Eger - hetilap, 1882

1882-01-05 / 1. szám

Sa.Da, Kolossy Ágoston, Kubit Endre, Klein Jakab, Kánitz Lípót, Kronberger Mihály, Kövér István, Kudlik Ignác/., Köszler József, Kuburczy Mátyás, Köllner Löriacz, Kílrtby Ferencz, Lijb Károly, Liptay Ferencz, Lengye! Miklós, Mező Ignácz, Mirkovits János, Mártonffy László, Mózer Antal, Nékám Endre, Náuásy Ignácz, Ná- násy Gyula, Nánásy Ferencz, Pánthy Endre, Pacz Ferencz, Polon- kay Endre, Petravich Bertalan, Preszler Márton, Polacsek Hermann, Preszler Samu, Ruzsin Ignácz, Ringelhann Imre, Remenyik Kálmán, Ruzsin Minó, Rabb János, Rusbaczky István, Rónay Gusztáv, Sama88a József, Samassa János id. Simassa János ifj. Schönberger Soma, Sehwarcz Hermann, Simonji Károly, Szávits Pál, Stein- hauzer István. Stephanóvszky Sándor, Szontágh András Streimel- vöger Rezső, Szabó Ignácz, Sztupka János, Simkovits Imre id. Skopecz János, Szele Gábor, Szalay József, Skopecz Kálmán, Tar- nay János, Toronyi Sándor, Tolvay János, Ury József, Ürményi Antal, Volf Károly, Volf János, Vavrik Béla, Zsendovits József.

Egyleti élet.

A magyar szent korona országai vöröskereszt-egyletének országos szervezése érdekében.

(Gróf Károlyi Gyula elnöknek az egylet közgyűlése elé terjesztett s hozzánk is beküldött fe'hivása.)

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Korunk egyik jellemző vonása, hogy a szenvedő emberiség nyomorát tőle telhetöleg enyhíteni igyekszik.

Ez képezi a törvényhozások egyik legnemesebb feladatát, ez foglalkoztatja az autonom megyék és községek intéző testületéit; és hogy a czivilizáczió e legszebb vouását mindenütt érvényesítse, a hol a törvényhozás, a megyék és községek e nemű intézkedéseibe i hézagot talál, gondoskodik arról is, bogy e hézag társadalmi szövetkezetek utján betöltessék.

Ily hézag mutatkozott a háborúban megsebesülő harczosok ápolása körül; nem azért, mintha az államhatalmak e nagy kötelességet teljesíteni elmulasztották volna, hanem mivel a tudomány haladásával fokozatosan fejlődő hadi szerek nagyobb rombolása folytán egyrészt, másrészt pedig azon körülménynél fogva, hogy az általános védkötelezettség behozása és a közlekedési eszközök tökéletesítése folytán nagyobb hadtömegek állanak egymással barczban, — oly nagy számú sebesülések fordulnak elő, melyeket kellő ápolásba venni a hadseregek keretében álló katonai egészségügyi osztályok teljesen elégtelenek.

E haj két módon volt enyhíthető: vagy az által, hogy a fokozottabb gondozás is az államhatalomra bizassék, — vagy hogy a gondozásban az államhatalommal maga az egész társadalom osztozkodjék.

Az első mód sehol sem talált visszhangra; nemcsak azért, mert ez esetben az államköltségeket kellett volna tetemesen szaporítani, de főleg azért sem. mert az államhatalomnak háború esetén a betegápolás körül nyújtott segedelme a hnmanismus követelményei szerint kielégítőnek nem találtatott.

E vélemény megalkotásához sokat szolgáltatott azon körülmény, hogy időközben az általános védkötelezettség elve mindenütt életbe lépett. — mi által a hadseregek sokkal szorosabb kötelékbe léptek a polgári elemhez, mint voltak az előtt.

Régentc ugyanis a hadsereget megszokták úgy tekinteni, mint egy a polgári elemtől teljesen elkülönített osztá'yt, mely minden viszonylatában, békében úgy mint háborúban, kizárólag az államhatalomra gravitált. E felfogás, hogy ne mondjam bizonyos mérvű közöny, csakis akkor kezdett a közelebbi érdeklődésnek tért engedni, a midőn az általános védkötelezettség a hadsereg keretébe vonta minden egyes család azon férfi tagjait, kik a hadkötelezettségi évekbe estek.

Ez időponttól kezdve a családok összesége, vagyis az egész társadalom azon gyengéd gondossággal, mely a családi élet egyik jellemző vonása, kezdte a hadsereg körébe távozott gyermekeinek, tehát a katonáknak sorsát vizsgálat alá venni; és azt találta, hogy háború esetén megsebesülő fiai elégséges ápolásban nem részesülnek, és nem különösen olyanban, minőt a szerető család szokott ápolást igényiö tagjainak nyújtani.

Ezen meggyőződés átalánossá válta adta létokát a veres-kereszt segélyegyleteknek, melyek a genfi nemzetközi egyezmény alapelveire fektetve müködésöket, czélúl tűzték ki: a háborúban megsebesült vagy megbetegedett harczosok ápolását társadalmi utón létesíteni, és ezzel az államnak idevágó kötelességszerü gondozását kiegészíteni.

Hogy e szövetkezetek a gyakorlati életben mily óriási szolgálatokat tettek, annak igazolására elégséges a legutóbbi franczia- német hadjáratra visszaemlékezni, és az erről kiadott hivatalos jelentésekbe egy futó tekintetet vetni, melyek szerint számos ezerre megy azon sebesültek száma, kik életben maradásukat kizárólag e segélyegyletek áldásos működésének köszönik.

