Eger - hetilap, 1883
1883-12-27 / 52. szám
490 pályaudvarban jelenlevő óriási néptömeg lelkesen üdvözölte a trónörököst, ki háromnegyed 6 órakor innen tovább utazott. Berlin, decz. 2d. A trónörökös ma visszaérkezett s a lakosság lelkesülten fogadta. Most jut csak köztudomásra, bogy az olasz királynak a császár sajátkezű levelét adta át. R ó m a, decz. 22. A király és a királyné Berlinbe utazásának ideje még nincs megállapítva. Valószínű, hogy az utazás csak a kedvezőbb évszak beálltával fog megtörténni. Róma, decz. 24. A német trónörökös az olasz királyi párt Rómában atyja, a német császár nevében szívélyesen meghívta Berlinbe s Umberto király megígérte, hogy a meghívásnak eleget tesz. A berlini látogatás időpontja még nincs meghatározva, de olasz udvari körökben azt hiszik, hogy az a jövő tavaszszal fog elkövetkezni. Bécs, decz. 21. Az itteni politikai és udvari körökben teljesen indokolatlannak tartják a „Kölnische Zeitung“ azon megjegyzését, hogy a német trónörökös kvirináli és vatikáni egyidejű látogatása előkészítő precedensül fog szolgálhatni arra, hogy Fe- rencz József ő felsége visszaadhassa Rómában Humbert olasz király bécsi látogatását. A vatikáni látogatás etikett-kérdései egy katholikus uralkodóra nézve sokkal nehezebben oldhatók meg, és épen azért itten a német trónörökös látogatása után is nagyon kevéssé tartják valószínűnek, hogy ő felsége a fenforgó viszonyok között ellátogasson Rómába. Berlin, decz. 23. A National-Zeitung állítólag jó forrásból alaptalannak jelenti ki azt a hirt, mintha Ferencz József a közel jövőben szándékoznék az olasz királyi udvart Rómában meglátogatni. Pár is, decz. 22. Son-Tay bevételének hire hivatalosan megerősittetett. Az ellenség decz. 16-án éjjel elhagyta a fellegvárt, melyet a francziák 17-én minden küzdelem nélkül elfoglaltak. London, decz. 22. A „Drac“ franczia ágyunaszád hozta Hongkongba Courbet hivatalos sürgönyét, Szon-Taynak decz. 18-án végbe ment elfoglaltatásáról. A francziák vesztesége körülbelül 1000 halott és sebesült. London, decz. 19. A brit kormány elhatározta, hogy az egyiptomi megszálló sereget néhány ezreddel megerősíti. London, decz. 19. Anglia különféle indokokkal harczol az ellen, hogy a szultán török csapatokat küldjön Szudánba. Ellenben már legközelebb még két angol ezred indul Egyiptomba. A porosz kép viselő házban azt indítványozta a napokban Stern képviselő, hogy a törvényhozó testület tagjai is titkos szavazással választhassanak. Puttkamer miniszter ellenezte az indítványt. A „Kölnische Zeitung“ azt irta ezután, hogy a miniszter Bismarck herczegtől kapott erre utasítást, pedig Bismarck herczeg annak idejében kárhoztatta a porosz képviselők nyilvános szavazással való választását és ő maga hozta be a birodalmi gyűlési képviselők titkos választását. Bismarck lapja azt jegyzi most meg erre, hogy a kanczellár gratulált Puttkamer miniszternek beszédjéért és hogy abban is egyetért a miniszterrel, hogy „a porosz királyi kormány föladata megfontolni, vájjon megragadja-e az iniciativát a birodalmi gyűlési titkos szavazás megszüntetésére.