Eger - hetilap, 1883

1883-04-19 / 16. szám

146

Eger városa a megye és törvényszék székhelye, ellátva cult ural is intézetekkel (jogakademia, theologia, gymnasium, tanitóképezde stb.); székkelye egy nagy terjedelmű érsekségnek. Váljon nem nyujt-e kilátást nagyobb forgalomra s igy nagyobb vasúti bevételre, mint a Károlyi-féle irány? - mely utóbbi alig érintve községeket, semmiféle közbenső forgalmat nem hozhatna létre s azért jövedelemre sem nyújthat kilátást.

A czikknek azon adata tehát, mely két millió négy- százezerre veszi az egri tervezet költségtöbbletét, a levegőben tett számitás, a mi kitűnik onnét is. hogy a czikk az eger-füzesabonyi már kész vasutat számításba sem veszi.

Mindezzel elesik aterennei kőszénbányák érdekében felhozott ellenvetés és aggodalom; mert az egri tervezet sem a távolság, sem a költség szempontjából nem hátrányosabb ; sőt tekintve a kőszéntelepek előtt sem közönyös közbenső forgalmat, a nagyobb községeket és városokat, melyekkel Karczagig is egyenes összeköttetésbe jönne: határozottan előnyösebb. Ismerik és tudják ezt a kőszéntelepek érdekeltjei épen úgy mint mi, s ha mégis saját érdekök ellen cselekednek, ennek más oka van, melylyel most mi itt foglalkozni nem akarunk.

A czikk súlyt helyez a Károlyi-féle tervezetnél: a mátrai kőszén, fa, s kő termékekre s a Mátra vidékének érdekeire. Ez az, a mi a Károlyi-féle tervezetnél egyenesen veszélyeztetve van. A Károlyi-féle vasutat 3—4 mátrai községen kívül, melyek összesen egyezer lelket számlálnak, több község igénybe absolute nem veheti.

A mi a Károlyi-féle üveghutát és fürdőt illeti: megengedjük, hogy annak egy vasút sokat használna. De hát Egervárosa gőzmalma, keményítő-, bőr-, kályhagyárai, saját természetes meleg fürdői, soknemű ipara: nem igényli-e úgy az alföldi, mint a felföldi összeköttetést? Egervárosa világhírű bora, nem érdemel-e annyi figyelmet mint a parádi erdők fatermelése? Vagy a gyárak keletkezésének előfeltételei nem kedvezőbbek-e Egervárosa s érdektársainál, melyek lélekszámra ép úgy, mint az ipartermelésre nézve hasonlithatlan előnyben állanak!

Tudja ország világ: miként hagyatott ki Egervárosa a nagy világforgalomból a hatvan-miskolczi vonal építésénél. Egervárosa ezzel helyes ok nélkül zsákutczába jutott. A sérelem, mely Egervárosát érte, a közforgalom nagy érdekeit is sújtja. A vicinális vasutak hivatása, s feladatának egyenes kigúnyolása lenne, most a kérdésben levő forgalmi összeköttetésből Egervárosát mellőzni.

Mi utalunk még a meglevő egri szárnyvonalra, mely állami vasút s melynek forgalmi érdeke egyenesen követeli az alfölddel s felfölddel való összeköttetés kiegészítését.

Ezen körülmények oly hangosan s oly világosan szólnak, hogy a további bizonyításra alig van szükség.

Alufirt vasúti bizottság, az igazság s a közérdek szempontjából saját felfogása helyességének tudatában, ezen sorait a t. közönség Ítélete alá bocsájtja.

Kelt Egerben, 1883. évi april 12-én tartott vasúti-bizottsági ülésből.

Városi ügyek.

Eger város részéről 1883. évi február 18-án tartott képviselő öles jegyzőkönyvének részes kiírása.

Olvastatott az ipartanodái bizottság folyó évi II. számú előterjesztése, melyben tekintettel arra, hogy a város kiadásai az ipartanoda felállítása folytán szaporodni fognak: indítványozza, miként egy nagyobb számú küldöttség bízatnék meg vélemény- adással arra nézve, vájjon a város jövedelmét, a városi pótadó emelésének mellőzésével, nem lehetne-e fokozni: nevezetesen :

a) A városi közlegelők egy részének haszonbérbe adásával.

b) A pálinka-mérés megadóztatása, vagy bérbe adásával.

c) Az ebadó behozatala által?

Az előterjesztett indítvány tanulmányozás, és vélemény-adás végett Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt Csiky Sándor, Vavrik Béla, Fekete Károly, Ötömösy János, id. Samassa János, Nagy Bernét, Zsendovics József, Polereczky Gyula, Gyubek Lajos, Luga László, dr. Kiss István, Babies István, Fülöp József, Visontai Ignácz képviselők, Babócsay Sándor főügyész, Csiky Attila számvevő, ifj. Murányváry János aljegyző, és Petravich Ferencz gazd. felügyelőből álló küldöttségnek kiadatik.

