Eger - hetilap, 1883
1883-01-11 / 2. szám
1883. január ll-én. XXII. év-folyam. 2. szám. Előfizetési dij: EgeS/, ovié . 5 ii U -T Félévre. . . i . , :>o Negyed évre . 1. . . :;o Egy hónapra. — .45 Egyes s?iim . i*2 EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden ;-í hasábo/.ott petit soíbely után tí, bélyegádó fejetlen minden hirdetéstől 30, nyilrtérhen egy petit- soriielyért 15 kr fizetendő’. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Városi ügyek. Eger városának 1883. évi január 7-ón tartott közgyűléséről. I. A polgármester előterjesztette, hogy a városi közgyűlés által kiküldött bizottság abban egyezett meg a pénzügyministeri- ummal, hogy a fogyasztási adót Egerben a városi hatóság fogja szedni 1883. 1884- és 1885. években, s fizet évenkint a kormánynak 37.000 irtot. Ebben a bor- és husfogyasztási adóra nézve 8% emelés foglaltatik ; a sör. ezukor- és kávé-adó bérlete pedig több ezer forinttal van emelve. Ezen egyezséget a közgyűlés elfogadta. II. A Lancelofti-féle jutalmak kiosztásához, továbbá a legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazítására, végre az ipariskolai ügyben javaslattételre: a múlt évben ezen ügyekben megbízott tagok küldettek ki. III. Az Egerben tervezett állandó színház kérdésében hosz- szas vita fejlődött ki. Tekintettel arra, hogy a városi közgyűlésnek azon multévi határozatát, mely szerint e város az állandó színiiáz létesítéséhez a „Hosszúpincze“ nevű telekkel s a rajta levő épületekkel hozzá akar járulni, — csak azért nem hagyta helyben a belügyminiszter, mivel tövzsvagyon elidegenítéséhez általános többség (111 szavazat) szükséges s ehhez egy szavazat hiányzott: most e tárgy újból fölvétetett. Nagy Bernát, ki az előbbi alkalommal a határozat ellen leginkább azon indokból nyújtott be felfolyamodást, mivel a határozat akkép szólt, hogy az említett telek és épület jövedelme azonnal a szinházalapot illesse: most késznek nyilatkozott a „Hosszúpincze“ megszavazására, ha kimondatik. hogy a ház jövedelme mindaddig a várost illesse, inig az állandó színház építése iránt a végleges szerződés meg nem köttetik. Polereczky Gyula hasonló szellemben nyilatkozott s akkép körvonalozta indítványát: hogy mihelyt az állandó színház-épület . terve a városi hatóság által történendő felülvizsgálat folytán helybenhagyva s az építés foganatba véve leend: a „Hosszúpincze“ épület és telke a színház czéljaira árusíttassék el ; a ház addigi jövedelmei pedig, a várost illessék. Ezen értelemben szavazásra bocsáttatott a kérdés. De — fájdalom, — hiányzott a kellő számú szavazó. Az átengedésre s igy igen-nel szavazott 93. ellene 1. Határoztatott: hogy ezen ügy annak idején a közgyűlésen újból tárgyaltatni fog. IV. A házalás eltiltására vonatkozólag a főkapitányság "által benyújtott szabályrendelet tervezete elfogadtatott, V. Következett a szépészeti szakosztálynak véleménye: mely szerint a tűzveszélyes anyagoknak házfedetésre használása, a fennálló szabályrendelet szelleme szerint akkor is tiltva legyen, ha nem uj építésről, hanem a háztetőnek teljes megújításáról van szó. — Elfogadtatott. Tehát : a belvárosban fa-zsindelyt, a többi városrészekben pedig nádat vagy szalmát csak az eddigi hasonló fódésnek foltozására szabad használni. Ugyancsak a szépészeti bizottság véleménye alapján határozatba ment; hogy a fakémény nyel ellátott s-•kéménynélküli házak az egész város területén összeirandók, és azok tulajdonosai kötelezendők, hogy 1883. april 1-től számítandó 3 hó alatt falazott kéménynyel lássák el. mert az ellenszegülőkre az illető szabály 142. §-a fog alkalmazásba vétetni.' Ugyanezen eljárás fog alkalmaztatni azok ellenében is, kik a bolt ajtók s