése s mi ennek alapját képezte — a köz szellem a megyében némileg már ekkor javulni kezdett, s ez irányban mind tovább haladva 1840-ben végre oda fejlődött,, hogy Beöthy Lajos és Pappszász Lajos követekké választásával a szabadelvű ellenzék teljes diadalát érte el. Kisebb s helyi érdekű kérdésekben és egyes tisztviselők választásánál még néha-néha ugyan visszaesés ezután is történt, de az 1844-ben újra bekövetkezett követválasztás ismét az ellenzék határozott győzedelme lett. Az ifjú — még mindig ifjú, mert ekkor volt 25. éves — Almássy Pál, személyes tulajdonságai s a közügyek körül szerzett érdemei által már ekkor oly közszeretetnek és bizalomnak örvendett, hogy a párt egyhangúlag őt jelölte ki elveinek országgyűlési képviselőjéül s a megye őt és társát Fejér Lajost felkiáltással meg is választotta.

De még egy megpróbáltatás várt az ellenzékre. Ez szintén 1844-ben történt, midőn a főispáni helytartó, törvénytelen és ildomtalan módon, keresztülvitte, hogy a kormánypárt jelöltje ül- tettetett az alispáni székbe. De ez csak pünkösdi királyság volt. mert az ezen hirhedetté vált elnöki csíny által okozott nagy meg- botránykozás s az ebből származott háborgások lecsillapítására