Eger - hetilap, 1883
1883-01-18 / 3. szám
20 Mig szépeink toillettüket rendezik, tegyünk egy pillantást a tánczra szánt nagyteremben. A terem ajtaján a mint beléptem, két oldalt a fal szatén és tárlatán mestermü díszítése vonta magára figyelmem, mely oly tündéri palotát ábrázolt, hogy néhány perczig a mesebeli tündér kinézését vártam a palota ablakán. Vártam a tündért, de nem jött, sőt várakozásomban egyik meglepetésből a másikba estem, midőn akaratlanul magasabbra tekintek: Palócz Kálmán és társai borzas fejőket láttam a szép palota fölött. De tekintsünk tovább. A palota előtt jobbra Zander Nándor dúskirakatú czukráz- dája volt elhelyezve. A terem a három csillár és két oldalt a fal számtalan gyertyái által teljes fényben úszott. Homlokzatán gazdag díszítésben függött a: „Corpus juris“ feliratú tábla, mely alatt perzsa szőnyegen bársony vonatu garniturok, két oldalt pedig ruganyos pamlagok és a három-három szemközt levő nagy-tükrök képezték bútorzatát. A terem egész berendezése és díszítése már magában is oly ajánló volt a mulatságra, hogy a diszitő Barna Manó jóizlését felemlíteni el nem mulaszthatom. Mig a terem szemlélésében voltam elmélyedve, az alatt szépeink tánczra készen lejtettek be az öltözdéböl, sétálva, élénk csevegés közt várták a pillanatot, melyben a táncz kezdetét veszi. Rövid séta után kissé zajosabbá vált a terem, mindenki suttogá: a bálanya, a bálanya és leánya megérkezett! A bálanya dr. Frantz Alajosné ő nagysága — ki ez alkalommal matt-kék nehéz brokát ruhát viselt, hosszú uszálylyal dús virág és toll-diszszel; s leánya, az üde zsenge virág Piroska — a festői szép házi kisasszony pedig rózsa gazir és illusion ruhában vadrózsákkal díszítve, — ?/* 9 órakor léptek a terembe. Harsány hangon szólalt meg akkor Palócz kitűnő bandája a palotában (karzaton) s allegóriával kedveskedett a várva-várt bálanyának. A bálauya, kinek arczát öröm és szeretetve méltóság árasztá el, a legnagyobb előzékenységgel üdvözlő az igen szép számmal egybegyült vendégeket. A hivatalos tisztelgés alatt a nyitányt, illetve az első csárdást Palócz, Szabó Gyula joghallgatónak kellemes dallamú, zamatos, talp alá való: , Jogászcsárdás“-ával kezdte meg, melynek csábos hangjai pillanat alatt a bálelnök és házi kisasszony példájára, a többi szépeket is majd lassúbb, majd gyorsabb forgású tánczba csalták. E közben jelent meg Mészáros Istvánná őnagysága — a bálelnök szívélyes és kedves anyja — fekete bársony selyem brokát ruhában, bájos leányai-: Kornél és Szidikével, (krém selyem ruhában thea-rózsa diszszel) kik is a hullámzó párok közt, kedves garde des dames-jok pedig a lady-patronesse mellett foglalt helyet. Mellettük jobb és bal felől, mint garde des damesökat ott láttuk : ifj. Samassa Jánosné, (fehér selyem kék diszszel) Bubna ezredesné, Majzik Viktorné, Szuhányi Jánosné, Toronyi Sándorné, Fülöp Józsefné, Hebrony Jánosné, Ficzere Gusztávné, Horánszky Józsefné, Jámboriié, Eötvös Józsefné, Marssó Ignáczné, Bodnár Istvánná, Fogéi Gusztávné, Schöuviczky Istvánná, Farkasné, Tor- másyné, Kovács Endréné. úrnőket. Az első és második négyest 32—32 pár tánczolta. Tán- czoló szépeink névsorát, kik mint egy-egy csillag az égen, futottak a keringőben át, következőleg jegyeztük fel, s hogy a refe- ráda teljes legyen, toilettöket sem hagyhattuk el: Frantz Piroska, Mészáros Kornél, Mészáros Szidike, Samassa Ottilia (kék gazir, rózsa disz.), Toronyi Anna (fehér atlasz tárlatán, rózsa disz.), Jámbor Hedvig (Recskiéi, kék tárlatán s szatén), Horánszky Irma (sárga tárlatán, rózsa disz.), Bodnár Bella (fehér szatén, búzavirág disz.), Szombathelyi Regina (krém atlasz s tárlatán, rózsa disz.), Hebrony Mariska (Bánhorváthról, fehér atlasz, rózsa disz.), Farkas Szeréna (rózsaszín selyem.), Bubna Ella (rózsaszín selyem, gyöngyvirág és rózsa disz.). Fülöp Berta (zöld selyem, rózsa disz.), Fülöp Piros (rózsaszín selyem.), Eötvös Róza (kék selyem, bordó-rózsa disz.), Ficzere Viki (Ostorosról, fehér tarlatan s atlasz, gyöngyvirág disz.), Jekelfalussy Eta és Ilonka (rózsa atlasz s brokát, rózsa disz.), Schönviczky Anna (sárga tárlatán, bordó- rózsa disz.), Szabó Jolánka (fehér tárlatán, rózsa disz.), Marssó Jo- lánka és Mariska (fehér tárlatán, vadrózsa disz.), Kovács Mariska (fehér tárlatán.), Tormásy Gizella és Eszter (sötét kék selyem.), Szuhányi Anna és Irma (rózsaszín atlasz s tárlatán, rózsa disz.), A fiatal asszonyok közül: Hubert Jánosné (lila plüss és