Eger - hetilap, 1883
1883-08-30 / 35. szám
338 hogy az ilyenek tanonczai se maradjanak ki az iskolából. Sőt, ha ily eset jut tudomásukra, tegyenek róla jelentést. Világért se gondolják az iparosok, hogy az ily eljárás kémkedés. A kémkedéshez megkivántatik a magánérdek és az alattomosság. Itt egyik sem forog fenn. Sót < dlenkezőleg: a közjó mozdittatik elő s az eljárás is nyilvánosan történik. Főtörekvése lesz a tanítói karnak a rend, pontosság és engedelmesség szigorú megtartása mellett az iparos növendékeket oly bánásmódban részesíteni, mely mind a tanítóknak megköny- nyitse a fegyelem gyakorlását, mind pedig a növendékek közt a meggyőződésből, becsületérzésből folyó cselekvést minél erősebben meggyökereztesse. Az oktatást illetőleg a tanítói kar ezen uj intézet ügyének szeretetétől áthatva, egyesült erővel, megfeszített szorgalommal és a leglelkiismeretesb gonddal igyekezni fog úgy munkálkodni, hogy az iparos ifjak az általuk választott iparágnak minél helyesebb és tökéletesebb betöltésére képesittessenek. Erősen hisszük, hogy nem lesz városunkban senki oly iparos, ki tanulóját az iskolába beíratni s oda járatni elmulasztaná, mert értelmes polgárokat nevelni annyit tesz: mint a haza boldogságát és igy felvirágzását előmozditani, ez pedig mindnyájunk szent kötelessége. Eger, 1883. augusztus hő 27-én. Derszib Rudolf, az egri községi elemi és ipartanoda igazgatója. Gyermek-menhely. Az egri közönség már azt gondolja, hogy a gyermekmenliely ügye ellobbant, mint sok más tűz, és hűlt helye maradt; mert életjelt nem ad. De nem úgy van ám! Az egyszeri kertész, mert elültetett magva ki nem kelt, reá fogta, hogy rossz volt a mag, pedig nem az volt a rossz, hanem a talaj, mert vagy tápnedvet nem kapott, vagy a földben rejlő féreg rontotta meg. így vagyunk a gyerinekmeuhelylyel is. Nem az eszme rossz, hanem a talaj: az ész és szív, az érzéktelenség, a közömbösség. Minek bizonyítására két esetet mondok. Egyik az, hogy a hatvani külvárosban az ottani olvasókörnek sikerült néhány családot szövet- keztetui, néhány mulatságból annyi pénzt gyűjteni, hogy egy házacskát béreltek, ápolónőt fogadtak, czimtáblát függesztettek ki és néhány család oda hordja gyermekeit. Tisztelet és köszönet a kezdeményezőknek; de mi ez ahhoz képest, a mi czéloztatik ? Csak kérem, ne álljunk meg, hanem haladjunk. A másik az, hogy minta-gyermekmenhely állíttatott az ovo- da-épületben, az ovodabizottság egy alkalmas szobát építtetett az ovoda-alapitváuyból s azt én berendeztettem, egy ápolónőt fogadtam, délben tejet kaptak a kisdedek. Beállván a tél, a gyer- mekmenhely bezáratott. Mindig vártam, hogy talán azon szülők, kiknek kisdedei ott ingyen ápoltatnak, fel fognak keresni tavasz- szal, hogy a menhely megnyittassék; de biz ez nem történt, s most is csukva van. Mit gondol erre a napszámos nép'? Vájjon ezen csökönösség visszariaszt-e engem czélomtól ? Korántsem. Hogy a földmives osztálynak nagyobb szüksége van a gyermek- menhelyre, mint nekem az ö méltánylására, megmutatta azon közelebbi tüzeset, midőn egy ház elégése köztudomásra egyenesen otthon magára hagyott gyermek által, a gyufával való játszásból keletkezett. Ugyan mondja meg az a szülő, ha Istent ösmer, nem inkább adhatta volna-e gyermeke biztonságára a gyufa árát, egy pár krajczárt, hogy ezen veszélyt magáról elhárítsa és vagyonát megmentse? Hát ha gyermeke megégett volna, mennyivel váltotta volna meg fájdalmát? Tehát ezen eset csak fokozza az érdeklést. hogy az ügy el ne ejtessék. Mondok még többet is. A múlt hetekben járt itt egy miniszteri biztos, a ki azt mondta, hogy nem sokára törvény lesz arra, hogy a nép minden oskola mellé egy gyermekmenhelyet állítson, mert a gyermekek vétkes gondatlanságból keletkező nagymérvű halálozása, mely szerint a 3-tól 7 éves korig elhunyt gyermekek száma, az összes halandóságnak felét teszi, már a törvényhozók figyelmét is felköltötte. Ezen ur hozott egy kis könyvet, melyben a kisdedek elhagyatottságából eredő különféle halálesetek nemcsak leírva, hanem lefestve is vannak, ezen könyvet én száz példányban meghozatom és a népnek ingyen kiosztatom. E czélból pedig összehívom a tanító urakat, és velők fogom megbeszélni a teendőket. Vártam, hogy talán fog valaki találkozni Egerben, a ki ez ügyet saját körében felkarolja, de az egy, a hatvani külvárosban levő olvasó-körön kívül, melynek egyik tevékeny tagja Búzás László tanító ur, senki sem jelentkezett. Azt sem akarom elhinni, hogy van olyan szülő is, a ki azt mondja, „nem bánnám ha gyermekem meghalna, mert szegény vagyok.