Eger - hetilap, 1883
1883-12-20 / 51. szám
480 Én tehát méltóságos főrendek, oly törvényjavaslatot, mely amaz erkölcsi korlátokon túllép, nem merek megszavazni. Nem szavazom meg tehát ezen törvényjavaslatot sem, mely Magyarországban a család saecularisátióját kezdeményezi és e miatt a magyar nemzet vallási meggyőződésével, annak szokásaival, erkölcseivel, egész múltjának tradiczió- jával szakit és ellenkezik. Mert a magyar nép, a magyar nemzet azon frigyben, mely a hitvestársakat egy életre egyesíti, mindig az ég közreműködését tünteti fel, a magyar nemzet itt minden reményeivel és minden félelmeiben, mindig a vallást hívja segítségül, melynek ég és föld közt az a rendeltetése, hogy „kitöltse a mérhetetlen űrt, mely ezt amattól elválasztja.“ „E meggyőződésemben, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadjam, egyátalában meg nem ingathattak azon érvek, melyek a törvényjavaslat mellett felhozattak. Mindnyájan, a kik akár szóval, akár Írásban a törvényjavaslat mellett buz- gólkodtak, azt hozták fel, hogy az a szükség postulatuma. Én is azt hiszem, és úgy vélekedem, hogy valamely törvény megalkotásánál számba veendő vájjon szükséges-e az vagy nem? De másrészről kétségtelennek tartom, méltóságos főrendek, hogy a szükség meghatározásánál tekintetbe kell venni mindazon anyagi és erkölcsi korlátokat, melyeknek figyelmen kiviil hagyása a tévedés sorompóit tárja fel. Ek- kép azért, ha valamely törvény megalkotása bizonyos tekintetben a kívánatosság igényével lép fel ugyan, de ha ez a nemzet legnagyobb részénél jogosult nyugtalanságot kelt fel, a nép vallásos erkölcsi érzületét sérti, akkor azon erkölcsi korlátok egyike támad, melyen túllépni veszélyes. Ne mondja pedig senki, hogy e törvényjavaslat nem sérti a valláserkölcsi érzületet, mert itt, a mint helyesen volt ma már mondva, valóságos polgári házasságról van szó, és ez által a törvényjavaslat egyrészről a vallási házassággal egy állásra helyezi a polgári egyesülést, melyet a tisztviselő hiába fog nevezni házasságnak (Helyeslés) és melyet, hogy Sauzet egykori franczia miniszter erre vonatkozó szavaival éljek: a tisztviselőnél erősebb közvélemény kíméletlenül elvet és az általános erkölcsi érzet kimondja felette Ítéletét. De másrészről e törvényjavaslat a vallásos tekintélylyel való daczolásra szabad tért nyit és az abban való megmaradásra segédkezet nyújt, mi által a törvényszerűség és a vallási kötelesség közt éles ellenmondást támaszt. Vájjon midőn a törvényjavaslat ennyit és ezt eredményezi, nem sérti-e a valláserkölcsi érzületet ? Vagy talán németyek azt hiszik, hogy bizonyos tények, ha határozott személyt nem sértenek, ha egyedi jogokba nem ütköznek, nem lehetnek támadások a társadalmi jog ellen és törvényileg megengedhetők ? Az ember egész magatartásában, az ember egész müvében Istennek adósa s azért, a vallás nemcsak társadalmi nyilvános tény, de jog is. Azt hiszem tehát., hogy a kormány nemcsak az egyed, de a társadalom jogának is tartozik tisztelettel adózni. De kezemnél van az a lap, a melyből olvastam, hogy a törvényjavaslatnak megszavazása nálunk ez idő szerint különösen azért szükséges, mert egy párt programmja egyik pontjában ennek a törvényjavaslatnak elvetését vette fel. Tehát egy elenyészőleg csekély párt (az antiszemita pártról van szó) elég sulylyal bírjon arra, hogy Magyarországban a valláserkölcsi érzületet mélyen érintő oly törvényhozási intézkedés történjék, mely sem több sem kevesebb mint a család saecularisatió- jának kezdeményezése s a melynek folytatása nem fog elmaradni. Még csak engedélyezése forog kérdésben, szerény alakban lép fel; lakhelyét a türelem, a vendégszeretet, a jogegyenlőség s tegyük hozzá az érdek nevében igényli, de merészsége csakhamar növekedni