Eger - hetilap, 1883
1883-04-26 / 17. szám
XXII. év folyam. 17. szám. 1883. április 26-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 fn — Ki- Félévre . . . i . 50 . Negyed évre . 1 . 30 . Egy hónapra. — 45 . Egyes szára . — lí , Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit jorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30. uyilttérben egy petit- sorheiyért 15 kr fizetendő Nökérdés. *) II. (L. J.) A nő eddigi helyzetében beállott bomlás, a közer- kölcsiséget és közműveltséget is szerfeletti mértékben veszélyezteti. A nő társadalmi helyzetében támadt abnormitás pusztító hatása egy osztályt sem sújt annyira mint a müveit közép osztályt. Itt észleljük napról napra terjedni a családi élettől való idegenkedést. Oka: az élet-igények és szükségletek módfeletti megnövekedése egy részről, másrészről azon szembeszökő aránytalanság, mely a férfi szerzési képessége és a nő egyéni munkájának értéke közt létezik, miért éppen a müveit középosztályu nők közűi oly kevesen érik- el természetszerű rendeltetésöket. Az alsó néposztály és a felső rend nem érzik a viszonyok illyetén alakulásának sújtó hatását: az nem, mivel ott nem csak a férfi hanem a nő is a szerző tényező; utóbbi sem, mivel itt a család alapítása s biztosítására megkivántató vagyoni feltételek meg vannak^ s egyik házas fél sem szorul arra hogy dolgozzék. Mind a két osztályban megvan a kellő arány; az alsó néposztá- lyu házasfelek közt az arányos munka-felosztásban. Csupán a középosztálynál hiányzik az. Ez által azonban annak úgy természetes szaporodása, mint vagyoni öregbedé.se jelentékenyen megnehezittetik. Pedig épen ez a művelődés terjesztésének leghatalmasabb emeltyűje, a vér a nemzet testében, mely ha megromlik., az egész szervezet bomlásnak indul. Állithatja-e ezek után valaki, hogy nőkérdés nem létezik? Nevetségessé akarni tenni egy kérdést a mely még tudományosan nincs eléggé megvitatva, sem a gyakorlat olvasztó kemenczéjén keresztül nem ment, vajmi könnyű dolog; de az is bizonyos, hogy e miatt nem szűnik az rémes fejét felemelni, s hogy felette korlátolt felfogásra mutat, a legkomolyabb dolgokból melyek a társadalom egyik felének érdekei körül forognak, tréfát és élczet csinálni. Ha pedig egyszer beismertük, mert a tények logikája előtt menekülni akarni, esztelenség volna, hogy azon tényezők, melyek a nő helyzetét a társadalomban meghatározzák, gyökeres változáson mentek keresztül, lehet-e természetesebb Valami, mint a nő elévült helyzetét is a modern viszonyoknak megfelelőleg átalakítani? Valamint a múlt szellemét s viszonyait senki sem idézheti vissza, úgy a fejlődés folyamát sem áll hatalmunkban feltartóztatni. A nő állapotának javítását gazdasági tekintetben, kívánja e szerint mindenek fölött a humanitási szempont. A női munka, s keresetkor szélesbitése által mind a vagyontalan müveit középosztályu család sorsán enyhítve lesz, mind a nem férjesült leányok megvédetnek a lassú elhalás, vagy erkölcsi elbukás ellen. Követeli azt az állam és a társadalom érdeke, amennyiben a nő szerzési képességének elismerése által lehetővé válnának oly összeköttetések is, melyekre különben gondolni is dőreség volna. Ez által pedig elhárittatnék a müveit osztályt végenyészettel fenyegető veszély, a műveltség terjedésének több csatorna nyittatnék, s igy az államélet legszentebb czéljai s az emberiség legmagasz- tosabb érdekei is jelentékenyen