Eger - hetilap, 1883

1883-11-08 / 45. szám

428

tem s indítványt, hogy annak valódiságának constatálására küldöttség bizassék meg.

Ezek előre bocsájtása után, következőkben válaszolok :

1-ször. Maga az árvaszék elismeri, hogy Schvartz Adolfnak a czég irányábani állítólagos tartozása 26225 frt 29 kr. a leltárba felvéve nenf lett, — mint mondja bővebben fejtegetni nem kívánja, hogy miért; — de már most gyanított okoknál fogva lett az a leltározás alkalmával kihagyva!

Én megvallom, egyáltalán nem gyanítom — az árvaszék által fejtegetni „nem kívánt ezen okot,“ — mert ha ezen teher a leltárba felvétetik — a százalék még kisebb leend, mi a kiskorú érdekében lett volna, — de más részt kérdem, egy árvaszéket titkos, nyíltan ki nem vallható okok vezérelhettek-e tényeiknél s határozatuk hozatalánál'? s igy azon gyanú, — hogy Schvartz Adolf hagyatéka leltározásakor a 26225 frt 29 kr. mint hagyatéki teher felvéve nem lett — s mégis évek múlva, midőn a kiskorú malomrésze Schvartz Hermannak eladatott, a vételi árakból mint teher levonatni engedtetett, — daczára, hogy azt a többi érdekeltek is elfogadták, — eloszlatva nem lett.

2. Azt mondja az árvaszék 40. szánni közleményében, hogy kiskorú Schvartz Irmára szállandó tiszta hagyatékot az árvaszék nem talált — s igy az árvaszékre azon feladat várt, hogy a kiskorúnak vagyont „teremtsen,“ — s az árvaszék körültekintő „gondosságának sikerült is 16500 frtot a kiskorú részére semmiből t e- r e inteni“ stb ! .

Ez ideig megvallom oly képzelődésben voltam, hogy a teremtés isteni, — de az árvaszéki védelemből meggyőződhettem — hogy a „teremtéshez“ a polgármester ur és többi árvaszéki társai is értenek! — csak még arra vagyok kiváncsi, hogy egyen- kint is, vagy csak egyetemlegesen bírnak ezen isteni tulajdonokkal s valóban jámbor hivőséggel hódolnék meg teremtői mesterségük előtt — csak kimutatták volna először a „semmit“, másodszor a teremtés művét a 16500 frt hollétét, — de ezen összeg sem takarék- vagy árvapénztárba, sem ingatlanon bekebelezve nincs — sőt épen az a baj, hogy a vevő csődbe esett, az árvaszék pedig a kiskorú pénzét, mint a törvény rendeli, biztosítani elmulasztá, s vizsgálatnak a szüksége éppen azért forog fen;

de meg az árvaszék nemcsak hogy a kiskorúnak „semmiből“ teremtett volna 16500 frtot — de sőt a meglévő vagyonát sem mentette meg, — mi az eddigieken felül még az alábbiakból is kitűnik.

Ugyanis leltározás alkalmával az egész gőzmalom becsértéke 72 ezer írtra — s ebből a kiskorút illető Vő rész — 14.400 ftra lett felvéve — holott csak a Schvartz czég könyvei szerint is 300 ezer írtnál többe van a gőzmalom ; sőt ma midőn csőd alatt áll is, 400 ezer írtra tar tátik, — de 300 ezer írtért a legközelebbi napokban egy részvénytársaság tényleg átvenni is akarta, — ilykép tehát csak a gőzmalomrészből legalább y5 részre 60 ezer frtot véve fel — 45400 írttal maradt a kiskorúnak több hagyatéka, mint mennyinek azt az árvaszék elfogadta, — s ilykép a kiskorú károsodása nem az első tekintetre látszó biztosítatlan 16500 frt; hanem esetleg 70—80 ezer forint. — De ettől eltekintve — még az ilykép készült hivatalos leltárt is miért tette félre s határozatai hozatalánál miért mellőzte? — nemcsak megfejtve nincs — de sőt újabb aggályra ad alkalmat!

3. Azt adja tovább elő az árvaszék, hogy hisz azon szerződést hagyta jóvá, mely hozzá beterjesztetett; abban nyugodott meg később az alügvész is, s hogy a vételi ár 16500 frt befizetésére az előbbi 45 napi határidő helyett li-84. deczember 31-ig azért adtak fizetési haladékot — mert Schvartz Hermann vevő másként a szerződést elfogadni nem akarta stb.

Ebből az tűnik ki, mintha az árvaszék azon ferde tudatban lenne — hogy neki mindenféle szerződést jóvá kell hagyni, mely hozzá bemutattatik! hát akkor minek az árvaszék mint gyámhatóság — ha minden szerződést, még ha hátrányos is a kiskorúra, jóváhagy csak azért, mert az egyik vagy másik fél azt másként el nem fogadja ! ?

Az árvaszéknek az adásvevési szerződést tehát visszautasi- tani kellett volna, mint a kért módon kiskorúra hátrányosat, — de azért a gőzmalomból a kiskorút illető részt nem kellett volna megtartani s a kiskorú nevében az üzletet folytatni, — mert ha más szabadkézbőli vevő nem jelentkezik, — hagyatéki árverési utón az Vő i’ész eladható lett volna, — s akkor még 1881. deczember hóban bizonyára sok vevő lett volna, kik csakhogy mint részesek tulajdonosul a gőzmalomhoz bejuthassanak, kéjbecsárt adtak volna, — de maguk a gőzmalom többi részesei is ez esetben készpénz vagy biztosítékkal átvették volna a kiskorú Vő illetőségét — csak más idegen ne legyen velük közös tulajdonos, s igy

a kiskorú jutaléka teljesen biztosítható lett volna. Vagy ha már azt nem tették, s az adásvevési szerződést jóváhagyták — legalább a vételár biztosításáról intézkedtek volna. — De azon körülmény, hogy vevőnek elve volt a gőzmalmot meg nem terhelni s hogy az alügyész első véleményei s felebbezései ellenére később az árvaszék intézkedéseiben megnyugodott — az árvaszék eljárását nem menti — sőt ellenkezőleg e miatt a felelősség az al- ügyészre is kiterjed. (Vége következik.)

