Eger - hetilap, 1883
1883-12-27 / 52. szám
491 Rápolti Ilona. (Népballada.) „Hej hires szép leány, Rápolti Ilona, Légy te nékem holtig szerető hitvesem! Talpig beboritlak aranyos selyemmel, Holtomig szeretlek szerető szivemmel!“ „Csak akkor leszek én hitvese kelmédnek, Ha elhozza nékem aranyos kocsiját, Tüzes két pej lovát a török császárnak!“ Elmegyen sietve jó Karczagi László, Vissza is jön, de jaj, -- fele karja nélkül. „Hej hires szép leány Rápolti Ilona, Elhoztam a kocsit, meg a két pej lovat, — De jaj, ottan hagytam az én félkaromat; Akarsz-e hát mostan én hitvesem lenni?“ „Akarok, leszek is, ha elhozza nékem, Császár leányának selyem rokolyáját!“ Elmegyen sietve jó Karczagi László, Vissza is jön, de jaj, egyik szeme nincsen. „Hej hires szép leány Rápolti Ilona, Itt van rokolyája császár leányának; Megszereztem, de jaj, — félszememnek árán, — Akarsz e hát mostan én hitvesem lenni ?“ „Nem leszek én soha a kelmed hitvese; A fél karja csonka, a fél szeme nincs meg: Nem teremtett minket Isten se egy párnak!“ „Verjen meg az Isten, ne hagyjon veretlen, Soha többé férfi téged ne szeressen, A miért megcsaltad szerető szivemet. Fogjon meg az átok, a miért kívántad, Hogy nyomorult legyek testembe, lelkembe!“ Beteges vén leány Rápolti Ilona Járja a temetőt, könyez a sir felett, A mely alatt nyugszik jó Karczagi László. É. I. Karácsonyunk. Szeutegyházuuk hagyományos szokásai a mai korig benyúlnak ; a fönségesb momentumokat, melyek sz. vallásunk megalapításához fűzvék, mindig bőven feltaláljuk az itteni cselekményekben. Karácsony vallásunk szent alapítójának születésnapja; s ha az egyes családok tagjaik születésnapját, a többi napoktól megkülönböztetve, többé-kevésbbé megülni szokták: mennyivel inkább jogosult a karácsony megünneplése, mely a nagy kath. egyház százmilliónyi tagjainak egyetemes ünnepe. Városunk különben is ajtatos közönsége ez alkalommal mindig impozáns jelét adja vallásos érzületének. De nemcsak az egyház, hanem az egyes családok is tehetségük szerint ünnepelik meg ezen magasztos ünnepet, a mely legkiváltkép a gyermekeké. Mennyi gyermekábránd, mennyi álom tárgyát képezi a karácsonyfa! Székesegyházunk, mely góczpontja ünnepeinknek, most is mindig népes volt az ajtatoskodók sokaságától. Az éjféli misét, valamint első napon a 9 órai vocalis misét mélt. és ftdő Lengyel Miklós püspök úr Öméltósága, (Mise: Horák-, Graduate Schubert-, Offertorium, férfi quartet, sopransoloval, Diabellitől), második napon, pedig a 9 órai nagy misét ftdő Kovacsóczy István kanonok úr őnagysága,. mindenkor teljes papi segédlettel végezték. Karácsonynapján a szentbeszédet ftdő Répássy János székesegyházi hitszónok tartotta. Első nap volt a minoriták templomában 11 órakor a „Dalkör“ miséje. A dalkör ez alkalommal dicséretreméltó készültséggel jelentkezett a misénél. (Mise Abt-tól, Werul gyönyörű Mária- éneke, tenor szólóval, Beethoven „Isten dicsősége.“) A templom szinültig megtölt hívekkel. Második nap este volt a dalkör által Budapestről ez alkalomra megnyert közreműködők részvételével rendezett hangverseny. Este 7 óra előtt már a törzskaszinó nagyterme a szorongásig megtölt közönséggel, éspedig ott volt városunk intelligentiá- ának legnagyobb része. A hangverseny műsora a következő: 1) Bátran büszkén — Marschnertől, — énekli: az „egri dalkör.