“ Ennek jobb lenne, ha az oktalan állatok kisdedeik iránti ragaszkodását látván, megszégyenülne, és maga halna meg, majd eltartanák gyermekét a nálánál jobb szivü idegenek. Több mondani valónk nincs. Összes alapja a gyermekmen- helynek azon kétszáz forint, mi kéregetésből bejött, és az egri takarékpénztárban kamatozik. Mindent elmondtam már a külön feszólitásokban. Vegyék fontolóra a szülők, hogy nemcsak az gyermekgyilkos, a ki gyermekét erőszakkal megöli, hanem az is, a ki gondatlansága miatt elveszni engedi. Tehát karoljuk fel nagyobb buzgalommal, ez ügyet. A munka a miénk, az áldás az Istené. Isten velünk egy szebb találkozásig! *) Györgyónyi. A horvátok túlzásai s a magyar kormány. II. Újabb hírek szerint, a magyar-horvát feliratú magyar állami czimereket, a csőcselék nemcsak Zágrábban, hanem Zengben, Uj-Gradiskán s más helyeken is erőszakkal eltávolította. Ezen, a magyar állam ellen elkövetett cselekvények megtorlása s jövőben hasonló tetteknek megelőzése végett, a magyar ministerek erélyes föllépésre határozták el magukat, s fölmentek Bécsbe, hol e tárgyban ő felsége elnöklete alatt beható tanácskozások folytak. Ezek eredményéről a következő hírek érkeztek: A félhivatalos „B. Korr.“ jelenti: Mihelyt a szükséges, minden oldalú intézkedések megtétettek a magyar czimer Horvátországban újból való megsértésének bármely oldalról teljesen lehetetlenné tételére és egyáltalán a közcsend mindennemű megzavarásának biztos meggátlására, megtörténik a liorvát és a magyar föliratokkal ellátott czimtábláknak — amint értesülünk — ugyanazon helyekre leendő újból kifüggesztése, a melyekről leszakittat- tak és pedig bizonyos megállapított ünnepélyességgel. Egyebekben a czimerkérdés az egyedül illetékes országgyűlés ez iránti határozatáig a mostani stádiumban mara d. Pejacsevich gróf bánnak természetesen feladata lesz a minisztertanács határozatait, végrehajtani és ezenkívül arról is gondoskodni, hogy a kormány minden közege kivétel nélkül a legloyálisabban, tartózkodás nélkül szavatoljon azokért és rendelkezései iránt tisztelettel viseltessék vagy másnak engedje át a felelősséget. — A közös miniszterek részt vettek a legközelebbi tanácskozásokban, melyekben kizárólag a horvát zavargások képezték a megbeszélés tárgyát, mivel a közös kormányra nézve sem a külföldön való visszahatás tekintetében, de még a szomszédos Boszniára való tekintettel sem lehet közönyös, vájjon Horvátországban zavargások vannak, vagy nyugalom uralkodik-e; továbbá, mert a nyugalom biztosítására esetleg a közös hadügyminisztérium közreműködése is igénybe vehető. A megbeszélések, melyeket Tisza miniszterelnök osztrák kollégáival folytatott, természetesen más — közös — ügyekre vonatkoznak. Ami a határozatot illeti, nem a bán felfogása, hanem a magyar kormányé győzött. A horvát és magyar feliratú czimerpaj- zsok — mint ez Gradiskában történt — Zágrábban is visszatétetnek helyükre. Később, mikor az állam becsületének már elég van téve, a magyar kormány javaslatot fog a törvényhozás elé terjeszteni, mely a czimerkérdést szabályozza s egyúttal engesz- telőleg hatni leend hivatva. Ez utóbbi felől szabatos vélemény még nem hallható a kormánykörökben. Beszélik pl, hogy a hor- vátokac illető hivatalokban, még magyar területen is mindenütt közös feliratú czimerek fognak alkalmaztatni. Bécs, aug. 26. A „D. Ztg.“-nak jelentik Budapestről: A magyar kormány azonnal ki akarta függesztetni újból a magyar czimereket Zágrábban, de tekintettel a király születésnapjára, azután pedig sz. István ünnepére, elhalasztották a kifüggesztést 21.- vagy 22.-re. Most azonban újabb elhalasztás történt, ameny- nyiben Tisza Kálmán Bécsben arról értesült, hogy az udvar szeretne minden rendzavarást elkerülni, amig Stefánia föherczeg- asszony lebetegedése s az ujonszülött m egkeresztelése végbe nem ment. A „Budapesti Közlöny“ száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves gróf Pejacsevich! Horvát-Szlavon-Dalmátországi báni állásáról való lemondását kegyelmesen elfogadván, egyúttal elvárom. hogy további elhatározásomig a báni teendőket tovább vezesse és a legközelebb tartott miniszteri értekezletek alkalmával rí Ajánljuk e sorokat Eger város földmives osztályának figyelmébe. Szerk.
