Eger - hetilap, 1883
1883-11-01 / 44. szám
421 nöklete alatt elhatározta Rődiger orosz ezredes elfogatását s a bolgár hadseregben szolgáló összes orosz tisztek elbocsátását, Ro- manikoff ezredes kivételével, a ki valószinüleg hadügyminiszterré fog kineveztetni, az orosz hadseregben szolgáló bolgár tisztek is mind visszahivatnak. A fejedelem a letartóztatott Rődiger ezredest az országnak 24 óra alatti elhagyására szólította fel. A delegatiók. I. A közös minisztérium a delegatiók elé terjesztette az 1884-ik évi költségvetés tervezetét. E szerint a rendes szükséglet 106,997.947 frt‘a rendkívüli 8,172.922 frt és a közösen fedezendő összes szükséglet 115,170.869 frt. Ezen tiszta szükséglet fedezésére mindenekelőtt az 1884. évre előirányzott határvám-jövedék többlete 17.063,070 írttal fordítandó, melynek levonása után 98.107,799 frtnyi szükséglet marad. Ha ezen összegből a magyar kincstár terhére egyelőre lehúzandó 2 százalék 1.962,155 frt 98 krral levonatik, a járulékok által fedezendő szükséglet 96.145,643 frt 02. krt tesz. Ebből esik a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra 70 százalék, vagyis 67 millió 301,950 frt 11 kr, a magyar korona országaira pedig 30 százalék, vagyis 28 millió 843.692 frt 91 kr. Az 1884. évi előirányzat a Bosznia és Herczegovinában, továbbá a Limterületen álló parancsnokságok, csapatok és intézetek 1884. évi rendkívüli hadseregi szükségletének fejében 7.307,000 frtot mutat ki, mely összeg az 1883. évi 8.988,000 frtnyi engedélyezéssel szemben 1.681,000 írttal csekélyebb. A fentebbi 7.307,000 frtnyi közösen fedezendő rendkívüli hadseregi szükségletből a magyar kincstár terhére egyelőre levonandó 2 százalék 146,140 frt, és a 7.160,860 frt maradványból a törvény értelmében a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által fedezendő 70 százalék 5.012,602 frtot, és a magyar korona országai által fedezendő 30 százalék 2.148,258 forintot tesz. Az 1883. évre igénybe vett póthitelek tesznek a külügyminisztérium részére 77,203 frt 107a krt, a hadi tengerészet részére 859,696 frt 28y2 krt, összesen 936.899 frt 39 krt. Ezen összegből a magyar korona országai által fedezendő 275.448 frt 42 kr. II. A király megnyitó beszédét, mely Becsben a delegátiók előtt elmondatott, mint a béke legjobb biztosítékát, a politikai világban mindenféle bizalommal fogadják. A királyi beszéd — nagy vonásokban rajzolja a külügyi helyzetet s a tiszta látkörben sehol sincs egyetlen árnyék sem. Monarchiánknak a hatalmakhoz való viszonya ily módon megvilágítva olyképen tűnik föl, hogy a kormánynak most már nem annyira a politikai, mint inkább az anyagi problémák megoldásával kell foglalkoznia. TÁR CZ A. A hatvani temetőben. Halottak napjára. Harangzúgás, gyászos ének, Temetőben mécsek égnek. Világos a sírok tája; De e fénynek, nagy az árny; — Miserere, miserere. Setét ruhák, fehér arezok, A könyhűllás nyoma rajtok. Hej! be tenger szív reménye, Húnyt el a sír éjeiébe. — Miserere, miserere. Ennek anyja, annak lánya, Porlik itt a föld porába’. Portának a földben mélyen, Ifjú, férfi, vén, egyképen. — Miserere, miserei'e. Szomorúfűz száraz gallya, Barna kis lány sir alatta. Kis kezeit összetéve, Feltekint a magas égre. — Miserere, miserere. Szomorúság fog el engem; Tekintetem rajt’ felejtem, Azon a kis barna lányon, . . S köny rezeg a szempillámon. * * * Köny rezeg a szempillámon, Hogy a rózsám sírni látom. Gyulai. Öszszel — a tavaszról. I. Álmom dalos tavasz legyen! Nem bánt a nagy világ zaja, Csend vesz körül, béke s magány, Csak a hajnal fuvallata Ömleng a fenyvek sudarán . . . Még lilaszín a Mátra orma, Gyöngy-harmatos a lomb, a gyep S mig a kelő-nap fénybe vonja, Megszólal a nyájnak kolompja Ott az erdőn a völgy felett ............. M inden ébred ... A méla csend Almot hintő morajra vált; Itt tücsök csirpel, odafent Csalogány kezd hajnal-danát . . . A regg köde szétfoszlik, enyhe Verőfény ring hegy-völgy felett, Lombon, virágon ingva rengve Csillog az éjnek búcsú-könnye, Mig tükrén napsugár remeg . . . A harmatos fű: bársony-ágy, Puha zsombik: a vánkosom ; Csalogány zeng bölcső-danát Szellő ingatta lombokon . . . Szelíd szender, szállj, szállj szememre! . . S álmom dalos tavasz legyen: Ifjú kor, szív, reménynyel telve, Betelt tervek, ábrándok ezre, S ifjúi édes szerelem! . . . II. Takarj el illatos berek! . . Lecsendesűlt. . . A távol ormon A hold halvány karéjjá kél, Éji szél suhan át a lombon S rezdűl nyomán a falevél . . . Kékes égi köd száll a tájra, Holdfény ring a tó tükörén, Az alvó erdőt vad se’ járja, „ Csak a holdfény s a lombok árnya Űzik egymást az éj ködén . . . S mégis népes az éj ... Az erdő Tündértanyává változik, Az éj ködéből lejtve-lejtő Sylphek kelnek s ledér villyk. . . . S himes mezőn, holdfény özönben Csapnak tündéri dáridót, Akárcsak az olympi körben, Hol Istenektől üdvözölten Zevsz, — az agg roué — vigadott............ A lomb se mozdúl, dal se zendül, — Alvó madár, alvó liget. ... — Bár álmában meg-meg csicserdűl . . . Bár álmában meg-meg libeg . . . De lenn, a völgyben, föl fölébred A lét, — hűs csurgók halk zaja. Vagy, ha sűrű ligetbe tévedt Őzfi csörteti át a rétet, S vágtat árkon, bokron tova . . . Borulj ream lomb, hűvös árnynyal, Takarj el illatos berek ! . . . Szállj fölém álom, légi szárnynyal, Ringasd el fájó lelkemet . . . . . . Nem jön . . nem jön! . . Bár énekembe’ Vágyó sóhaj reszket, remeg! . . De csitt . . lm, mintha lépte zengne! . . S . . megcsendül a vadrózsa kelylie . . . — Takarj el illatos berek! . . .