fog, hogy tágabb jogokat követelhessen és igényeit nagyobbitsa. Mert ha egyszer bármily czim, bármily alakban nyer bebocsáttatást, mert elvet vall, többé alakja el nem maradhat, mint az elvnek következménye. S ezen kezdetleges alak is csak addig kötelez, mig az akarat tűri. Mert ha egyszer túlteszik magukat egy magasabb erkölcsi törvényen, ha az ember önmagának független lírává válik; akkor megmarad neki a joga mind azt tenni, a mi neki tetszik. De e törvényjavaslat elfogadása egyesek szerint annak is bizonyítéka, hogy ime, ezen őríiletes mozgalommal a kormány és az ország nem ért egyet. De hiszen ez eléggé lett konstatálva, a mozgalom fegyverrel veretett le, egész vármegyék a rögtönitélő bíróság rendkívüli hatalma alá helyeztettek és helyesen, hogy az izgatok megértsék és Európa tudja, hogy e hazában a személyt és vagyont kemény megtorlás nélkül megtámadni nem lehet. De midőn ezen mozgalmakkal való szolidaritásnak még árnyékát is oly nagy aggálylyal kerülve és annak tanúságául behozzák a polgári házasságot, habár egyelőre ezen alakban: félek, hogy ezzel — és készségesen teszem hozzá — nem szándékosan, egy még veszélyesebb, nem elenyészőleg csekély, de európai párt programmjának egyik pontját támogatják, azon pártét, mely a jelenlegi keresztény társadalomnak létfeltételeit támadja meg. A szoczializmus, méltóságos főrendek, a maga szempontjából igen helyesen és teljes logikai következetességgel jár el, midőn a házasságot mint első isteni intézményt támadja meg, és a maga szempontjából igen helyesen állítja egyik hírneves írójuk Marx, hogy a népuralmat józan ösztöne vezérli, midőn tiltakozik a család ellen. Nagyon félszeg tehát a köznapi szabadelvüség viselkedése, mely, hogy az isteni tekintély és jog Htjából kitérjen, a házasságot mint egyszerű polgári szerződést akarja tekintetni. A szoczializmus ezt úgy fogadja, mint részletfizetést, teljesen meg lévén győződve arról, hogy a házasságnak romba kell dőlnie, ha azt vallási jellegéből kivetköztetik. (Helyeslés.) Es vájjon miért estek kétségbe e gonosz müvének sikere fölött, ha még a legkörültekintőbb szellemek sem idegenkednek eszméjétől ? Ha ama körökben, melyek a szellemi élet fönsége által a jelenlegi társadalmi rendet képviselik, igy gondolkoznak : akkor ez általános társadalmi rend felforgatásának képviselői a rend képviselőire mint szövetségeseikre tekintenek. Mert önámitás az elv következményeit, a melyekhez a logika hozzá vezet, csakhogy senkivel keményebb viszályba ne keveredjünk, elodázni a távol jövőbe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mások nem ily mérsékeltek és hogy az antiszoczialis tömegekben dúló szenvedélyek eddig ismeretlen hevességet kölcsönöznek az elv következményének, a melyek kedvező pillanatban mindent magukkal ragadnak, a rósz ennek következtében szükségképen tovább terjed és az antiszocziális elemek, melyek jellemzik azon fogalmakat, melyek a házasságról és családról forgalomban vannak, ezen eljárás által felbátorittatnak; a tévedés ezen eljárásból kölcsönzi erejét és a mi rosszabb, kölcsönzi hitelét is. (Helyeslés.) És a néptömegekben befészkelt eszmék méltóságos főrendek, hatalmasabbaknak bizonyulnak be a gyútűs puskáknál és vontcsövű ágyuknál. Az örvény, melyet a gondatlanság támaszt, a gondatlan nemzedéket is el fogja nyelni. Azért méltóságos főrendek, mindazon kísérletekkel szemben, melyek a család saecularizacziójára irányulnak, tartsuk meg azon meggyőződést, a melynek oly ékes kifejezést kölcsönzött ő eminencziája, az ország prímása, hogy a család isteni eredetű és hogy annak berendezése isteni. A társadalomnak trilógiája a vallás, család és tulajdon, már a társadalom alapításánál maga abban állott mindazok akaratánál, kik a családot képezik, mert ez Isten
