Eger - hetilap, 1883
1883-08-30 / 35. szám
340 ismert körülményei mellett annak kétségtelen bizonyítására szolgálnának, hogy a hulla nem volt Solymosi Eszteré, nincsenek kellően kimutatva. Ily jelenség lett volna az első bonczoláskor megállapított általános vérszegénység és az abból eredett halál, a halálnak a bonczolás előtti beálltának rövid ideje (legföljebb 10 nap), a hullának,, mint ilyennek a vizbe alig 3—4 nappal a bonczolás előtt jutása, a nemi közösülésnek nagymérvbeni gyakorlása; ellenben egyetemi tanárok által megállapított 14—17 éves életkor, a viz- benlétel heteken át, a haj letörései és kihullása, a hullaáztatás (maceratio) folytán kihullott körmeinek a bonczolás előtti hiánya, az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint sem zárható ki. Ezek pedig oly jelenségek, melyek figyelemmel arra is, hogy az orsz. közegésségügyi tanács véleményének indokait nem közölvén, nem lehet tudni, hogy mily boncztani adatok alapján tért el a hulla valószínű életkora meghatározásában az egyetemi tanárok véleményétől; és arra is, hogy a hulla Solymosi Eszter kétségtelen ruháiban találtatott, — megengedhetővé teszik, hogy a kérdéses hulla Solymosi Eszteré lehetett. Zurányi Kálmán és Szűcs János tanuk vallomása szerint a hulla jobb lábán seb nyoma volt látható. Erről a bonczjegyzókönyv- ben említés téve nincsen, és a bonczolásnál alkalmazott szakértők a végtárgyaláskor tett előadása szerint a hulla jobb lábán jelentkezett folt lemosás és posztóval történt dörzsölés után elenyészett anélkül, hogy annak helyén a lábon észrevehető jel maradt volna hátra. Bebizonyítottunk nem vehető tehát, hogy Solymosi Eszter anyja és Szakolczai Julcsa tanú által említett tehéntaposásnak nyoma a hulla lábán mint hegedt és különös ismertető jel meg lett volna. Áttérve Smilovics Jankel és Hersko Dávid vádlottak vallomására, ezen vádlottak egy hullának a Tiszán történt leusztatá- sát a vizsgálat folyamán beismerték és beismerő vallomásukat a törvényszék előtt a hitelesítés alkalmával fentartották. Azonban figyelemmel egy részt arra, hogy a szakértők véleménye alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy a kérdéses hulla Solymosi Eszteré volt, másrészt pedig arra, hogy nevezett vádlottak első kihallgatásuk alkalmával hullacsempészetről mitsem tudtak, hogy Hersko Dávid Matej Ignáczczal, Smilovics Jankel pedig Hersko Dáviddal lett szembesítés után tették későbbi beismerő vallomásukat, mindketten pedig utóbb ebbeli vallomásukat visszavonták; továbbá tekintve hogy Smilovics Jankel a hullacsempészet czélját különféleképen adta elő, — hogy nem egyezik meg Hersko Dáviddal a hulla átadása és szállítása felől, sajkán, ennek tutajához bement-e, úgy a mint ő állítja, vagy pedig a partról Krecsény mellett elhaladt és ki sem kötött, s Hersko Dávidnak zsidóul oda kiáltotta, a mint Hersko Dávid elbeszélte; — ugyanők meg nem egyeznek abban sem, hogy a hulla usztatásáért Smilovics mily összeget adott Herskonak, hol történt a pénz átadása, és először arra nézve is különbség volt vallomásukban, hogy Tárkánynál a hulla átadása miként eszközöltetetett; Smilovics azonkívül beismerő első vallomásában azt állította, hogy a hullát felöltöztetve hozták neki Szent-Mártonba és ruházatát is leírta, a mi pedig meg nem egyezik avval, a mit Hersko Dávid állit, hogy a ruha T.-Eszláron alól a ladányi oldalon adatott rá a hullára: mind olyan apróbb mellékes körülmények ugyan, de arra engednek következtetni, hogy mindkét vádlott beismerő vallomása nem volt őszinte, főleg ha figyelembe vétetik, hogy Csepkanics Jura első vallomása és a végtárgyalásnál tett előadása szerint a kérdéses hullát, a melyről, midőn legelőször megpillantotta, nem is tudta, hogy miféle tárgy, a Tisza sodra és a szél iránya vitte a többi tutajos azon hátramaradt tutaj felé, melyen ő és Matej Ignácz voltak alkalmazva. A hulla a tutaj alá került, csakhamar onnau kibukkant és a szél iránya által a Csonka-Füzesbe vitetett, hol a füzesben fenakadt. A mely előadást támogatja azon körülmény is, hogy Hersko Dávid 16 tutajos társa közül sem a hulla átadását s Matej tutaja alá kötését Tárkánynál, sem a ruhákat hozott asszonynak a Tiszán lett átkelését, a ruha átadását Ladánynál, sem végre a hulla átadását Ladánynál az egy Matej Ignáczon kívül senki sem látta; legfőképen pedig az, hogy Smilovics Jankelt a végtárgyalás alkalmával Weil Sámuel tanú megtekintvén, felismerte benne azon egyént, kivel neki m. évi jun. 11-én, akkor t. i. mikor