Eger - hetilap, 1883
1883-04-26 / 17. szám
158 Megyei ügyek. Hevesmegye bizottságának 1883-ik évi april hó 23. és kővetkező napjain tartott rendes bizottsági közgyűléséből. A közgyűlés meglehetős népes volt, a jó útban a vidéki bizottsági tagok szép számmal jelentek meg. Első nap a múlt ülés jegyzőkönyveinek hitelesítése után a közgyűlés a szokásos évnegyedes jelentések és miniszteri leiratok felolvasásával vette kezdetét, mely után a folyó ügyek vétettek tárgyalás alá s ez folytattatok egész nap. A tárgyalás közben tétettek több indítványok, melyek közül nevezetesebbek: a) Hogy a megye néhai Majláth György országbíró családjához részvétiratot terjesszen fel. Egyhangúlag elfogadtatott, s az irat felterjesztése elrendeltetett. b) Hogy a bukovinai magyarok haza telepítése ne társadalmi utón, hanem országos intézmény folytán eszközöltessék, s ennek megvalósithatása végett a kormány felirat által kerestessék meg. Szintén elfogadtatott, s a felirat a kormányhoz lel terjesztetni határozta to tt. Az uj szervezési rendszer, mely szerint a megye hat szol- gabirói járásra osztatott és pedig akkép, hogy a szolgabirói hivatalok székhelye a t. füredit kivéve a kir. járásbíróságok székhelyén legyen, hatásköre pedig a t. füredi kivételével a kir. járásbíróság községeire terjedjen ki; elfogadtatott. A megyei tisztviselők szervezési rendszere szintén elfogadtatott ; ennek lényegesebb változtatásai: hogy egy alszámvevői állás eltörültetik, az árvaszékhez pedig egy ülnöki állás rendszere- sittetik. A korcsmahitel a megye területére 2 írtban fogadtatott el. Másnap a közmunkaügyi szabályrendelet tárgyaltatván elfogadtatott!. Ez után ismét a folyó ügyek tárgyaltattak és a beérkezett kérvények nyertek elintézést. A késői fagyok által szenvedett szőlők kezelése. A földmivelés. ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter a vinczellérképezdék igazgatóit és a borászati vándortanitókat felhívta, hogy a késői fagyok által szenvedett szőlők kezelésére nézve, tekintettel a különböző vidékek viszonyaira, tájékozó útmutatásokat dolgozzanak ki. Az e felhívás folytán beérkezett jelentések közül a következőket közöljük: I. A budapesti vinczellér-képezde igazgatója által kidolgozott útmutatás. 1. Általános észrevételek. A f. évi- április hó 6. és 7-én észlelt fagykárok leginkább a jobb expozicziókban fekvő szőlőket érték, a mennyiben ezek vege- tácziója ez időtájt már igen ki volt fejlődve. — Nagy befolyást gyakorolt a szél járása is, a fagyot az északi és északnyugati szelek idézték elő jobbára, s minden védettebb hely megkímélve maradt. A korai fajok, valamint a hosszú müveletü tőkék sokkal többet szenvedtek, mint a rövid fejmüveletüek. A talaj sem utolsó szerepet játszott ez idei fagynál, hevesebb homokos és meszesebb talajnemeknél a kár nagyobb, — agyagos, nyirkosabb talajnemeknél sokkal kisebb. A hajtások közül mindenütt az elsőrendű hajtások fagytak el: és pedig: a fejnél a már jobban kifejlődött agyszemek, melyek biztosan fürtöket rejtettek magukban ; — a csapos fejnél a csap legfelső rügye, mely szintén termő volt; a szálvesszős műveletnél végül azon rügyek hajtásai fagytak el leginkább, melyek helyzetüknél fogva a vízszintes iránytól leginkább kiemelkedtek : vagy ha kikötve nem voltak még, úgy mindenesetre a függélyesen álló termővenyige 3 — 6 legfelső rügyeiből kinőtt hajtások, melyek szintén mindnyájan, a legnagyobb valószinüséggel, termést hoztak volna magukkal. így állván a dolog, e szerint kell a fagykárt szenvedett tőkéket kezelni is, mind az idei termés megtartása, mind pedig a jövő évi termés biztosítása tekintetéből. 2. Kezelési eljárás. a) A kopasz fejmüvelésnél. A kopasz fejmüvelést többnyire azon szőlőfajoknál szokták gyakorolni, melyek képesek magából a fejből, az agyszemekből, de sőt még az agyszemeknél is kisebb, alig észrevehető sárszemekből is termőhajtást létrehozni azon esetben, ha a tavaszi ve- getáczió idején belől (márcziustól junius elejéig) az elsőrendű rügyek akár fagy, akár egyéb körülmények folytán elromlottak. Ilyen fajok a fehér fajok közül: a mirkovacsa, semendriai (Budán és Fehértemplom vidékén), bogdányi vagy török dinka (Visegrád és Vácz vidékén); zöld és fehér dinka (Glitzer, Buda, Székesfehérvár és Esztergom vidékén); alanttermő fehér (Borsod és Zemplén megyékben); fehér kadarka (Balaton és Buda vidékén); zöld és piros kövidinka (Versecz és Fehértemplom vidékén ; hasonnevei: Steinschiller és Ruzsicza); fehér és zöld rak- szőlő (fehér frankos, Silberweiss; Buda, Vácz, Esztergom, Sopron, Pozsony vidékén, Fertő-és Balatonmelléken, Somogybán; az egész országban el van terjedve); fehér járdovány (bőbor-járdánszki; Erdélyben és Temes-Krassóban van elterjedve); juhfark (Balaton mellékén és Veszprémmegyében, Győr vidékén; fehér balafánt To- kaj-Hegyallján); Cserbajor (körteszülő-ágas, a Balaton mellékén és Somogybán honos); fehér ezerjó (Moór vidékén hibásan Zier- fandlernek hívják ; Pozsonyban : Kolmreifer; Sopronban : Scheinkern ; Vácz és Pencz vidékén: szátoki); fehér hosszunyelü (Lang- stingler Budavidékén, Schlamper Esztergom és Neszmély vidékén) ; fehér kolántár (térdes Balaton mellékén); fehér kovácsi (Gräger Buda vidékén); fehér tihanyi (Balaton mellékén); fehér, piros és zöld tökös (Bereg, Ugocsa és Zempléniben); polyhos furmint (To- kaj-Hegyállján); lisztes fehér (fehér szőlő Balaton mellékén, egész Somogy és Zalában); slankamenka (magyarka Verseczen és az alvidéken); nagy és kis fúgér (Baranyában és Tolnában); olasz rissling fehér, mustafel (Arad; Hegyallján); sárfehér (Neszmély, Somlyó és Balaton mellékén); vörös dinka (Buda, Vácz és Esztergom vidékén.) E fajok közül a sárfehér, vörösdinka és fügér nem mindenütt abszolút- kopasz fejre művelteinek; a nehezebb agyagos talajnemekben csapra szoktak müveltetni; ezekre tehát a csaposfejnél adott utasítás érvényes nehéz talajnemekben. A fekete fajok közül: a kék kadarka (Buda, Esztergom, Pécs, Villány, Szegszárd, Eger és Ménes vidékén), kék csókaszőlő (czigányszőlő — vadfekete — kleinschwarz, az országban mindenütt előfordul;) kék dinka (Budán és Pozsonyban); török kadarka és ludtalpu (Eger, Visonta vidékén); sárfekete hosszúkás és gömbölyű (bíborvörös Baranyában és Tolnában); ezen fajok közül a sárfekete gömbölyű kötöttebb talajnemeknél szintén csapos fejre szokott müveltetni. A kopasz fejmetszésnél tehát az idei termés, eléggé biztosítva lesz azon póthajtások termése által, melyek az elsőrendű rügyek elromlása folytán hajtottak ki. — Minél szabályosabban lett a kopasz fejmetszés keresztülvive tavaszszal, annál kevésbbé fagyhattak el a hajtások s annál erőteljesebb a visszapótlás. Ez esetben az olló nem is szükséges; de ha a fej elszarvadzott, a simaság nem lett előállítva, azon szarvak, melyekről a hajtás úgyis lefagyott, eltávolitandók. A megmaradt, valamint az időközben előjött hajtások közül már most meghagyjuk azokat, melyeken termés mutatkozik; ezeken kívül oly részein a tőkefejnek, melyeken termőhajtás nincsen, üres, azaz ugarhajtást is hagyunk any- nyit, hogy az egész fejen, a tőke ereje szerint, 6—10 hajtás maradjon meg. Ezen hajtások lehetőleg úgy hagyandók meg, hogy a tőkefej kerületén egymástól egyenlő távolságra legyenek, hogy igy a tőke életerejének egyensúlya helyreállittassék. Ha azt látjuk, hogy egy tőkén van ugyan a fagyott részen is hajtás, mely a fagyottat pótolni képes lenne ; de már a megmaradt hajtások az ellenoldalon aránytalanul nagyok s erősek, akkor ez utóbbiak karóhoz kötendők s végük kissé bekurtitandók. Ha valamely fejen egy erősebb s alól már némileg megfásult hajtás teteje fagyott volna csak el, s a tőke ezen helyén egy életszerv okvetlenül kívánatos; akkor ezen hajtás éles késsel alul 2—3 egészséges zöld alvó szemre metszetik vissza, melyek leg- felseje kihajt, a többi alsó pedig még őszig kiérik s jövő évre legnagyobb physiologiai valószinüséggel még termést is szolgáltathat. b) A csapos fejmüvelésnél. Ezen müvelésmód, kevés kivétellel majdnem az ország minden részében előfordul; de főleg Pozsony-Sopron megyékben, To- kaj-Hegyallján, az egész alföldön. Vegyesen kevert ültetési! szőlőkben a kopaszfej mellett mindenütt kultiváltatik, a karikás művelésű vidékeket kivéve. A legtöbb helyen a fajok maguk kívánják meg e művelésmódot, a melyek ugyanis a szőlőmüvesek tapasztalatai szerint rövidre metszve nem termettek; ezek csapra metszetnek. A csapos művelésnél a fejen 3—5 drb 2—4 szemes csap hagyatik, melyek közül legtöbbnyire a felső korán kihajtván, elfagyott. A csapos fej szerint müveltetnek hazánkban a következő fehér és fekete fajok: a muscat Lunel (sárga vagy rozsdás muskatály, Weirer a