“ Páris, decz. 22. Az olasz képviselőházban Oberdank mellett történt tüntetés nem olasz propaganda müve, hanem általános forradalmi társaságé, a melyet Párisban készítettek elő. Ezt bizonyítja, hogy a „Intransigeant“ közli a proclamatio szövegét, a melyet a társaság szervező bizottságától kapott. Péter vár, decz. 23. A hivatalos lap jelenti: A deczember hó 10-ikén tartott udvari vadászat alkalmával a szánt, melyben a czár volt, a lovak elragadták, és felborították. Ez alkalommal a czár jobb vállán erős ütést szenvedett, mely. nem okozott ugyan csonttörést, de a csontszalagokat megsértette. A czár eleintén erős fájdalmakat szenvedett, minek következtében az éjét nyugtalanul tölté. Jelenleg a fájdalmak jelentékenyen enyhültek; de a jobb vállrészek gyulladása még mindig tart. A czárnak a betegség jellege szerint, teljes nyugalomra van szüksége. A teljes fel- gyógyulás valószinüleg meglehetős tartós gyógykezelést fog szükségessé tenni. TÁECZ A. Karácsony ünnepén. Angyal szállt le, — mint fényes nyári alkony Mézharmata a rózsa bimbajára, — Názárethbe, hol kopár lanka halmon Állt Mária szegényes háza-tája . . . S üdvöt hozott; és üdvözlő szavára, — Melyben egy szebb jövő sejtése ring, — Szólott a Szűz : „íme az Urnák szolgáló leánya, Legyen nekem a te igéd szerint!“ S életre kél a szűzi ajk igéje, És szárnyat ölt és átjár tért, időket, S négy ezredév sötét, homályos éje Bibor-fényes tavasz’ hajnalra ébred . . . lm itt a perez, hol a bűn boldog érdem, Hol a bűnös megváltót érdemel, lm itt a perez Hol új csillag gyűlt ki a messze éjben, S szétszá]l nyomán a bűn: az éjlepel. S hallom . . . hallom . . . amint a síri mélyről Örömdal száll az égig föl, magasra. . . S látom, — amint az ördög bűvé szétdől, Ez ihletett, e szent, ez égi dalra . . Ez új „legyen“ — egy uj világteremtés, Az új földet, ez uj lelket teremt, ... Az ige kél . . . S a szűzi ajk „legyen“ szavára fent és Alant az üdv szelíd napfénye leng. . S látom ... az ég a földdel összehajlik, A föld égi lakókkal népesül be, Megnyílik a csodák tárháza, alig Ragyog föl e szent Isten-arcz derűje . . S e tündöklő képletsor megvarázsol . . — Gyönge a szem napfényben fürdeni! — Ember-lelkem „Megroskad“ az Istennap sugarától, De „fölemel“ mi benne emberi! Jei'tek velem! Jer múzsám, Bethlebembe, Hol földi testben élt a Véghetetlen . . . A lég Istennel, áhítattal telve Kékebb azúrt térit, ringat felettem. Csak fény van itt, nincs itt a fénynek árnya, Emléktől zsong itt minden völgy, halom, Itt született, Itt törte liljom-testét jászol-ágya, Itt szenderült el halk bölcső-dalon! Itt van a hegy, a tó, napfényben úszva, Boldog helyek! ők érzék hangja édét, Midőn ajkán az ige-láng kigyúla, S a viharzó tenger-habokra békét Parancsolt . . Itt csodák tanúja minden Fénylő porszem, minden vérszín virág . . Boldog helyek! Itt volt ember a földre szállt nagy Isten, Az Úr, kit e lélek fél és imád! Itt volt ember! . . De hajh, ma már hiába Keresem őt a völgyben, halmokon, Hiába sir, eped, sóhajt utána Mely őt dicséri szüntelen — dalom! Üres a ház, ott fönn a lanka halmon, „ Nélküle: kong, üres a föld, a tenger . . 0 mennybe szállt, Hogy minket itt árván magunkra hagyjon S önerején legyen szentté az ember ! Árván ? . Magunkra ? . Oh nem! Él közöttünk Mely szenvedett és meghalt: — teste, vére; Bár az alak, az ember régen eltűnt, Midőn égi trónjára visszatére . . De jer velem, ki csüggedsz bánatodban, S borulj le az örök trón zsámolyához, Az oltárnál; Mert kit ma szült szűz Anyja: Jézus ott van, És szól hozzánk: szeress, szenvedj s imádkozz’! V. Gy.