Hazánkban eddig hasonczéiú egylet országosan szervezve nem volt. Az egyesült magyar országos sesrélyzö nöegylet ugyanis, mely néhány lelkes urbölgy kezdeményezésének köszöute keletkezését, és páratlan buzgalmának szép elterjedését, — országosan szervezettnek nem volt tekinthető; mert keletkezésétől fogva egyes Ugybuz- gó emberbarátok támogatásában részesülvén csupán, néhány kivétel eltudásával, nélkülözni volt kénytelen legbathatósabb támaszát: a közhatóságokét, a mi né kül úgy továbbterjedésében, valamint alapszervezetében hiányt szenvedett.

E hiányt kívánta pótolni Felsége Urunk, uiidőv rau t évi de- czeraber 5-én kelt legmagasb kéziratában a veres-kereszt segély- egyletnek a magyar szent koropa összes országaiban való országos szervezését kezdeményezte, s ennek foganatositásával igénytelen személyemet megbízni méltóztatott.

Számos Kitűnőség közreműködésével sikerült azóta az egylet idezárt alapszabályait, és ezek alapján a Budapesten f. é. május 17-én tartott közgyűlésen magát az 0 Felsége Koronás Királyunk és Felséges Kiralyasszonyunk védnöksége alatt álló egyletet is mint anyaegyletet 490 alapitó, 456 rendes 10 forintos, 1604 évi egy forintos, és 228 rendkívüli vagyis összesen 2778 taggal és eddig 74,557 frt. aiapitványnyal megalkotni, és ezzel, illetve a volt magyar osszágos segélyzö nöegylet egyesülése folytán ennek tagjait és vagyonát is hozzászámítva : 1161 alapitó, 1589 rendes 10 frtos, 24.518 évi egy és több forintos és 4646 rendkívüli, vagyis összesen 31,914 taggal és 153,675 frt 27 kr. a központban kezelt ala- pitványnyal az egylet alapját megvetni.

A mélyen tisztelt közgyűlés nagyérdemű tagjai méltóztatnak belátni, hogy ez csak szerény kezdet, mert hiszen hogy az egylet fennvázoltam magasztos czélját elérhesse, aboz nagy eszközökkel is kell rendelkeznie, és az egylet messzeható rendeltetésének csak úgy képes megfelelni, ha támogatói, Közreműködői közé sorozza a társadalom mindazon tagját, ki az alapszabályok 5-ik §-ában meghatározott segélyezésre vagyoni viszonyainál fogva képesített, — vagyis hogy a müveit nyugati államok példáját idézzem, ha a nagybirtokostól kezdve a telkes gazdáig, a nagyipar, nagykereskedő és gyárostól a kisiparos és kiskereskedőig, a nagy tőketulajdonostól a szellemi tökéből élő egyénekig a társadalom minden egyes tagját, valamint a nyereményre alakult különféle egyleteket is kebelébe vette. Mert hiszen kétségbevonhatlan, hogy a telkes gazda, a kisiparos és kiskereskedő közelállói javára ép oly könnyen nélkölözhet évenkint egy forintot, mint a hogy magadbatja a jobb- módú egyén az egyszer-mindenkorra szóló 10 frtnyí rendes tagsági díjat, vagy a szintén egyszer-mindenkorra szóló 20 frtnyi alapítványi összeget; valamint kétségtelen az is, hogy a nagy vagyontól a könyörületes czél nagyobb adományt igényel.

Alig férhet ezek után kétely ahoz, hogy a veres-kereszt segély-egylet országos szervezése oly feladat, melynek létesítése mindnyájunk hazafiui és emberbaráti kötelessége, és e szervezésben a legbathatósabb és egyedül sikert igérö támasz a mélyen tisztelt Közgyűlés, mely mint a felügyelete alatt álló terület szellemi, erkölcsi és vagyoni központja, nagy tekintélyénél fogva irányt ad ott lakó polgártársaink gondolkozásmódjának, befoly cselekedetökre, és hatáskörénél törvényadta jogánál fogva kihat a felügyelete alatti terület minden kis részére.

Sokkal több tisztelettel viseltetem a mélyen tisztelt Közgyűlés minden egyes nagyérdemű tagjának hazatisága és emberbaráti érzülete iránt, hogvsem szükségesnek találnám, a fent. előadottak után, az egylet meleg támogatását újabb érvekkel is ajánlani; e helyütt csupán egy körülményt legyen szabad megérintenem, mely hivatva van a nálunk még nem eléggé ismert veres-kereszt segély-egylet valódi czélját és tevékenységét kellő világításba helyezni.

Meglehetős elterjedt azon nézet, hogy a veres-kereszt egylet csupán háború esetén és csakis a katonaság érdékében van hivatva működni, s mint ilyenről, elégségesnek tartják, ha a polgárok adakozását háború esetén veszi igénybe, béke idején tehát a segély- gyűjtés és szervezkedés munkáját fölöslegesnek, vagy legalább is idöelöttinek tekintik.

Téves e nézet úgy alapjában, mint következtetéseiben.

Mert igaz ugyan, hogy az egylet föczélja a háborúban megsebesült harczosok ápolása, de hogy e nagy feladatnak szükség esetén megfelelhessen, elmaradhatlan kellék, hogy e czélra a béke