Miről a küld. tagjai végzésileg értesittetnek.

Jegyzetté: Dusárdy József, főjegyző.

Az első fokú ipariskolák szervezéséről.

Gróf Zichy Jenő, az orsz. iparegyesület elnöke és jágócsi Péterffy miniszteri biztos jelentésüket az első fokú ipariskolák szervezéséről már beterjesztették a közoktatási miniszterhez. Miután e közérdekű jelentés lényege iránt a legszélesebb körökben is élénk érdeklődés mutatkozik és miután a fontos ügyet — elkülönítve a gyakran fárasztó óváczióktól és tüntetésektől — lényegében szükséges megismerni, adjuk az említett jelentésnek következő kivonatát :

Nagyméltóságú miniszter ur! Vonatkozással exczellencziád- nak múlt évi rendeletére és hivatkozva gr. Zichy Jenő ország- gyűlési képviselő és orsz. iparegyesületi elnök úrhoz intézett megkeresésére, bátorkodunk az első fokú ipariskolák szervezése körül eddig kifejtett munkálkodásunkról a múlt év végén már beterjesztett jelentésünk kiegészitéseképen a következőkben számot adni.

Mindenekelőtt bátrak vagyunk megjegyezni, hogy szem előtt tartván azon körülményt, mely szerint azon városoknak, melyekben a tárgyalások sikerre vezettek, az államsegély kiutalványozása elodázhatlanná vált, másfelől pedig azt, hogy ezen iskolák szervezésére vonatkozó általános elvek, s a viszonyok minden egyes városban ugyanazok, szükségesnek véltük egy általános jelentést készíteni, mely mellé mély tisztelettel ide zárunk egy kimutatást, mely rövid indokolás kíséretében az általunk javaslatba hozott államsegélyre vonatkozik, kérvén Exczellencziádat, hogy addig is, mig minden egyes városban szervezett iskoláról, vagy az akadályokról, valamint az itt-ott eltérő viszonyokról részletes jelentésemet külön-külön megtehetném, legyen kegyes javaslatunkat jóváhagyni, s az államsegélyt kegyesen kiutalványozni.

Itt felsorolják a 42 várost, melyekben tárgyaltak és melyekben kettőnek kivételével a tanítás vagy megkezdetett, vagy legközelebb meg fog kezdetni és egy kimutatást adnak, melyben egyenkint a felállított ipariskolák állami segélyezésének a szükség által indokolt mérvét hozzák javaslatba. Azután a következőket mondják:

És most engedje meg exczellencziád, hogy az elsőfokú ipariskolák szervezési munkálata alatt szerzett tapasztalatainkról — melyek csak eddigi meggyőződésünket erősítették meg — szólhassunk s ezen nagyfontosságú közgazdászati kérdéssel bővebben foglalkozhassunk.

Az elsőfokú ipariskolák szervezésének kiáltó szükségét csak akkor látja az ember igazán, ha megismerkedik azokkal, kiket ott képezni kell, s ha tudja az ember, hogy az iparosság 75 százaléka honnan ujonczozza tanonczait.

A kézműipar sülyedése, a kézműiparosnak napról-napra érezhetőbb elszegényedése, a legkiválóbb iparosokat arra bírják, hogy saját gyermekeiket, kiket iskoláztatnak, nem akarván egy bizonytalan jövőnek kitenni, a mesterségre nem adják.

Égy másik része az iparosoknak, mely még nem vesztette hitelét és remélni tud, az tanítja gyermekét az iparra, az igaz; de az is igaz, hogy ha a fiú csak kissé életre való, s az apának félig-meddig módjában van, az illetők a tanonczévek után azonnal útra kelnek, — keressük hova mennek ? Bécsbe, Gi'áczba, s igy tovább. Ha azt hiszi valaki, hogy ezek visszajönnek, igen csalódik. Visszajön talán 2—8%, kiknek tűzhelyük, egy-két pántlika földjük vagy egy kis szőllejük van, de a többi kint marad. És miért ? Egyszerűen azért, mivel a jó munkást ott jobban fizetik. Fizethetik is, mivel a kereslet nagyobb, mert a bécsi ember büszke bécsi czikket viselni, a bécsi ember támogatja kézmüiparosát s védi minden utón módon, mig nálunk mindezek iránt hiányzik az érzék.

A szegény iparos pedig — s ez a legnagyobb rész — ta- nonczát kóborló árvák közül, vagy napszámosok, zsellérek csa-