Eger - hetilap, 1883

1883-08-30 / 35. szám

történt megállapodások folytán szükséges intézkedéseket is végrehajtsa.

Kelt Bécsben, 1883. évi augusztus hó 24-dikén.

Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k.

Zágráb, aug. 26. Pejacsevich László gr, ma reggel ide érkezett és az országos kormány közegeivel a miniszteri értekezések határozatait azzal a megjegyzéssel közölte, hogy a hivatalnokok mindegyikét azok szigorú végrehajtásáért a felelősségben társává teszi, és hogy az osztályfőnökök demissziója iránt csak az új bán kinevezése után fon határozat hozatni. A magyar-hor- vát, feliratú czimtáblákat a jövő hét végén szándékozzák nagy tisztelgések mellett újból kifüggeszteni.

A néptanítók 2-ik országos képviseleti gyűlése Budapesten.

A gyűlést Gönczy Pál ministeri tanácsos több tekintetben érdekes, bár nem mindenben szabatos, beszéddel nyitotta meg.

A magyarországi tanítók árvaházának ügyét, mely már 1870-ben hozatott szőnyegre, egy nagy lépéssel előbbre vitték. Az ügyet Tóth József pestmegyei tanfelügyelő adta elő, ki az ügynek már 1870. óta bajnoka. Lelkes előadói beszédét a gyűlés zajos tetszéssel fogadta; a határozat kimondásakor a gyűlés tapsviharba tört ki, mely megújult, mikor Péterfy Sándor azt indítványozta, hogy Tóth Józsefnek, ki immár tizenhárom év óta fáradozik ez ügyben, köszönet nyilváníttassák.

Napirendre tűzetett: Mi okozza, hogy a fennálló ellenőrző rendszabályok daczára, az iskoláztatás sok helyen hanyag, s minő újabb intézkedések volnának szükségesek annak megszüntetésére ?

Czelie Győző szakosztályi előadó rövid visszapillantást vetve azon időszakra, mióta az általános tankötelezettség elve hazánkban kimondatott, örömmel konstatálja, hogy e téren is haladást tettünk. Ami a szakosztályi javaslatban felsorolt tényezőkön kívül az általános iskoláztatás teljes érvényre emelésének még útjában áll, az — előadó meggyőződése szerint, azoknak a küzdelmeknek a következménye, melyeket századokon át nemzeti létünkért folytattunk. Felolvassa ezután a bizottság javaslatait, melyek némi vita után szakaszonként elfogadtattak.

Péterffy Sándor az Eötvös-alap ügyére vonatkozólag terjesztő elő a szakosztály javaslatait. A közgyűlés a javaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag felszólalás nélkül elfogadta.

A közgyűlés az országos tanítótestület képviseleti közgyűlésének szervezetére vonatkozó szakosztályi javaslat tárgyalására tért át.

Sudy K. J. előadó rövid beszéde után általánosságban elfogadtatott a javaslat.

Ezután a közgyűlés áttért a részletes tárgyalásra.

A 4. §. felett, mely arról szól, hogy kik lehetnek a tanitó- gyülés tagjai és amely kizárja a hitelemzőket, igen élénk vita fejlődött.

Reberick Imre a következő módositványt nyújtotta be: A tanítóegyesületek országos gyűlésének képviselőiül csak nyilvános tanintézetekben működő elemi népiskolai okleveles világi férflta- nitó, továbbá a felső nép- és polgári iskolatanitók választhatók.

Az elnök feltette a kérdést, hogy elfogadtatik-e Reberich módositványa. A közgyűlés elfogadta nagy többséggel.

Következett az iskolai egészségügyről szóló tétel; erre nézve a gyűlés kimondta, hogy felkéri a közoktatási minisztert, hogy ezen szakosztályi munkálatot tétesse közzé a „Néptanítók Lapjá“- ban, hogy igy erre felhivassék a tanítók figyelme. Tárgyalandó lett volna még a mostani közgyűlés napirendjéről levett két tétel: az iskolai egészségügyre s az olvasó könyvekre vonatkozók. A további tételek kijelölésére egy 5 tagú bizottság küldetett ki.

Péterffy Sándor, felhasználja az alkalmat, midőn a magyar tanítóság képviselői a fővárosban összesereglettek, hogy figyelmébe ajánlja a tanítóságnak a „Jó könyvek“ czimű népies irodalmi vállalatot. Általánosan ismert jeles magyar Írók adnak e vállalatban a nép számára erkölcsnemesitő s szórakoztató olvasmányt. Felhívja a tanítóságot, hogy a „Jó könyveket“ a maguk körükben terjeszszék. (Hosszas éljenzés.)

Ezután még néhány apróbb ügy intéztetett el, majd Békey Imre elnök tartá meg berekesztő beszédét, melyet az apostoli király, a királyi -család és a közoktatási miniszter éltetésével végzett. (Zajos éljenzés.)

A nyíregyházi kir. törvényszék ítéletének indokai: a tiszaeszlári ügyben.

(Vége.)

