Eger - hetilap, 1882

1882-06-29 / 26. szám

246

azonban a városi mérnöknek visszaadatik oly felhívással, miként készítsen egy külön költségvetést arra nézve, hogyha a lejárás egyik oldala az előirányzott „négyszegletű kövek“ helyett „kavicsosai“ burkoltatnék ki, mennyi megtakarítás lenne elérhető, s egyszersmind véleményét nyilvánítsa, vájjon ezen kavicsburkolat elegendő szilárd lesz-e arra, hogy a készítendő lejárás minden körülmények között biztosítva legyen.

Csutorás József hatvan I-ső negyedbeli volt fertálymester panasza, — az ottani gazdasági, és fertálymesteri gyűlésekből történt kizáratása miatt — saját hatáskörében leendő elintézés végett, Grónay Sándor főkapitánynak kiadatott.

A házi pénztárnok által kezelt 1881-ik évi 12. rendbeli alapítványi számadásokra a felmentvény a szokásos óvások fentartása mellett kiadatott.

A m. kir. belügyministerium által helybenhagyott, „szépészeti“ és „tűzrendészeti“ szabályok kihirdetés, illetőleg végrehajtás végett a városi tanácsnak kiadatnak, s egyszersmind 250. példányban kinyomatni határoztatik.

Az 1881: IV. t. ez. alapján, az 1882-ik évre kivetett ezukor- kávé fogyasztási adó czimén a m. kir. pénzügyi igazgatóság által Eger városára ráutalt 6220 frt 45 kr átalány-összeg ellen benyújtott felebbezés tárgyalásánáli megjelenéssel a város részéről Tavasy Antal polgármester és Babies István városi képviselők bízatnak meg.

Solymosi Eszter.

A vizsgálat eddigi eredménye.

A szerencsétlen Solymosi Eszter f. évi ápril 1-én tűnt el nyomtalanul, — de eltűnését se bünügygyel, se a zsidókkal nem jutott eszébe senkinek a vidéken összefüggésbe hozni. Az első gyanú nem az eszlári sakter kis liának falubeli iibapásztorok közt ejtett egyes szavaira támadt. A kis 6 éves fiú hetek múlva egyszer csakugyan elszólta magát a réten gyerekpajtásai előtt, de akkor már a faluban sokan gyanakodtak a sakteréknél járt idegenekre s a fiú szavai e gyanút csak megerősiték.

A gondolat, hogy Eszter rejtélyes eltűnésében tán a zsidók bűnösök, először az édes anyában támadt s okot rá maga Scharf eszlári sakter adott. Május iió elején történt. A szegény öreg asz- szony ekkor már naponkint eljárt egyik hatóságtól a másikhoz, tudakozódni elveszett gyermeke után, kit a szolgabiró megyeszerte kerestetett. Egyik nap Solymosiné megint sírva jött vissza a szol- gabirótól s hazamenet találkozott Scharf sakterrel. Ez megszólitá, kikérdezte és ismételten emlegető, hogy „ne búsuljon, majd csak előkerül az a leány, — hisz a föld csak nem nyelte el!'?“ Aztán bizalmasan közelebb lépett hozzá a sakter és „valamire“ figyelmeztető. „A tudatlan, babonás nép közt — úgymond — olykor arról mesélnek, hogy a zsidóknak a húsvéti pászkasütéshez keresztény vérre van szükségük. Ez nagy ostobaság, de meglehet, hogy most majd megint emlegetni fogják.“ Óva inté a sakter Solymosinét, hogy az ily mende-modáknak hitelt ne adjon. Az asszony megköszönte a sakter érdeklődését, de a dolog szeget ütött a fejébe. El is mondta csakhamar többeknek a faluból, hogy mit gondolnak azok a dologról ? így terjedt a lappangó gyanú csakhamar az egész községben s mikor a kis Scharf fiú a réten a pásztorgyerekek faggatódzására elszólta magát, szavainak hire ment legott s a hatóság a gyerek kéz alatti kihallgatására indíttatva érezte magát.

Az első elfogatások során Scharf és neje mindent tagadtak; pár napig makacsul tagadott a 16 éves Scharf fiú is, csak a kis öcscse ismétlé nagy lelki nyugalommal, egész határozottsággal a réten mondott szavait, hogy a „magyar leányt a tata ölte meg,“ s hozzá tette, hogy a dolog liusvét-szombaton, istentisztelet után délben történt. (Tudvalevőleg ez időtájt látták a falubeliek Esztert a zsinagóga táján utoljára.)

Hiába vallatta a bíróság az idősbik fiút, ez minden kérdésre azt felelte, hogy nem tud semmit. A törvényszék elnöke az unban jól sejté, hogy a gyermek csak a vizsgálattól s a vallomások végzetességétől való félelmében tagad. Elrendelte, hogy a fiú a legjobb bánásmódban részesüljön s a mellett folyvást szemmel tartassák, lelki életének minden mozzanata megfigyeltessék s őszinte vallomásra bátorittassék. E czélból a fiú nem a törvényszék celláiban záratott el a vizsgálati fogság tartamára, hanem egyik törvényszéki írnok magán lakásán.

Napok teltek. Végre a fiú egy éjjel, melyet igen nyugtalanul töltött, hirtelen felriadt ágyából s házigazdáját szólitá; zokogó hangon mondta el neki, hogy az ő lelkét egy nagy titok nyomja, de tovább azt lehetetlen magában tartani, kéri tehát a vizsgáló bírót, jönne el hozzá: őszinte vallomást fog tenni. A vizsgáló bírót az írnok erről nyomban értesítő s az rögtön felkelt ágyából s a fiúhoz sietett, hogy vallomását jegyzőkönyvbe vegye.

