Eger - hetilap, 1883
1883-12-20 / 51. szám
479 munkája abból áll és minden titka abban rejlik, hogy nap nap után folytonos küzdelemben és folytonosan megújuló áldozatok árán egy erényt a másikhoz fűzzön. Ha a haladást nem abban keressük, méltóságos főrendek, ha a haladás alatt nem azt értjük, akkor a mit ezen magasztos név alatt cselekszünk, nem az építés, hanem a bontás munkája. Vájjon a jövő erényeinek kivívása mellett a múlt erényeit meg kell-e tagadni? vagy félnie kell-e a jövőnek attól, a mi őseink hagyományaiban erény és menekülnie az elől, mint a haladás akadálya elől? Szellemének és ékesszólásának egész hatalmával tiltakozott ez ellen Guizot azon tűrésekké vált történelmi előadásokban melyeket Párisban a huszas évek végén tartott, a midőn meggyőződésének egész hevével ezt mondja: Midőn a nemzedékek, melyek a . hazát egy pillanatra birtokolják, dölyfükben azt hiszik, hogy az kirekesztőleg egymaguké és hogy a múlt szemben a jelennel : az a halál, szemben az élettel, midőn ehhez képest visszautasítják a tradicziók hatalmát s azon kötelékeket, melyek nemzedéket nemzedékhez fűznek: akkor megtagadják az emberi nem jellemét, hivatását, becsületét s a mint cselekszenek, az a forradalom útja.“ S Guizotnak teljes igazsága van. Az 1805. év őszén vala, midőn Pitt falusi birtokán többeket barátai közül asztala köré gyűjtött. Lakoma közben meghozzák neki a hirt, hogy Mack feladta Ulmot, és hogy Napóleon Bécs felé megy. Azonnal közli e hirt barátaival, kiknek nem volt egyéb válaszuk, mint ez : „Minden- nek vége ! Nincs menekülés Napóleontól.“ De Fitt azt válaszolta: „Van menekülés: ha nekem sikerül Európában nemzeti háborút támasztani, s e nemzeti háborúnak Spanyolországból kell kiindulnia, a spanyol nemzet az, hol a liazaüui harcz először ki fog törni.“ E mély belátáséi államférfin, méltóságos főrendek, ennyi súlyt fektetett a nemzeti érzületre, a nemzeti eszme, s a nemzeti szellemre, ő ettől várta és remélte azt, a mit az európai kabinetek összes működése nem volt képes eszközölni: Napoleon bukását, A dolgok menetében nem ritkán látjuk ugyan, hogy ugyanazon nemzeti eszmék, melyek tegnap valamely állam- férfiúnak terveit hatalmasan támogatták, ma azoknak útját állják, elannyira, hogy élesztős helyett-azokat el kell fojtani. A mi nemzetet menthet meg, az, méltóságos főrendek, nem más, mint nagy, nemes, a nemzet szivében mélyen gyökerező eszmék, melyeket az idők vésője, a józan törvény befolyása, a szokás és erkölcsök tiszteletreméltó anitiquitása véset a nemzetek szivébe. Ez a hagyomány teljes, mely a népeket egy férfiúvá teszi. Ilyenkor fonódik össze a mult a jelennel és vág a jelen a jövőbe; ilyenkor fakad a nemzet lelkiiletében és érzületében a lelkesedés ililettsége, melynek gyümölcsei nagy tettek, ilyenkor gyűlnek össze a hazafiság, az önfeláldozás s a kitartásnak példái; mert a nemzet hagyományában élő eszmék mélyek, magasztosak és a szivek kitágulnak. A magyar nemzet is, méltóságos főrendek, -a maga saját hagyományaiban élő érzületek és eszmék kegye- letes megőrzésével folytatja évezredes állami létét, azokban találta ő individualitásának alapfeltételeit, azokban keresi ő, méltóságos főrendek, és bírja jövőjének is zálogát, A keresztény elődök exisztencziájuknak oly tagozatát teremtették meg, hogy önmegsemmisülés nélkül arról le nem mondhatunk. Azért a nemzetnek ezen eszméit, érzületét, szokásait, erkölcseit megtámadni, politikai hiba, ez a nemzet individualitásának tagadása. Pusztán tőkéből élni, méltóságos főrendek, szomorú dolog. Ezáltal egy bizonyos időre ellehet ugyan odázni az anyagi zavart, de okvetlenül be fog állani a kenyér