Eger - hetilap, 1883

1883-10-11 / 41. szám

390 esetben kétségesnek mutatkozott volna, hogy a hosszas procedúra útján árverésen eladandott ]/5 rész ingatlanból a 16500 frt, ösz- szeg kamataival és jelentékeny költségekkel együtt kielégítést nyer-e ? Az árvaszék tehát semmi átruházásba, semmi joglemondásba nem ment be. Elfogadta az előnyt, de a jogok tekintetében a sta- tus-quot tartotta fenn. Itt mellesleg megjegyezzük, hogy a czég hitelezőivel szem­ben a kiskorúnak a czégbőli kitörlése a törvény értelmében a kiskorú javára különben sem szolgálhatott volna. A 3-ik pontra, hogy az eladott ingatlan a vevő nevérei beke­belezése, s a 16500 forint zálogjogi biztosításáról az ügyész véle­ménye ellenére intézkedés nem történt — észrevételünk követ­kező : E pontra felvilágosítás adatott részben már az előbbi pont­ban. — Itt tehát csak a következőket jegyezzük meg: a) az ügyész az egyedül lényeges véghatározásnál az árva­székkel már egy értelemben, és ugyanazon nézetben volt. b) Nem kívánta az árvaszék bekebeleztetni a zálogjogot az előbbi pontban hangsúlyozott elvnél fogva; c) ha kívánta volna, sem kebeleztethetik be a zálogjog; mert a szerződés gyámhatósági jóváhagyása alkalmával a Schwartz István féle ingatlanokon még fel volt tüntetve a 8927/tk. 880. számú végzéssel feljegyzett azon korlátozás, hogy ezen ingatlanok meg nem terhelhetők. d) ha e feljegyzésnek semmi joghatály nem volna is tulaj­donítható, nem lett volna az eladott ingatlan rész vevő nevére írható, és arra a 16500 frt erejéig a zálogjog bekebelezhető azon okból sem, mert ebbe a vevő sem akart beegyezni, — elve lévén, hogy a malmot egy krajczár se terhelje, a mint az a csőd kiüté­se alkalmával egészen tehermentes is volt. Nem volt tehát más mód, még ha szándék lett volna is — a biztosításra mint az, melyet az árvaszék elfogadott, hogy t. i. a megvett vagyonok nem iratnak által rvevő nevére addig, mig a vételár-hátralék ki nem fizettetik. — És az elvitázhatlan, hogy ez is hatalmas biztosítási mód. A 4-ik pontra, hogy a kiskorú 62,600 frtnyi vagyonának ilykép 16500 frt vételára is veszélynek van kitéve, észrevételünk: már fennebb kifejtetett, hogy a kiskorúra atyja után tulaj­donképen semmi vagyon sem maradt, s hogy vagyona a szerző­dés jóváhagyása után kevésbbé lett veszélyeztetve mint an­nak előtte. Az 5-ik pontra, hogy a kiskorú csődben lévén, a csőd ellen mint hitelező fel sem léphet — következő észrevételünk van: — a csődnek kiskorú elleni kimondása miatt kellő időben fel­folyamodvány és előterjesztés adatott be azon okból, mert a kis­korú örökös ellen a csődtörvény 83. §-a értelmében az árvaszék meghallgatása nélkül a csőd annál kevésbbé lett volna kimondha­tó, mert az a nagykorú örökös társak által, de egyáltalában sen­ki által a kiskorú ellen nem kéretett, illetve nem jelentetett be. — Ezen előterjesztés tárgyalására az egri kir. törvényszék által folyó október hó 16-ik napja tűzetett ki, mely alkalommal a kis­korúra nézve kedvező álláspont kellően, meg fog védelmeztetni. Bármi legyen is azonban az eredmény felelősség az árvaszéket nem érheti, mert a netaláni kedvezőtlen eredmény, csakis a kis­korú eredetileg nehéz és szerencsétlen helyzetének egyedüli kö­vetkezménye leend. A 6-ik pontra, hogy az előbbi 45 napi határidő helyett a 16500 frt lefizetésére minden elfogadható indok nélkül 1884. év deczem- ber 31-éig terjedő fizetési halasztás adatott — mindenek előtt megjegyezzük, hogy halasztás az árvaszék által egyáltalában nem adatott. A szülők által beterjesztett, és jóváhagyni kért, 5. •/. alatt mellékelt szerződésben fizetési határidőül eredetileg is 1884. év deczember hó 31-ik napja van kitűzve; halasztást tehát az árva­szék egy napot sem adott; hanem a mint fennebb kifejtetett, az árvaszék által előbb megkiséreltetett vevőt a vételári hátráléknak minél előbbi befizetésére utalni; miután azonban e kísérlet vevő ellenkező akaratán hajótörést szenvedett és miután ez ok miatt egyáltalában nem volt tanácsos az adásvételi ügyletet elejteni, nem maradt más hátra, mint a szülők által gyámhatóságilag jó­váhagyni kérve kért szerződés értelmében az 1884. decz. 31-iki eredeti fizetési határidőt elfogadni. A 7-ik pontra, hogy a tartalék-alapot illető időközi