bejárások előtt az utczára alkalmazva lévő lépcsőfokokat s a kapuknál alkalmazott „kerekvetőket“ a fent kitett határidő alatt, vagyis 1883- dik év april hó 1-től számítandó 3 hó alatt el nem távolitják. Séta egy egri gyárban. Szép tavaszi napon, deczember végén, nem állhattam meg már tovább, hogy Egernek egyik nevezetességét, a kályha gyárat, meg ne tekintsem. Hogyne? Hiszen oly kedvező előjelek közt kezdte meg pályafutását, annyi jeles dolgot hallottam már róla ; láttam az ószszel a fővárosban (a Mária Valéria-utczában) nagyszerű raktárát; hát biz’ én erősen szégyenlettem volna, ha valahogy még tovább halogatom, hogy meglátogassam. ügy látom, hogy nem mernek már az egriek arra a makiári hóstya felé gyárat építeni; de hiszen nem is csoda! Ami gyárat lefelé, építettek, mindegyiket elérte a rósz sorsa. Leégett bőrgyár, elapadt vizű gőzmalom, bukott czukorgyár, mind megannyi hallgatag intőjel: ne építs ide gyárat. Bizonyosan azért tolták ki annyira Felnémet felé a kályhagyárat is. A régi Panácsek- felé virágkert mellett terül el az egész gyártelep. Mire az aszfaltos főútczán s az idilli állapotnak örvendő felnéméti úton a veres köményes gyárig eljutottam (jámbor kofanénik jóakaró utasításai nyomán csak a veres kürtő után indúltam), azt hiszem, menten beállhattain volna a kályhagyárba agyagos kocsinak a csizmámmal, — oly rútúl nézett ki. No de — élvezetet sötét árnypldal nélkül ki merne a mai világban kívánni ? De lettem áiu bőven kárpótolva a fáradságért, A művezető úr, meg egy helybeli tekintélyes építész, a legelőzékenyebb szívességgel kalauzoltak engem, a laikust, az apró épülettelepek labirintjaiban. Láttam, hogyan lesz a nyers, kavicsos, nyirkos agyagból alakitásképes „massza.“ Hány láb megtapossa, hány pöröly kisulykolja, inig annyira jut. Vashengerek közt papírrá véknyitják, hogy legmorzsányibb kavicsparánya is ezernyi-ezer apró darabra ömöljék szét; azután újra meggázolják, mégmorzsól- ják, nagy hasábokba verik, melyekből végre — mint a házi szappanból — dróttal vagdalnak vékony lemezeket, az alakítható kész nyersanyagot. Hajlós, kongó, mint egy pléhlap, s nem maliik el, ha sarkánál fogva megemeled. S mindennyi tortúra csak azért, ob szegény agyag! hogy elvégre is saját nagyságod dicső pie- desztáljáról vidám pattogás közt sugározhasd he jótékony meleggel a csend'S kisded családi kört, Sorra került az é g e tő kemencze is. Ha a tüzelóhely felől nézed, mint valami kandallóban hegyükre állított hosszú égő fahasábok egyhangú dörmögéssel nyújtogatják feléd piros nyelvüket-, — hajh de a másik oldalon! Ubrik Borbála kegyetlen sorsára kárhoztatott kályhadarabok az egyenletes lassú melegben sisteregve, pattogva izzadják ki a Gömörben magúkba szedett rósz vért s panaszos nyöszörgéssel sóhajtanak feléd a befalazott »sáritó keskeny nyílásain. A munkavezető űr elégedetten mosolyog ez átkozott képhez, melytől gyenge idegzeted visszaborzad. Ki az udvarba ! Akármerre fordulj itt. mindenfelől egy-egy kis raktár integet feléd, melyben egymásra halmozva fekszik az ódivatú svéd. s a Panacsekféle modern csöves kályháknak ezer meg ezer darabja, a tömérdek világos, ezüstös, aranyos majolika-váza, dohánytartó, virágcserép, mind mintha remekbe készült volna. Hogy a régi üveges téli virágházba bejebb kerültünk, itt is láttam elég virágcserepet, de sajnos valamennyit üresen, lefelé fordítva. Régi jó időkbeli társaikról sugdostak talán egymásnak valamit, melyekben büszkén pompázott egykor a pálma, íikusz, rózsa, kamélia. Átkeltünk végre egy kis földszoroson a nagy pocsétában, s a munka tulajdonképeni helyén találtuk magunkat. Egy nagy terein, melyben a tetőtől a pallóig érő nyolez oszlopon vannak a koron