hiányának sanyarú órája. A valláserkölcsi meggyőződés, mety ma még a népben él, a szokások és erkölcsök, melyek által az nyilvánul, kétségtelenül megbecsülhetlen tőke, de nem kimeríthetetlen. .Egykor azt hitték, hogy az, kivált ha a kormányok javára szolgált, De a tapasztalás megmutatta, hogy ez a felfogás nagy tévedés volt, Ha valamely törvény megalkotásánál e nemzet hagyománya tisztelefben tartatik és e törvény által az tovább fejlesztetik, annak codificatiója üdvös eredményű lesz; ellenkezőleg a törvény a polgári rend megrenditésének forrását fogja képezni. És vájjon miért? Mert a törvény ereje messze túlhaladja a könyvekbe, vagy szónoklatokba foglalt bármely elveket és tanokat, Azok szabadon elfogadhatók vagy elutasíthatok; nem igy van a törvénynyel. A törvény kötelező erővel hat, Amazok elavulnak és feledésbe mennek, a törvények nem ily mulandók, mert ha törvény egyszer, a nemzet erkölcsébe megy át, annak hatása hosszú idejű. És az emberek tettei a törvények eredményei lesznek, habár azok talán egy felsőbb erkölcsi törvény megszegése is, és ez oknál fogva mint ilyenek már többé nem fognak a szerencsétlenségek közé számíthatni, mert elvekké váltak, többé már nem eszközül, hanem czélul tekintetnek, melyet az emberek elérni akarnak. Meggyőződésem tehát azt tartja mélt. főrendek, hogy az állam, habár rá nézve lényeges a jogi függetlenség és az ő terén más hatalom nem parancsolhat, egészen korlátlan hatalmat még sem igényelhet magának. Mert a jogi függetlenség ki nem zárja a sokféle erkölcsi függést. Már az állam logalma, mely eszes és erkölcsi lények összessége; ezen korlátozást magában foglalja. Van bizonyos határ, melyen túl az államnak' lépnie nem szabad. E határt az állam túllépi, valahányszor polgárainak vallási kötelességeik megszegését a törvényszerűség jellegével ruházza fel. S azért pzon elmélet, melyet a hármas bizottság felállít, midőn azt mondja, hogy a vallások tanaiból folyó ellentétességek mellett az összeütközések meggátlására hivatott állami feladathoz híven, hárittassék el a disparitas kultus élvénél fogva az egyházi törvények értelmében fennálló házassági akadály, azon elmélet, mondom, visszás és következményeiben veszélyes. Mert ha az állam egyszer e meredélyre lép, reá nézve többé megállapodás nincs. Ha az állam a béke érdekében ma a vallások belsejébe nyúlva, a kultus disparítast törli ki, holnap ugyanazon béke érdekében mást fog eltörölni, és a méltóságos főrendek a történelemből velem együtt nagyon jól tudják, hogy ugyanazon béke érdekében kellett az államnak az*istentagadást is a törvény oltalmába venni. (Mozgás.) így tehát ha az állam igy a pacificator szerepére vállalkozik, félek tőle, hogy konspiratorává fog válni önmagának, konspirálni fog a maga léte ellen, midőn azon téves hitben él, hogy az állam biztosítható az által, hogy a vallások megsértetnek. Nem egyszer és nem is egytől hallottam, hogy ki fog a politikában elvekkel és logikával foglalkozni ; hogy a politikában a rideg valóság, a haszon és az az okosság, mely a hasznosságot mindenkor feltalálja, dönt. Én azt tartom, hogy szomorú idők azok, midőn ily elvek hangoztatnak; ezek nagy erkölcsi hanyatlás és gyakran nagy biinhödés jelei szoktak lenni. „Az egyszer adott lökés magával ragad minket, a megnyitott utón tovább haladunk, mely lényünket képezi, mig csak egyszer fog majd megállni, hogy tönkremenjen.“ Igaz szavak ezek, melyeket Taine mondott, ki a fran- czia nagy forradalomnak pragmatizmusát irta meg, hogy tanuljuk meg, miként keletkeznek a forradalmak, és hogy azok keletkezésén ne csodálkozzunk, midőn mindent megtettünk arra, hogy keletkezzenek. *