“ 2) a) A sóhaj, b) Őszi dal; Kettős dalok. — Men- delsohntól, — énekli: Széli Stefánia és Gárdos Mari kisasszony, a budapesti nemz. zenede növendékei — tanár Puks Ferencz úr. — 3) Recitativo és Aria a bűvös vadászból — Weber- től, — énekli: Rácz Gyula úr, a nemzeti színház tagja. 4) Ballada és Polonaise — Wieuxtempstől, — hegedű verseny darab előadja Rigó Gyula úr, a nemzeti zenede növendéke — tanár: Huber Károly úr. — 5) Ária a Varázsfuvolából Mozarttól, — és Caboletta Hunyadyból — Erkeltől, — énekli: Széli Stefánia kisasszony. 6) Serenade —■ Éji dal — Abttól, — énekli: az „egri dalkör.“ 7) Ária a Figaro lakodalmából, -- Mozarttól, — énekli: Gárdos Mari kisasszony. 8) Plevna nóta hangverseny darab hegedűre — Hu- bay Jenőtől — előadja: Rigó Gyula úr. 9) Hármas a „Bűvös vadászból“ — Webertől, — énekli: Széli Stefánia, Gárdos Mari kisasszony és Rácz Gyula úr. 10) Magyar dalegyveleg, énekli: az „egri dalkör.“ A 2-ik számú kettős, Széli Stefánia és Gárdos Mari kisasz- szonyok által előadva, igen szépen sükerült. Föllépésüknél meglátszott mindkettejüknél az elfogultság, de csakhamar felülemelkedve ezen, kinyerték a közönség tetszését, mely csak fokozódott a 7. és 9. számok után. Széli Stefánia kisasszony szép magyardalokkal is kedveskedett. Rácz Gyula úr szép hanganyaggal rendelkezik, melyet a hatásosabb helyeknél jól érvényesít. Rigó Gyula úr hegedűjátéka, különösen a Plevna nóta után, viharos tapsokra ragadta a közönséget, melyből ugyan az összes szereplőknek bőven kijutott. A zongora-kíséretet mind a daloknál, mind a hegedűnél Puks Ferencz úr játszotta. Hangverseny után táncz következett, mely hajnalig tartott. A csárdást Palóczék, a többi darabokat a katonazene szolgáltatta. Az első négyest 54 pár tánczolta. Zenö úr tervei. — Rajz. — Irta: V. Gy. (Vége.) Eljött az est, s Bájormy Zenő remegő zavarral, dobogó szívvé íoglalt helyet a színfalak mellett, hogy onnan nézze végig azt a magasztos színjátékot, mely őt boldoggá, halhatatlanná tenni volt hivatva. A derék igazgató a legszebb kosztümöket bocsátá a szereplők rendelkezésére, s nagylelkű áldozatkészségében annyira ment, hogy Mátyus vajdát bámulatosan helyes felfogással salonias klak- kos-í'rakkos, borotvált arczú öreg németnek, Borostyánt pedig, az ihletett ajkú költőt, kardos kaczagáuyos leventének öltöztető. . . Abigél szerepét meglepő élethűséggel Széplaky Zelma adta, nagyobb hatás kedvéért legújabb ruhájában (erősen kivágott rózsaszínű satin) és divatos széles ernyőjü fekete kalapban. Az első felvonás érzékeny szerelmi rendezvousval kezdődött; Borostyán olvatag szerelmes epedései és Abigél gúnyos élczei viharos tapsokat keltettek, s a felvonás végén már hallotta Zenő, mily erősen hívják a szerzőt, s szinte kivette annak az elegáns úrnak a hangját, kinek szavai oly bizalmatlanná tették őt önmaga iránt, Elhatározta, hogy akármily hangosan kiáltsák is a szerzőt, ő mégsem fogja magát semmiféle „eshetőségének kitenni. A második felvonás hasonló sikert aratott, s a végén valódi tapsvihar zúdult át a széles termen, s összevegyülve a „Szerzőt“ hangoztató őrületes hangzavarral, a zenekar riadó tussával, — Zenö úr fogalmat szerezhetett a szeráfok mennybeli karának csillagsugáron terjengő égi daláról. Őt legalább ez sem bűvölte volna meg inkább, mint ez it- tasitó zsivaj ; de ellenállott a dicsőség csábitó gondolatának; előt*