Egy új mezőgazdasági iparág.

Dr. Wagner László, a mezőgazdaságtan nyilv. rendes tanára a kir. József műegyetemen, fölöttébb fontos és különösen hazai viszonyainkra való tekintettel vitális érdekű uj iparágat: a kuko- riczáb ól való kémé nyitó gyártást fejtegető szakközleményt közöl a „Földraivelési Érdekeink“ legutóbbi számában. Abból indulva ki, hogy bizonyos iparágak a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatuk folytán ez utóbbinak úgyszólván létföltételét képezik, amennyiben a rósz talaj és hiányos trágyaerő által előidézett. pangást csakis a mezőgazdasági iparok — melyek közvetlenül takarmányt és közvetve trágyát szolgáltatnak — képesek az egyensúly helyreállítása útján eloszlatni, érdekesen fejti ki, hogy mi lehet igazi mérve annak, hogy valamely ipar tökéletesen felel meg a mezőgazdaság igényeinek. Jelesül kimutatván azt, hogy a mezőgazdaságban az állatok sikeres táplálására és a jó trágyának elég nagy mennyiségben való előáll tusára első sorban és kétségtelenül a f e h é r n y e-anyagok szolgálnak, ez alapon a kukoriczából való keményítőgyártást állítja par excellence mezőgazdasági iparnak, miután ez szolgáltatja a létező iparok között a legtöbb fehérnyeanyagot mint mellékterményt illetőleg hulladékot. Ezen a legújabb időben teremtett ipar lényege az, hogy a tengeri keményítővé dolgoztatván fel, a kukoriczában tartalmazott 8—15°/o fehérnye változatlanul marad a mezőgazdaság czél- jaira és pedig nem hig moslék alakjában, hanem mint összeálló, könnyen eltartható sűrű tömeg, mely helyes arányokban keverve szalmacsutkával, felapritott tengericsutkával stb. kitűnő takarmányt szolgáltat sertések, hizóökrök, igás- és tejelő marha, lovak és juhok, tehát az összes mezőgazdasági haszon- és igás jószág számára. Wágner tanár úr érdekesen fejti ki, hogy észszerű alapon induló mezőgazdának mai nap első rangú feladata a takarmány- és trágyatermelés, mivel a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága ma a hústermelés és mert az intenzív hizlalással foglalkozó gazda földbirtokának jövedelmezőségét ez alapon az elérhető netovábbjáig emelheti, amennyiben ezúton a piaczi termények — búza stb. — termelése — amint azt Anglia példája is mutatja, rendkívül fokozható lesz, a kiterjedt állattenyésztés és hústermelés tevén lehetővé azt, hogy a trágyaerő és ezzel együtt a talaj termőképessége az elérhető tetőpontjáig emeltethessék. A tudós tanár úr ezen alapon pontos és érdekes számvetéssel bizonyítja be a hústermelésnek a kukoriczából való keményítőgyártással kapcsolatban való nagy fontosságát és főként j ö védelmezőségét, példában mutatva be egy kisebb (20 mmázsát feldolgozó) kukori- czakeményitő-gyár mellett létesíthető hízó jövedelmét, mely szerint a beállítható 370 db. ökör hústermelésének értéke, azaz a hizla- lási üzletág jövedelme egy évben (300 napi üzem alatt) a 23000 frtot meghaladja, mig a hizó állatok trágyája 120 cat. holdnak erőteljes trágyázására elégséges.

De még érdekesebb az az összehasonlítás, melyet Wágner tanár a nálunk is elterjedt búza és burgonya keményítő-gyárak, valamint a tengeri-keményítő gyárak között tesz. Már az egymagában, hogy a kukoricza a czikk tudományos értékű s kétségbe- vonhatlan adatai szerint —- háromszorta több fehérnyét tartalmaz, mint a burgonya, az előbbit mezőgazdasági kihasználásra sokkal alkalmatosabbá teszi, mihez még hozzájárul, hogy a kuko- ricza-keményitőgyártás hulladékai (mint emlitve volt, a legkitűnőbb takarmány) nagy távolságokra is szállíthatók, miután táp- és tehát pénzértékük, arányosítva súlyuk és térfogatukhoz, tetemesen nagy. A burgonya- és kukoricza-keményitő gyártás közt való összehasonlítást Wágner tanár úr még azzal bővíti ki, hogy úgy a keményítő nyeremény, valamint a talajnak a termelés következtében való kimerülése közt is párhuzamot von, a melyből az derül ki, hogy egyrészt a kukoriczával bevetett föld határon- kint kétszer annyi fehérnyét szolgáltat mint a burgouyátemelés, maga a keményítő nyeremény pedig — főként az által, hogy a burgonyakeményitő minősége tehát értéke is csekélyebb mint a kukoriczakeményitőé, szintén ez utóbbinak előnyére szól, úgy hogy bízvást állítható, miszerint a talajnak csaknem egyenlő ki-