kama­tok után a 10% befizetve nem lett, — egész egyszerű észrevé­telünk az, hogy ezen állítás sem felel meg a valóságnak, mert a közgyám által kiadott, s ezennel 13 •/• alatt mellékelt hivatalos bizonjdat illetve jelentés szerint a kérdéses 16500 frt követelés kamatai után a tartalék alapot illető, a folyó 1883. év szeptember 15-ik napjáig, tehát a csődkiütése utáni időpontig járó 173 frt 25 kr összeg a közgyámi pénztárba be van fizetve. Az egyes pontokra észrevételeinket megtévén, még csak azt jegyezzük meg, hogy a mennyiben nyilatkozatunkban néhol némi hézag találtatnék, az azon körülménynek tulajdonitandó, hogy nem tartottuk ildomosnak oly dolgok részletes fejtegetését, me­lyek az árvaszék álláspontjának védelmére szolgálnak ugyan, de mely fejtegetésekből a kiskorúéval ellentétes érdekű adatokat és érveket meríthettek volna. Végül az előadottakból a következőkben röviden mi is le­vonjuk a consequentiákat; 1- ör Kiskorú Schwartz Irmára — a passivákat az activák- kal egybe vetve — atyja után tulajdonképen semmi vagyon sem maradt. 2- or. Az árvaszék által mégis megkiséreltetett, hogy a kö­zösség helyzetét okszerűen felhasználva, a szülők beegyezésével, sőt határozott kérelmére bizonyos vagyon teremtessék; és ez irányban a szükséges lépések valamint eddig megtétettek, úgy jövőre is megtétetni fognak. 3- or. Ily körülmények között az indítvány fölösleges, az an­nak alapját képező panasz pedig alaptalan. így állván e dolog, az indítvány végső részében az árva­szék nevezetesen annak elnöke, és két ülnöke ellen csak úgy oda vetett azon vádnak, hogy a törvényben megszabott kötelesség megsértetni, hanyagéi teljesittetni, vagy azok teljesítésére az il­lető tisztviselők képtelennek lenni látszanak, minden alternatívá­ját az árvaszék visszautasítja. Az összes iratok mellékelteinek. Kelt Egerben: a városi árvaszéknek 1883. évi szeptember 29-én tartott ülésében árvaszéki elnök : Tavasy Antal. Eger város jogügyi szakosztályának jelentése: a Schwartz­féle ügyben. Tekintve, hogy a panasz és az árvaszéknek arra tett elő­terjesztése, valamint az ügyiratok átnézése után, a szakosztály arról győződött meg, hogy ezen ügybeli véleményadás az ügynek vizsgálatát teszi szükségessé; — mert rendszeres vizsgálat nél­kül alapos és helyes vélemény ez ügyben nem mondható, — any- nyival is inkább, mivel az ügyiratok szerint a hagyatéki eljárás nyomán s a kérdéses adás-vételi szerződés jóváhagyása körül oly jelenségek látszanak fölmerülni: melyek részint a látszólagos el­lentéteknél, részint ezen ügynek egy másik, — nevezetesen a Stern-féle hagyatéki ügygyeli szoros és okozatos összefüggésénél fogva, egyedül csak pontos és rendszeres vizsgálat utján derít­het ők fel. Tekintve, hogy ez ügy lényegét, az árvaszék eljárása fö­lötti bírálat s ebből folyólag annak elbírálása képezi: vájjon az árvaszék, mint gyámhatóság, törvényszerüleg s helyesen járt-e el? vagy pedig követtetett-e el törvény- és szabály-ellenes cselekvény vagy mulasztás ? és ha igen, ki által ? Tekintve, hogy mindezen kérdések eldöntése és az árvaszék eljárása feletti határozás, nem képezheti a szakosztály feladatát s nem tartozik annak jog- és hatásköréhez : hanem az 1876. évi 5-ik törvényczikk szerint illetékes fegyelmi hatósághoz tartozik; — minélfogva a szakosztály előleges vélemény nyilvánításával egyáltalán nem is kiváu praejudicálni az esetleg bekövetkezhető vizsgálatnak és fegyelmi határozatnak. Mindezen okoknál fogva az ügyet további intézkedés végett a Tekint. Képviselőtestülethez tisztelettel visszaterjeszti. Simonyi Károly, Mednyánszky Sándor, elnök. jegyző. A Schwarz-féle ügy Eger város közgyűlése előtt. I. Városunkban nagy port vert fel a Schwarz-féle ügy, illető­leg a Schwarz Irma kiskorú árvának örökségi ügye. Ez örökség némelyek szerint épen nincs veszélyeztetve, mig mások szerint veszélyeztetve van és ugyan sokak szerint azért, mivel az árva­szék ezen örökség kellő biztosításáról nem gondoskodott volna. Részünkről nem teszszük fel, hogy az árvaszéknek általunk igen tisztelt tagjai hibásak volnának. De hírlapírói kötelességünk­nek tartottuk és tartjuk, az ezen ügyre vonatkozó okmányokat a közönséggel megismertetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom