Eger - hetilap, 1882
1882-01-05 / 1. szám
XXI. év-folyam. 1. szám. 1882. január 5-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 , 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda), a .szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenébenj s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felhívás előfizetésre. Az uj év beáltával felkérjük azon tisztelt ügybarátainkat, kik még a lap megrendelésével hátrarnaradtak, hogy az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési díj: Egész évre 5 frt — Félévre . 2 „ 50 Évnegyedre 1 „ 30 Egy hóra — „ 45 kr. n T. gyűjtőinknek minden 5 előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. A kiadó-hivatal. Az év elején. Lapunk ezen számmal 21-ik évfolyamába lépett. A szerkesztőség, miként eddig, úgy ezután is arra fog törekedni, hogy az „E g e r“ mint vidéki és helyi közlöny, — továbbá, mint politikai és vegyestar tál mu lap, — rendeltetésének megfeleljen. Ezen czél elérésére azonban szükséges, hogy tisztelt ügybarátaink közül az i r ó k szíveskedjenek dolgozataikkal hathatósan közreműködni: a mire őket ezennel fel is kérjük. Egyúttal két pályadijt tűzünk ki; és ugyan: 1) Egy tanulságos vig beszélyre, 5 db. aranyat; 2) Eger és vidéke szellemi s a nya- gi érdekeit kifejtő ezikksorozatra 10 db. aranyat. A pályamunkák beküldési határideje: 1882. évi mar- c z i u s 1 - ej e. A pályamunkák a szerző nevét rejtő jeligés levélkével ellátva a szerkesztőséghez küldendők. ’ A megbirálást s a pályadijak odaítélését a szerkesztőség magának tartja fenn. Boldog uj évet! A szerkesztőség. Sylveszter éjjelén. (Ny.) Zúg a vihar. A hulló hópelyeket szárnyára kapva elragadja. Olykor—olykor vad bömböléssel ront a ház falainak, mintha azokat alapjukból kiforgatni akarná; majd ismét lágy, nyögdécselö hangokon kóvályog el az emberek lakai előtt, mintha bebocsátta- tásért esdekelne. Az ég kék tengerét sötét felhők borítják, s csak néha-néha sikerül egy csillagnak e vastag réteg nyílásain, mintegy foszlányain, pislogó világát megmutathatni. Szóval hideg, zuzos a sötét éj, elveszti minden varázsát. Ehhez még az év végső napjának utolsó órait éljük, a holnappal egy új kezdi meg pályafutását. Ugyan milyen lesz az? Uj év! Mennyi remény, mennyi várakozás van e fogalomhoz tapadva! Hányán hiszik, hogy az ö elhomályosodott szerencse csillaguk tisztultan újból felragyogni fog, várják sorsuk javulását az újévben ? hánynak képzelnie épit légvárakat? Nincs sehol megelégedés! De hogy is lehetne, mikor a társadalom minden rétege lelépni igyekszik azon alapjairól, melyek biztos fennállását évszázadokon keresztül eszközölték. Talán soha sem mutatkozott a szegény és gazdag közötti ellentét oly élesen, mint ma a pénzimádás napjaiban. S a mi borzasztó, az, hogy a szegények száma, az elszegényedés esetei iszonyú mérvben növekszenek. Mindenütt csak a süiyedés és bukás rémes képeivel találkozhatni, mindenütt csak a nyomor és Ínség tolja elé gúnyosan vi- gyorgó lelketlen arczát. S mindez miért? Mert a komoly munkát, a tisztességes keresetet nagyrészt leszorította a szédeigési viszketeg, a hirtelen meggazdagodási vágy, s a corruptió mételyét rendkívüli mérvben terjesztő, egymást folytonosan becsmérlő, s igen sok családot koldusbotra juttatott, s az állam által is karöltve űzött képviselő választási korteskedés! E bajokkal szemben pedig ki foglal állást? Senki. Azok kik a helyzet magaslatán állanak, kik a jövő átkait megmérni s azokba betekinteni tudnak, kik fölismerik a veszélyt, mely az emberiséget fenyegeti, nem találnak sem fent, sem alant támogatásra. Azok hiába küzdenek, hiába hallatják intelmeiket, most azok csak elhangzó szavak maradnak a pusztában, s a pusztulás annál rémesebben terjeszti szét szárnyait s végeredményeiben szüli a nihilismust, so- cialismust és communismust, melyek közép, déli és északi Európát lángba borítani igyekeznek. A pénz hatalma is korlátlanná vált. A vagyoni állás, nem pedig a képzettség és tudomáuy, fokmérői az ember becsének. S ezzel a társadalom lejtős útra tereltetett. A töke uralma folytán ősök birtokai potom áron elkótyavetyéltetnek; a nép túlságosan elaprózott telkecskéit az adóvégrehajtók, uzsorások veszik el, és milliók állanak kevés gazdaggal szemközt. Hol lesz ennek a vége? És e sötét képek között nem villan fel egyetlen reménysugár sem, melybe belekapaszkodni, s egy boldogabb jövőt jósolni lehetne. De im, hová vitt az eszmék e lánczolata,'és talán indokolatlanul; mert hisz az uj évvel, uj remények támadnak fel s a sok bol- dogságkivánást majd csak meghallgatják oda főn, és a rivók könnyei felfognak szárittatni. Adja Isten, hogy az uj év meghozza mindenkinek, első sorban pedig a hazának ama boldogságot, melyet évszázados szenvedései után méltán megérdemel. Városi ügyek. Eger városa legtöbb adófizetőinek névsora. (188l-ik év május 1-töl 1882-ik május 1-éig érvényes.) Babies István, Brüaauer Dávid, Bajzáth Sándor, Babócsay Sándor, Bucher Ágoston, Burik István, Bayer József, Bóta Szilárd, Babies Béla, Békeffy Lipót, Barna (Braun) Manó, Csiky Sándor, Dálnoky János, Danielik János, Eperjessy Rudolf, Eötvös József, Frantz Alajos, Fekete Károly, Fülöp József, Fekete Ferencz, Fe- renczy Imre, Fischer Dávid, Friedmann Dávid, Gáspárdy Géza, Gröber Ferencz idősb, Gröber Ferencz ifjú, Gröber Sándor, Gariup Péter, Gaál Lajos, Hartl Ede, Hubert János, Hajnal Bernát, Horváth József, Hanák Sándor, Imre Miklós, Javornyik Ignácz, Konn