előmozdittatnának. De végre a nők mellett szól a jog és igazság is. Nem látom be, minő érvekkel lehetne vitatni azon állítást, hogy a nőnek nem szabad tisztességes becsületes utón szerezni, ha arra képes és utalva van s ha oly munkakört igényel, mely természeti hajlamai és hivatásának megfelel s testi erejét meg nem haladja. A mit a nők gazdasági értelemben veendő emancipációja ellen felhozni szoktak, az mind vagy nélkülözi a komoly észszerű alapot, vagy mint a férfi önzésben gyökerező, a humanitási néz- pont és részrehajlatlan igazság itélőszéke előtt semmi erővel sem bírhat, vagy jogtalan ellenvetés, példáid az, hogy a női munka- szabadság proclamálása által sok férfi leszorittatnék a munkapi- aczról ? ellenvetés, hogy a női önállóság s munkaszabadság elismerése a férfi örömei s élveinek csonkításával járna! Mi kötelességévé teszszük a nőnek, hogy boldogítson s ezért cserében megtagadjuk tőle a boldogulás jogát. — Századunk annyi békót oldott már fel, oldjuk fel ezt is s emeljük magunkhoz az elnyomottat. Alkudjunk meg a körülményekkel s csináljunk a szükségből erényt. Ez pedig abban fog állani, ha a nőtől az alkalmat s módot meg nem tagadjuk: magát a társadalmi viszonyok követelte rendeltetéséhez megfelelőleg kiképezni. Városi ügyek. Eger város részéről 1883. évi ápril 1-ón tartott képviselői ülés jegyzőkönyvének részes kiírása. Olvastatott az Egerben felállítani tervezett „Dobó“ szobor ügyében, 1882-ik év 5429. számú végzéssel megbízott szükebb körű küldöttség jelentése, mely szerint az eddigi küldöttséget több tagokkal kiegészíttetni véleményezi. Végeztetett! Tekintve, hogy a jótékony áldozatokban folyton igénybe vett érdeklődésnek kellő mérvben felköltése, ily nem csekély áldozattal járó czél elérésénél számos nehézségekre talál; és igy ennek kitartó munkája s mindkét nembeli legkiválóbb erős közreműködése kívántatik ahhoz, hogy Eger város méltóságához, és a nagy alak történelmi jelentőségéhez mért szobor csak szerényebb kifejezésben is felállítható legyen ; ennél fogva a küldöttség véleménye elfogadtatik, s a „Dobó“ szoborbizottság következőleg ala- kittatik meg: elnökök : ifj. Samassa Jánosné és Vavrik Béla. tagok: Vavrik Béláné, id. Samassa János, ifjú Samassa János, Simonyi Károly, dr. Francz Alajos és neje, dr. Danilovich Pál és neje, Dálnoky János és neje, Hubert János és neje, Babies István, Fülöp József és neje, Schvarcz Hermann és neje, Gröber Ferencz és neje, Remenyik Kálmán és neje, Imre Miklós és neje, Kolossy Gusztáv és neje, Bóta Szilárd és neje, dr. Schönberger Soma és neje, Gáspárdy Géiza és neje, Babies Béla, Szabó Ignácz és neje, Répássy László és neje, Csiky Sándor, Zsendovits József, Ury József és neje, dr. Köszler József és neje, Györgyé- nyi Ignácz, dr. Kiss István és neje, Babies Aladár, Kürthy Fe- renezné, Bernekkel' Ferencz és neje, Devera János, Gömöri Márton, Kagácsy Dezső, Luga László, Mednyánszky Sándor és neje, ifj. Miticzky János, Nagy Bernát, Petravích Antal, Polereczky Gyula, Szederkényi Nándor és neje, Vavrik Endre, Visontai Ignácz, Zalár József: és a városi elöljáróság tagjai. Miről a bizottság tagjai azzal, hogy a szükséglendő további teendőkre nézve intézkedni, s az eredményt annak idején e testület elé terjeszteni szíveskedjenek: végzésileg értesitendők. Jegyzetté: Dusárdy József, főjegyző. *) Folytatásul az „Eger" folyó évi 13. számában megjelent ezikkhez.