Eltekintvén egyelőre Smilovics Jankel, Hersko Dávid -vádlottak és Matej Ignácz tanúnak vallomásaitól, megemlittetik, hogy a hulla felismerésére bocsájtott tanúk közül Solymosi Eszter anyja, özvegy Solymosi Jánosné, továbbá Eszter testvérei és mások is, akik öt életében ismerték, a megtekintett hullában az eltűnt Solymosi Esztert fel nem ismerték; minthogy azonban a hulla haja és szemöldökszőre hiányzott, arczvonásai pedig a m. kir. egyetemi tanárok és országos közegészségügyi tanács véleménye alapján feltételezhető több napi vizbenlétel miatt szükségképen elváltoztak; a mely körülményt a hulla arczának ferdesége, az ajkak duzzadt- ságát és a nyelvnek a fogak közti voltát igazoló tanúk bizonyítják, — és minthogy ezek szerint valószínű, hogy a hulla arcza már nem volt felismerhető állapotban, midőn a tanúk megnézték és azért ezen tanúk nyilatkozatának magában véve jelentőséget tulajdonítani nem lehet; tekintetbe véve még azt is, hogy a hulla nem a rajta volt ruházattal tétetett ki szemlére, s áll ez azon tanúkról is, kik a hullában Solymosi Esztert felismerni vélték, akik különben is e részben nyilatkozatukat a végtárgyaláskor megváltoztatták és e miatt esküre sem bocsájtattak.

A bon zoló orvosok véleménye szerint a hulla legalább 18, de valószínűleg 20 évet is elért egyéné volt. Ezen életkormeghatározással szemben áll a hulla exhumációjánál alkalmazott m. kir. egyetemi tanárok véleménye, mely szerint a hulla 14—17 éves egyénre mutat, és némileg az orsz. közegészségügyi tanács véleménye is. melynélfogva a legtöbb jel arra mutat, hogy a hulla

16—18 éves nő teste volt, de ki nem zárható, hogy nem volt-e egykét évvel idősebb.

A bonczoló orvosok megállapitották, hogy a halál oka általános vérszegénység volt, melyet a belvizsgálat által konstatált tüdőgümőkór, tiidőlégdag, a jobb szivgyomrocs tultengése, a máj kisebbedése és szemcsésedése, valamint gyomorhurut idézték elő; továbbá, hogy a hulla már mint ilyen került vizbe, hogy legfeljebb 10 nap előtt elhúnyt egyéné volt, az egyetemi tanárok véleménye szerint pedig a halál legközelebbi okául az általános vérszegénység az esetben el nem fogadható, és a körülmények oda mutatnak, hogy a hulla vizbe fúlt, a bonczolás előtt több hetekkel meghalt egyéné volt. Az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint a bonczjegyzőkönyv nem nyújt biztos adatot arra, hogy a halált vérszegénység vagy más testi baj, avagy fulladás okozta volna, a halál beálltának ideje pedig meg nem határozható. A bonczoló orvosok azon nézetben voltak, hogy a hulla 3—4 napnál tovább nem lehetett a vízben; a hymen hiánya és a hüvelynek szerfeletti bőségéből következteték a nemi közösülésnek nagy mérvbeni gyakorlatát; az egyetemi tanárok és az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint pedig a közösülés nagy mérvbeni gyakorlatának bizonyítására a bonczadatok nem elégségesek. Az egyetemi tanárok azon véleményben vannak, hogy a hulla több heteken át vízben volt, az orsz. közegészségügyi tanács pedig azt, hogy a hulla nem ily hosszú ideig volt a vízben, határozottan meg nem állapit- hatónak mondja, de nem tartja valószinünak, hogy a hulla 14 s talán ennél is egynéhány nappal tovább lett volna a vízben. Megállapitották a bonczoló orvosok, hogy a hulla haja és szőrzete mesterségesen lett eltávolitva és kijelentették, hogy a lábak és kezek azoknak és a körmeinek gondos ápolása nem szólhatnak a mellett, hogy az elhúnyt egyén életében durvább munkával dolgozott volna, avagy czipő nélkül (mezítláb) szokott volna járni; de mindezek bizonyítják, hogy könnyebb életmódot folytatott, s igy minden valószinüség szerint nem azon osztályhoz tartozott, mely durvább házimunkával foglalkozik.

Az egyetemi tanárok véleménye szerint a haj és szőrzet nem mesterségesen lett eltávolitva; a lábak és kezek alkotásából és az első bonczoláskor már teljesen hiányzani kellett körmöknek állapotából épenséggel nem lehet következtetni, hogy a hulla a könyebb életmódot folytató és lábbelit folytonosan viselő osztályhoz tartozott volna; az az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint ugyan sokkal valószínűbb, hogy a haj és szőrzet mesterségesen, pl. borotvával távolittatott el, de a kihullás lehetőségét sem zárja ki, valamint azt sem, hogy a körmök már az első bonczolás előtt hiányozhattak. Valószínűbbnek mondja ugyan, hogy a hulla éltében rendszerint nem foglalkozott durvább munkával és nem járt mezítláb, de az ellenkezőt nem zárja ki.

Ezek szerint, a bonczolást teljesített orvosok által megállapított, Solymosi Eszter koránál több évvel magasabb életkor, bizonyítottnak nem tekinthető; azon jelenségek pedig, melyek az eset