A fin ezeket vallá: Husvét szombaton a rituális istentisztelet után, délután lóra tájt a hívők haza mentek, s a zsinagógában Scharfon kívül csak pár eszlári zsidó lakos, több idegen sakter, s egy galicziai zsidó koldus maradt. Apja őt és öcscsét kiküldte a templomból, de ő k nem távoztak az udvarról, s látták, a mint Scharf a kis Solymosi ^Esztert behívta a zsinagógába s aztán bezárult utánuk az ajtó. 0 kiváncsi volt, mi történik odabenn s a kulcslyukon át leselkedve tisztán látta, hogy egyik idegen sakter s a galicziai koldus a már megkötözött leányt a szertartásos asztal közelében egy padra fektették, majd egy másik idegen sakter odajárult a lányhoz s a nyakát késsel felmetszé. A kiömlő vért a többiek egy edényben felfogták, s hogy a folyás gyorsabb legyen, a lány testét a vérző sebbel az edény fölé emelték. Eddig a fiú vallomásának lényeges része. A fin vallomása alapján a törvényszék azonnal elfogatta a megnevezett egyéneket, csak égjük idegen sakter, kit a fiú megnevezni nem tudott s a galicziai koldus tűnt el nyomtalanul.

A bíróságnak e vallomások után kötelessége volt a helyszíni szemlét gyorsan végrehajtatni a zsinagógában és környékén. Felkutattak a zsinagógában minden zugot, nem-e akadnak a fiú által megjelölt helyen vérnyomra? A zsinagóga nincs kipadlózva, a hívők ott a puszta földön járnak s a földön vérfoltot a bizottság nem talált sehol. De az igen feltűnt a bírói közegeknek, hogy a rituális asztal közelében, a fin által vallott helyen, a föld világo- gosb színű s porhanyóbb volt mint egyebütt s közel áll a való- szinűség, hogy itt a föld a vérnyomok eltávolítása okáért felása- tott és más földdel kevertetett vagy pótoltatott.

Az alanyi és tárgyi tényálladék megállapítására a bíróságnak az említetteknél egyéb pozitív adata nem volt mindaddig, mig Dadánál az ismert női tetemet Solymosi Eszter ruháiban a halászok ki nem fogták. A bíróság előtt bebizonyított, kétségtelen tény, hogy a tetemen talált női parasztruha csakugyan a Soljr- mosi Eszteré.

Az öreg Selymosiné ráismert a ruhákra. A tetem első megpillantásakor azt hitte, hogy leányának teste fekszik előtte, ráborult hát a halottra és — mint a magyar parasztasszonyok szokták — hangos, panaszos szavakkal elsiratni kezdé. De mikor észrevette, hogy a ruha nagyon is kurta erre a testre s a tetem nagyobb, fejlettebb mint S. Eszter volt, az arezvonások se hasonlit- nak: azt jelenté ki a jelenvolt bírósági közegek előtt, hogy a ruha a leányáé, de a test nem az. „Miről ismer a ruhára? a bíróságnak kétségtelen ismertető jel kell; tud kigyelmed ilyen jelet?“ — kérdő n vizsgáló biró. Solymosiné-azonnal mondott egy jelet. „Az ujjas hóna alatt van egy folt, magam foltoztam ott be“ — s aztán elbeszélte, hogy a foltott a saját (Solymosiné) egyik viselt ruhájából vágta ki és varrta az Eszter ujjasába. Megnézték a ruhát, megtalálták a foltot, összehasonliták Solymosiné említett viselt ruhájával s a szövet megegyezett!

Politikai heti szemle.

Konstantinápoly, jun. 24. Corti gróf olasz nagykövet ma tudatta a külügyminiszterrel a conferentia összeülését és sajnálatát fejezte ki a török képviselő távolléte felett, hozzátevén. hogy a tárgyalások megkönnyítése és gyorsítása végett Konstantinápolyi választották a conferentia székhelyéül. A második ülést valószínűleg holnap tartja a conferentia.

Konstantinápoly jun. 24. A „Reuter ügynökség“ jelenti: A conferentia tegnap Corti gróf elnöklete alatt megalakult. A tagok absolut titoktartásra kötelezik magukat ; titkár nem választatott és a jövő ülés ki fog tűzetni, mihelyt a nagykövetek uj utasításokat kapnak. A porta fentartja a conferentia ellen hangoztatott kifogásait.

Konstantinápoly, jun. 26. A nagjTkövetek oly értelmű utasítást kaptak, hogy a porta érzékenységét a conferentiában lehetőleg kíméljék. A conferentia tegnapi ülésében elhatározta, hogy holnap a nagykövetek együtt föl fogják szólítani a portát a conferentiában való megjelenésre és hangsúlyozni fogják a conferen- tiából származó előnyöket. Ha vonakodnék a porta részt venni a conferentiában, a nagykövetek sajnálatukat fogják kifejezni és folytatni fogják a tárgyalást. A két nyugati hatalom képviselői indítványozni fogják legközelebb, hogy a tárgyalás alapját az a kérdés képezze, vájjon mit kell tenni Arabi pasával Ez a két nagykövet azt is szándékozik kívánni, hogy a conferentia erre a czélra szükséges eszközök tárgyalásával foglalkozzék.