Eger - hetilap, 1883
1883-10-18 / 42. szám
401 Paris, okt. 12. A „Figaro“ a következőket írja: Minthogy Francziaország Kliinával nem tudott egyezségre jutni, a „fekete lobogósok“-kal egyezkedett. A létrejött egyezség szerint Francziaország kifizeti a „fekete lobogósok“-nak még hátralevő zsold- jukat s a Sao-Kai és Hang-Hoa közti területet minden igény nélkül átengedi nekik. Ezen egyezség az annamai mandarinok közbenjárásával köttetett meg. Róma, okt. 15. A „La Capital“ czimü hírlap jelenti, hogy a pápai követségekhez Jakobini egy jegyzéke menesztetett, mely a szabadelvűek által 1870. év szeptember 20-ának emlékére rendezett ünnepélyt tárgyalja. A jegyzék azt állítja, hogy ezen ünnepély által a pápaság és a vallás lön megsértve és hozzá hozzáteszi, hogy ezen tények eredményei a folytontartó erőszakoskodásnak, melyet egész Olaszország visszautasít, mert az utolsó két olasz zárandoklás bizonyítja, hogy Róma elfoglalása ellen óvást tesz. Végül dicsérőleg emeli ki a jegyzék a Péter templomban történt pápai tüntetést. A jegyzék a pápai képviselők által az illető kormányokkal közöltetni fog. London, okt. 14. Ideérkezett hírek szerint a napokban Kronstadtban és Rigában számos orosz tiszt és katona fogatott el, akik azon gyanú alatt állnak, hogy a forradalmi párthoz tartoznak. Kronstadt, okt. 15. A czári család vasárnap Dániából ideérkezett és Peterhofba utazott. @rszággyülés. A horvát vita a képviselő házban véget ért. A szélsőbaloldalról szóltak még Csanády Sándor, Herman Otto, Hoitsy Pál és Füzesséry Géza. Az utóbbi a kormány határozati javaslata mellett foglalt állást. A vita berekesztetvén, Helfy Ignácz és Szilágyi Dezső éltek a zárszó jogával, a kettő között pedig felszólalt Szapáry pénzügyminiszter. A miniszterelnök elállt a szótól. A névszerinti szavazásnál a kormány határozati javaslatát a ház 187 szavazattal 105 ellenében, tehát 82 szónyi többséggel elfogadta. A horvátokkal együtt 152 képviselő volt távol. Másnap a képviselőház napirendjén Irányi Dánielnek a csángó ügyben beadott indítványa állt. Az indítvány nem akart érdemleges határozatot provokálni, csak arra kívánta a kormányt utasittatni, hogy ez ügyben jelentést tegyen. Ezt a kormány megígérte és igy nagyobb vita akkorára várható, ha majd ez a jelentés a ház előtt lesz. A főrendiház csütörtökön megválasztotta a delegáczió tagjait. A képviselőház pénteken megválasztotta a delegáczió tagjait. A kormánypárt a mérsékelt ellenzéknek fentartott négy hely egyikére Bánhidy Béla bárót kandikálta, a ki tudvalevőleg kivált az ellenzékből és pártonkivüli állást foglal el. Ennek következtében a mérsékelt ellenzék nem vett részt a szavazásban, hanem annak kezdetével tüntetőleg elhagyta a termet. A szélső baloldal, az eddigi szokáshoz híven, szintén nem választott. Ellenben a hor- vátok közül többen megjelentek és részt vettek a delegátusok megválasztásában. A választás eredményének kihirdetése után a ház elhatározta, hogy szombaton túl. — a mikor a pénzügyminiszter expozéját fogja előterjeszteni, — november 17-ig ülést nem tart, november 19-kén pedig a keresztények és izraeliták közti házasságról szóló törvényjavaslatot veszi tárgyalás alá. A főrendiház pénteken tárgyalta a horvát ügyben hozott képviselőházi határozatot. Ellene csak Lipthay Béla b. szólt, mellette Tisza miniszterelnök Szécsen Antal gr. és Cziráky János gr. A ház túlnyomó többsége a határozatot magáévá tette, és azt ekként országos határozat erejére emelte. A pénzügyminiszter szombaton terjesztette a képviselőház elé az 1884. évi költségvetést egy órai beszéd kíséretében, melyet a ház nagy figyelemmel és a kormánypárt helyenkint élénk helyesléssel kisért. A tervezett újabb adóemelés az ellenzéken mozgást idézett elő, habár a miniszter kilátásba helyezte, hogy ezáltal az egyensúly az államháztartás rendes bevételei és kiadásai között helyre fog állani. TÁRCZA. Rejtélyes eset. Nem is hinné az ember, ha csakugyan meg nem történt volna. De hogy megtörtént, arról nem csak a Kardos Família ősi almáriomában talált egynémely egykorú feljegyzés, hanem a tekintetes