Smilovics Jankel beismerése szerint Szentmártonban és Tárkányban a hulla szállítása s ott átadása végett Kerecsenből távol kellett volna lenni, Kerecsenben dolga volt. Weinstäg Ignácz tanú is bizonyítja, hogy Smilovics múlt évi jun. 11-én csakugyan Kerecsenyben volt; ide járul, hogy Vogel Amsei, ki Smilovics állítása szerint a hulla szállítására megbízást és pénzt adott, tanukkal igazolja, nogy múlt év jun. 6. vagy 7-én Smilovicsnak Kerecsenyben a húllausztatásra megbízást és utasítást nem adhatott, mivel azon időben távol Váriban terhelt, honnan emberei állítása szerint sehova sem távozott, mig a terhelés befejeztével onnan el nem indultak. Kerecsenyben pedig ki sem kötöttek. s Eszényben, miként Bayer Herman tanúsítja, csak múlt évi június 2-án állott meg. — Végre Smilovics Jankel azt állította, hogy a hullát mult évi junius 11-én Gross Márton és Klein Ignácz vádlottaktól vette át, kiknek tagadása ellenében nincsen semmi bizonyíték, hogy ók a mondott napon Szent-Mártonba jártak volna. A végtárgyalás alkalmával kitűnt, hogy Klein Ignácz, Antal Mátyás kocsiját mult évi pünkösd előtt május havában kérte volt kölcsön egyszer más czélra és csak annyi időre, amely idő alatt a t.-eszlári szent-mártoni utat oda és vissza meg nem tehette. Matej Ign, tanúnak vallomása azért nem vétethetik a hullacsempészet igazolására bizonyítéknak, mivel ő is legelső kihallgatásakor a többi 15 tutajos-társ vallomásával egyezőn mit sem tudott, később a hulla szállítását körülményesen elbeszélte, de Huszton a községi elöljáróság előtt, majd M.-Szigeten a vizsgálóbiró előtt a hullaszállitás történetét visszavonta. Emellett ő is több körülményt különféleképen adott elő. Először azt állította, hogy az 56 frtot Hersko Dávidtól Tokajban kapta, vallomásának hitelesítéskor pedig döbbeni előadása helyreigazításául Hersko Dáviddal megegyezően Kerecseuyt jelölte meg, ahol pedig, minthogy ki sem kötöttek, és itt Hersko Smilovicstól pénzt nem is kaphatott, az említett összeget meg nem kaphatta. Utóbb a végtárgyaláskor js- mét azt állította, hogy az 56 frt Tokajban lett neki kifizetve. Állítása szerint Smilovics J. gúzsnál fogva húzta a vizbe fűlt hullát, Smilovics és Hersko állítása szerint pedig a hulla hozatala egy kis tutajon történt. Cseres Andrásné tanúnak Grossberg Leon és feleségére tett terhelő vallomása ellen szól azon körülmény, hogy állítása szerint Grossberg Leonné a hulla felöltöztetés napján alkonyaikor már visszatért volna a ruhák átadása végett tett utjából. Matej Ignácz vallomása szerint pedig a ruha átadása oly későn történt, hogy a sötétség miatt ő az átadó aszszonyt fel nem ismerhette. Azonkívül nem valószínű, hogy Grossberg és neje, kiknek érdekükben állott a titkot megőrizni nevezett tanú előtt, ennek vallomásában előadott dolgodról beszéltek volna, tudomásuk lévén, hogy a zsidó beszédet meg-érti. Ezeknél fogva figyelemmel arra is, hogy a gyilkosság Schwarz Salamon s társai ellen nem lévén bebizonyítva a gyilkossági tett elpalástolására vonatkozó bünpalástolásról sem lehet szó; és hogy a hullának honnan történt megszerzése a vizsgálat által nem lett külön bebizonyítva, — úgy a beismerésben volt Smilovics Jankelt, s Hersko Dávidot, mint pedig a folytonos tagadásban volt és immár Smilovics Jankel visszavont vallomásával egyáltalában nem terhelhető Vogel Amsel, Grosz Márton és Klein Ignácz vádlottakat a bűnpártolás vétségének vádja és következményeinek terhe alól fölmenteni kellett. Két javaslat. ii. Javaslat a regálé megváltása tárgyában (Vége.) Mi ugyanis, egészen eltérve az eddigi traditioktól, melyek hajtő-vadászatot rendezve a szenvedélyek ellen, ezeket lélektanilag igazoltan, csak fokozzák, mi, nem az emberrel született és a vérében lakozó szenvedélyek leküzdését, nem a természet törvényei elleni hiába való viaskodást tűzzük ki czélúl, hanem az által enyésztetjük el a szenvedélyeket, hogy azokat a társadalom szolgálatába véve, káros hatásaikat elenyésztetjiik. A jelen esetben az iszákosságot, e semminemű kocsmai hiteltörvényekkel s egyáltalában semminemű társadalmi intézkedések, által el nem enyésztethető szenvedélyt veszszük a nemzet szolgálatába. Építjük az iskolákat azon iszákosság által, melv a népet butítja. Felállítjuk a kórházakat azon iszákosság által, mely a nép egészségét rontja. Neveljük a munka számára az ifjú nemzedéket azon iszákosság által szolgáltatott jövedelemből, mely elődjeiket, a munkától elvonta. Felállittatjuk és fenntartjuk az árva- és szegényházakat s
