Eger - hetilap, 1882
1882-06-29 / 26. szám
247 London jun. 24. Az angol rendőrség összeesküvést fódözött fel, a melynek a londoni, liverpooli és manchesteri középületeknek szétrombolása volt a czélja. A összeesküvők akkor az általános zavarban proclamálták volna a foradalmat Irlandban. Most már minden szükséges intézkedés megtétetett Irlandban a meglepetés ellen. Péter vár, jun. 25. A Révaiban elfogott tengerész-tiszteken kívül harminczkilencz nihilistát fogtak el. Számos levelet találtak náluk, továbbá a koronázó székesegyház tervét és uj bombák készítéséről szóló utasításokat. B e 1 g r á d, jun 24. A szkupstina mai ülésében első sorban 3 képviselő eskettetett fel. Azután következett a sajtó szabadság megszorításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó indokolása után felolvastatnak a törvényhez csatolandó pótlékok. A 10. §. második bekezdéséhez tartozó pótlék következőleg szól: „A communismus, socialismus és nihilismus terjesztése, továbbá mindazon lázitó iratok kiadása vagy terjesztése, melyek a büntető törvény 91. §-a értelmében bűntetteinek, — akár hírlapban, akár füzetben (könyvalak) tiltatik. Az elévülés sajtókihágásoknál és vétségeknél 3 hó után, sajtóbüntetéseknél egy év után áll be.“ — A törvény valamennyi szavazattal 8 ellenében elfogadtatott. A „Narodno Slobodjenje“ és a „Sadasnyost“ czimü hírlapok megszűntek. Ugyanezen sors vár a „Damar“-ra; a socialisticus „Borba“ már a sajtónovella következtében kénytelen megszűnni. A törvény átalában igen jó benyomást tesz. B e 1 g r á d, jun. 24. A szkupstina ülése. Mijatovics pénzügy- miniszter hosszabb beszédet tartott, melyben bebizonyította, hogy az Union Generale bukása nem okozott az országnak veszteséget. A nagy tetszéssel fogadott beszéd kedvező hatást gyakorolt a cabinet positiójára. T-Á-12CZA. Kapácsy Dezsőhöz. — Eger, 1882. junius 5. — Sí a föld — (jó hogy nem asszony, '«rÉtfMég sértve érzené magát —) Szegény, hogy jó irányba hasson, Enkorhadtsága lett a gát. Költő sziveknek jut, sováron Jajongni a romok felett . . . Óh űgy-e lelkem jó barátom, Te oktatsz erre engemet ? ! A szív s az ész meg van romolva, Az eszmék már nem gyújtanak; És, mintha már erükbe’ volna, Sokaknak elve a — salak. Nagy múltat a törpék — belátom — Nagyon hamar felejtenek ............ Ő h úgy-e lelkem jó barátom Te óvsz meg ettől engemet ?! Kikaczagott mint egy bolondot A szép „égőszemű“ leány, S mig lelkem érte tűrt, lemondott, Elvitte egy — szegény tatár .... Mi rózsa a halottas ágyon, Az nekem az emlékezet . . . üli úgy-e lelkem jó barátom, Te vigasztalsz meg engemet ?! A hon? Hát sorsa azt mutatja, Hogy a bíbor jó — szemfedő; Hogy a hősök szent indulatja Csak a mesékben jő elő; Hogy pusztulnunk kell mindenáron, S pár ember az, ki eltemet . . . Oh úgy-e lelkem jó barátom, Te józanitsz ki engemet ?! De hát erőt a lágy karokba, Mert nincsen olyan hatalom, A mely e nép buktát okozza Ha azt kiáltja : „akarom !“ . . Uj nap dereng a láthatáron, Szivem szorul, lelkem remeg ............ V eled leszek atyám, barátom! Mindig veled — — — mindig veled! Werner Gyula. Hangversenyen. (Egy zongora-művész játéka alatt.) Elringok, mint harmat a falevélen: E bűbájos, e lágy accord felett, Mely fölcsengve, vagy alászállva mélyen Kaczagva sír, nyög, fólsohajt, eped! . . Nézd, mint villan szemébe ihletése, Míg arczán üdv, glória révedez; Oh sziveddel hallgass e lágy zenére! . . Nem mesterség, oh nem! Művészet ez! . . Haliga, haliga! . . Most, mint a fenyves erdőn Átsuhanó szellőnek zengzete . . . Hallga, haliga! . . Oly mélázón, merengőn Sóhajt tova az ihletett zene. . . Majd elragad vidám baráti körbe, Bú, baj, öröm édes összhangba vesz, Kaczaj . . dana . . hogy cseng a kehely össze! . . Nem mesterség, oh nem! Művészet ez ! . . Most szelíden, mint midőn ajk az ajkon Halkan súgja el a „szeretlek“-et, Majd feltombol, viharzik, szinte hallom Mint zúg. recseg, ropog a rengeteg! Rémült holló, sas szárnya csattogása, Félénk őzek halk vinnyogása ez . . Patakcsörgés zugó morajra válva, . . Nem mesterség, oh nem! Művészet ez! . . Véres csaták bősz harczi riadója, Mely lángra gyújt, tettekre lelkesít. . Majd mintha az ítélet kara szólna. . — Színre látom a holtak lelkeit — Sikoj, öröm bűnbánat zavarában! . . Dörg, zeng az ég. mint megrázott lemez; Az Úr szól a mennydörgés bősz szavában . . Nem mesterség, oh nem! Művészet ez! . . Hallod? . Hallod mint zúg. sóhajt a tenger? . . Megvadúlt szél szántja, száguldja át . . A tört hajókról átok s ima leng fel Az égre; halld a fuldoklók jaját! Ez a finom, gyöngéd hang anyja keblén Függő gyermek végső nyögése lesz . . Ez férfi hang, halálsohajba veszvén . . Nem mesterség, oh nem! Művészet ez! ... Es ő játszik, dalában elmerülve; Lelke: az éj szelíd párázata, Mint átragyog a hold halvány derűje; így sugárzik lelkén át bús dala . . Nézd, mint villan szemébe ihletése, Míg arczán üdv, glória révedez . . Oh sziveddel hallgass e lágy zenére! Nem mesterség, oh nem! Művészet ez! V. Gy s :e::e£ . — Érsek Ur 0 Excellentiája a legközelebbi napok valamelyikén visszatér városunkba. Julius 3-án megy iit végbe a papnövendékek közé való felvétel. Aztán kegyelmes főpásztorunk rövid időre ismét eltávozik. — Ordimtio. Érsekünk ő Excellentiája által a folyó hó 24- én áldozárokká szenteltettek a következők: Harcsák Mihály, Do- bóczk}r Gábor, Szabó Ferencz, Tóth Gyula. Ugró Elek és Vass Imre tisztelendő urak. Egyúttal fölemlítjük, hogy e hó 22-én sub*