bársony hosszú uszály, fecske és ibolya disz.), Lenk Gyuláné (lila bársony merveliő és plüss, hosszú uszály.), itj. Szabó Imréné (fehér atlasz uszálylyal.), Rózsa Gusztávné (fehér selyem, uszály nélkül.), úrnőket. \ táncz folyton növekedő jó kedvvel oly hévvel folyt, hogy másnap reggel 6 órakor a garde des damesok a legnagyobb örömet is megsokalván a vig és kedélyes mulatságból, a tán- czolók közé léptek és fáradhatlan tánczos leányaikat haza menésre iuték. A négyeseket: Mészáros Kálmán bálelnök, Breuer Soma báli jegyző, Kele József és Klek Árpád választmányi tagok igen ügyesen rendezték. Végül a kiváló finom tapintatu és mindenre kiterjedő figyelmű bálelnök Mészáros Kálmán és a közreműködő rendezőség iránt, kik minden igyekezetükkel oda törekedtek, hogy az estélyt műiéi kedélyesebb és élvezetesebbé tegyék, az elért siker által szerzett érdemeikért a jelen voltak részéről a teljes megelégedés és dicséret tolmácsolását el nem mellőzhetem. y. s. Fővárosi levél. Budapesten, 1883. január 14-én. Mióta a „karácsonyi és újévi ajándékok“ a felszínről lekerültek, nem fogyunk ki a mulatságokból. Bizony pedig csak egy csepp híja, hogy élvezet helyett a vízben nem úszunk. Pedig a nélkül is eléggé úszunk már — a deficzitben. De hát utóvégre is az ember legokosabban cselekszi. ha az árral úszik. Per dió ! ennyi sok úszás — télen s ennyi sok rósz szójáték ! A váczi-útcza kirakataitól a vigadó nagy terméig, az apró kotillon-jelvényektöl a bálhirdető rengeteg nagy zászlókig, melyekkel lépten-nyomon találkozik az ember, minden a farsangra emlékeztet. Karnevál megnyitotta az élvezetek sorompóját, s most özönlik be rajta fiatalja-öregje. Az udvartól le az utolsó piczike jótékony egyletig, m i n d e n i k hálózik. Egy napra esik két- három bukás is. Vártam már, hogy az idei farsang „korszakalkotó hatásáról“ referálhatok majd. Hire járt, hogy a menuette s gavotte újra polgárjogot nyernek a tánczrendben. De úgy látszik, hogy egykét párizsi marquise kísérletén kívül még most komolyan szó sincs róluk. Pedig ezen XIV. Lajos-korabeli ócska tánczoknak egyik rajongó tisztelője ugyancsak lelkesedik értök: „Nincs többé hosszú uszály.“ (Petiig kár volna a fenséges uszályért!) .... „ellenben lesznek igen illatos tüllfelhők, gaze és mousseline, kurta kerek szoknyák, könnyed, kissé lebegő léptek, Grétry finom nevetéséhez egy kevés érzelem, szerelem is, mi a szivet csak könnyedén érinti anélkül, hogy fogolylyá tenné, s mindez a gyöngéd, rythmicus zene hangjainál.“ Igazán kár, hogy az idén már nem tánczolunk menüettet s gavotte-ot; de legalább reméljük a jövő farsangra, hogy meghozza Párizs a divatját. De mit fecsegek én itt unalmas dolgokat össze-vissza, mikor kegyetek, bájos olvasónőim, még mindig szívesebben élesztgetik fel egy kitünően sikerült mulatságnak, az egri jogászbálnak. kedves emlékeit? Farsangról új dolgot írni, még ha a pesti jogászból mámoritó hatása alatt zsibong is az embernek minden csepp vére ? Mámoritó — ámori tó. melybe belebukik a tapasztalatlan. Ki is kívánhat már ilyen lehetetlenséget? Azaz mégis. Tudják-e, kérem, Aradon mi a legújabb divat? Úgy-e nem ? Az a divat Aradon, hogy Tinike ir Műikének az újságban tudósítást a legutóbbi bálról épen olyan tónusban, mint ahogy azt ügyes reported férfiak szokták megcselekedni. Hatalmas bókokat vág a gyújtószemü Gyulának, az ábrándos Aladárnak, a kaczkiás bajúszú Gézának, a bontonos Viktornak, — egyszóval minden néven nevezendő fiatalembernek, aki a bálban részt vett. Ez azután a csinos farsangi tréfa, s kapnak is rajta a fiatal-lányok. No de ilyen nagy sportsman, mint én vagyok, nem mellőzheti hallgatással a tél sportját, a korcsolyázást. Mint a kis gyermek az első hópihét, oly örömmel üdvözli az igazi korcsolyás az első jégpillét. Az a sok kiváncsi, aki a városligeti tavat körüláll- ja, mind azt lesi, mikor lehet már a jégre menni, mintha nem tudnák, hogy — majd ha fagy. Mikor azután a veres plakátok a jégpálya megnyitását nyilvánvalóan hirdették, én is kiutaztam. Hogy pompásan ne mulattam volna — arról szó sincs. De egy kis híja, hogy el nem rontotta a mulatságomat a Lengenádfalvay Zirza rémletes alakjának megjelenése. Úgy kellett bujkálnom egyik oldalról a másik szögletbe, hogy meg ne lásson, mig végre hű Boldizsárja karjába akaszkodva, megszabadított kényes helyzetemből. Nem szeretem az olyan Bellákat, akik mindjárt shoc- kingot kiáltanak, ha a korcsolya felkötése közben csupa udvarias1