vármegye levéltára is bizonykodik. Legjobb lesz ha szó- szerint közöljük mind a két bizonyítékot, fele-diák részét is magyarra fordítván, a gyengébbek kedvéért. Nemes Kardos Flórián úr, a hétéves burkus háborúban dicsőséggel hadakozván, s hősi tettekben nem szűkölködő élete pályájának emlékét utódaira is átakarván hagyományozni, öreg napjaiban megírta saját történetét. Ennek a húsz fóliánsot kitevő Írásnak közepe táján imezen sorok találtatnak: „Hire kerekedvén ezen közben, hogy Boros Gábor atyámfia nemesi portáján éjtszakának évadján tűz tört elő a földből, ezt megcsodálni a többiek közt kimene Boros Gábor viruló hajadon leánya Boriska is. A mikor is a nevezett leányzó egy miatyánkot és egy avemáriát elimádkozván, akkora mennydörgés hallatszik vala, hogy a buta népség és cselédség szerte futott, s mire visz- szaérkeztek, a szerencsétlen leányzó sehol sem találtatott v a 1 a.“ A tekintetes vármegye levéltárában pedig a következő jegyzés találtatik : „Valami oktalan fehér cseléd Bordonban azt vallja, hogy látta, a mint nemes Boros Gábor úrnak hajadon leányát az ördög elragadván, tüzes szekéren szállította ki a nemesi portáról; mi- nekutánna azonban ilyen föltevés ellen nemes Boros Gábor úr is tiltakozott, bár a nevezett hajadon máig sem találódik, meglia- gyat.ik amaz oktalan fehércselédnek, hogy fogja be a s z á- j á t. Nemes Boros Gábor úr pedig vigasztalódjék addig, mig hajadon leányát a jó Isten haza nem vezeti, egyéb dolga lévén most — a tekintetes vármegyének, hogy utána kutasson.“ Egy hónapig „vigasztalódott“ Boros Gábor, s talán várt volna még tovább is, ha el nem jön érte a halál postája, s azt nem mondta volna neki, hogy : várnak. Bizony meg kellett neki halnia, mielőtt egyetlen gyermekét, ki csakugyan egyetlene volt a világon, újra láthatta volna. A végső rendelete azt bizonyítja, hogy szegény ember utolsó perczéig mindig leányával tépelődött. A hátrahagyott nemesi portát a félhely földdel együtt a vármegye kasszájának testálta, ha ugyan halála napjától számítandó egy esztendő, lefolyása alatt nem találtatnék meg a törvényes örökös. De kikötötte, hogy minden törvényes lépés megtétessék a Boriska feltalálására. Hiába volt minden. A vármegye pandúrjai akárhogy is kutattak át erdőt mezőt, akárhogy is kérdezgettek mindenütt a szomszédban, olyan kinézésű leányzót nem láttak sehol. Bizony még ma sem tudnánk a dolog felől semmit, legfeljebb azt, hogy Boros Gábor nemesi portája a félhely földdel együtt a tekintetes vármegye tulajdonába ment át, — ha egy olyan esemény nem történik, mely egyszer a helyes nyomra vezetett. Nemes Bágyi Mátyás úr, a ki a burkus ellen a hires Ná- dasdy alatt hősiesen vitézkedvén, de már a szép katonai életet megunván, éppen most jött meg Bécsnek városából (hol a királyné maga szúrta fel neki a metáliát e szavakkal: meg vagyok veled elégedve hű jobbágyom Bágyi Mátyás) — határozottan azt vallja, sőt kész hitet is tenni rá, hogy Boros Boriskát ott látta Bécsien a királyné, frajlái közt, s még azt is üzentette vele haza, hogy tiszteli a bordoniakat! No ugyan ki adott volna erre a beszédre valamit! Bágyi Mátyás erősen bizonykodott, s még arra is kész volt, hogy újra elmegy Bécsbe, s majd a kezeirását hozza Boriskának. Nem szokott ő hazudni, ahhoz csak a burkus ért; csak fizesse meg neki a vármegye az útiköltséget, előteremti ő Boriskát, hiszen szabad bejárata van a királyi palotába. (De már erre erősen akaratoskodtak a bordoniak, hogy el kell küldeni Bágyi Mátyást.) El is ment, s azután nem hallottak felőle jó ideig. Egyszer csak az a hir kerekedett róla, hogy beállt nagyúrnak. Az ár- Hiányos! álég hozzá a vármegye költségén vitette fel magát. (No már az igaz, hogy a bordoniaknak mindig nagy eszük volt.) Most- már csakugyan nem lesz abból semmi, hogy Boros Boriskát valaha megtalálják. Pedig Bágyi Mátyás csakugyan megtalálta Boriskát, de nem tudott vele beszélni; csak ott hordozta a vármegye pecsétes levelét a mantlija zsebében. A portás nem eresztette be a királyi palotába, pedig múltkor itt fent jártában brúderschaftot ivott a németjivel.
