Eger - hetilap, 1882

1882-12-28 / 52. szám

495 bárha eféle megállapodások nem is szoktak a nyilvánosság elé hozatni. Egészen önként érthető, hogy hasonló szövetségek nem bizonyos időtartamra, hanem csak különös esetek és eshetőségek megjelölésével köttetnek meg és hogy ennélfogva mindazon köz­lemények, melyek egy oly meghatározott időpontról szólallak a midőn a szövetség megszűnnék, minden tényleges alapot nélkü­löznek. Azt kell hinni, hogy ha ezen szövetségnek a jelen idő­pontban való felemlitése egyáltalában czéllal birt, — Berlinben illetékes helyen határozottan tagadják, hogy a publikációra vala­miképén befolytak volna, — ez csak az lehetett, hogy mindazok, a kik Oroszországban arra áhítoznak, hogy most háborút kezdje­nek, üdvös félelembe ejtessenek és hogy ennélfogva lármát ütni a dolog felett nem egyéb indokolatlan csatakiáltásnál. — Itteni be­avatott körökben azt állítják határozottan, hogy az Oroszország nyugoti részeiben állítólag végbemenő nagy csapatmozdulatokról szóló hírek teljesen légből kapottak s hogy soha sem volt keve­sebb ok a háborútól félni, mint épen jelenleg. Épenséggel nevet­séges pedig az, ha német lapok egyes czikkeiből Ausztria-Ma- gyarország ellen irányuló fenyegetést olvasnak ki némelyek ; mi­után annál jobb viszonyt képzelni sem lehet, mint aminő Bismarck hg. és gr. Kálnoky közös külügyminiszter közt létezik. Bismarck igen jól tudja, hogy azok az emberek, akik Szentpétervárott mint nagykövetek fordultak meg, nem igen rajongnak Oroszországért, s Bismarck Herbertnek jelenléte egyáltalában semmi összefüggés­ben sem állott azon megbeszélésekkel, melyek ezekre a kérdésekre vonatkoznak. Bismarck Herbert Bécsben időzése — a két nagy­hatalom legbensőbb viszonyát épen dokumentáló — más ügyek­kel volt kapcsolatban. Egy azonban bizonyosnak látszik s ez az. hogy a német kormány igényekkel fog fellépni a hadsereg költ­ségvetésének emelése, nevezetesen pedig a lovasságnak a keleti tartományokban való szaporítása iránt, s hogy követeléseit a há­borús lárma után meg is fogják szavazni.“ Berlin, decz, 23. A béri. Tageblatt közli levelezőjének (tiers orosz külügyminiszterrel Nápolyban fol.vtatott beszélgetését. Giers a levelező előtt úgy nyilatkozott, hogy a politikai láthatá­ron egyetlen sötét pontot Herczegovina képez. A hercegovinál kérdés megoldása annál nehezebb, mert Montenegróval áll kap­csolatban ; Montenegro szoros viszonya Oroszországhoz hagyomá­nyos, s ha a hercegovinál állapotok nem változnak, ebből bonyo­dalmak támadhatnak. L o n d o n, decz. 26. Az itteni kabinet által szétküldött meg­hívó a Dunakérdésben öszszeülendő konferencziára már minden szerződéses hatalom kezében van. A diplomácziai körökben ural­kodó hangulatból Ítélve, Románia nem lesz kizárva a konferen- cziában való részvételből. A román képviselőnek azonban csak véleményadó szava lesz. Pár is, decz. 20. A törvényszék Bontoux-t és Federt a köz­gyűlésekben tett hamis nyilatkozatok, a számláknak hamis köny­velés által eszközölt elferdítése, a társulati tőkével végbevitt tőzsdemüveletek és részvények csalárd kibocsátása czéljából köl­tött tőzsdevásár rendezése miatt vétkesnek nyilvánította és 5 évi fogságra, 3000 frank pénzbüntetésre és a perköltségek egyetemle­ges megtérítésére ítélte. Lyon, decz. 21. Kratpotkin herczeg Thononban elfogatott és Lyonba szállíttatott. Krapotkin elfogatása azért rendeltetett el, mert a legutóbbi házmotozás alkalmával fontos papírokat fedeztek fel nála. A talált okmányok minden kétséget kizárólag bizonyít­ják a herczeg bűnrészességét mindazon anarchisztikus mozgal­makban, melyek franczia területen mutatkozának. Ellene tehát a következő vád fog emeltetni: 1. hogy tagja egy francziák és kül­földiekből álló társulatnak, mely gyilkosság és fosztogatás segé­lyével társadalmi forradalmat iparkodik előidézni; 2. hogy kez­dője volt a Francziaországban létrejött anarchista szövetkezetnek és Lyonba jött, hogy titkos gyülekezésekben szítsa a forrongást. Krapotkin negyvenöt más anarchistával január közepe táján ál- littatik a lyoni fenyitő törvényszék elé. Országgyűlés. A képviselőház megszavazta a költségvetési törvényjavasla­tot, miután Csanády Sándor, Helfy Ignácz és Szilágyi Dezső rö­viden kifejtették álláspontjukat, melynél fogva ők és elvtársaik a törvényjavaslatot el nem fogadhatják. Ezután a nemzeti színház tűzbiztonsága érdekében fogana­tosított munkálatok költségei megjegyzés nélkül megszavaztattak, végül pedig Ugrón Gábor interpellácziót intézett a miniszterelnök­höz, a háborús hírek tárgyában, mire Tisza miniszterelnök nyom­ban válaszolt, kijelentvén, hogy nincs semmi olyan, a mi a béké­be vetett reményeket megingathatná. A ház a választ tudomá­sul vette. Az országgyűlésnek mind a két háza decz. 21-én befejezte be tevékenységét a jelen évre. A képviselőház harmadszori felol­vasásban megszavazván a budget-törvényjavaslatot és a nemzeti színháznál eszközölt átalakítások költségeiről szóló törvényjavas­latot, átküldte azokat az 1882. évi hiány födözéséről és az in- temnityről szólló törvényjavaslattal együtt a főrendekhez. A főrendi­ház az átküldött törvényjavaslatokat, — a budget-törvényjavaslat ki­vételével, — nyomban tárgyalás alá vette és észrevétel nélkül el­fogadta. Hollandus karácsony. * *) — Szász Bélától. — I. Én is várom már, hogy ide is benézzen: Édes örömöknek nagy szükségét érzem. De, ha kitekintek, még csak hó sem. hullott, Repülő szán helyett kutya-kocsi kullog; Esernyős, hallgatva siető, csoportok, Becsukott könyvekként alszanak a boltok. Köd ül az utczákon, köd ül a szivekben, Köd ül a házakon, köd ül a kertekben S majdnem földre nyomja a nyílt rózsa-kelyhet Mit még vedlett szárán az ősz itt felejtett, Mint mátkát sirató menyasszonyt a halál . . . * * * De örömöt szívem ideben se’ talál. Kőszenes kályhánál egy öreg sipákol, De biz’ nem sok füstöt vesz ki a pipából — Az idő mindkettőt nagyon megviselte. — Serczegő lámpánál vén anyóka lelke Bibliába mélyedt, onnan a jövőbe, A közös jövőbe: hideg temetőbe . . Nagy könyve előtte, fogynak a levelek: Készít a nagy útra biztos útlevelet . . . S örömöt a szoba más végén keresek: Két ifiu ül ott: legény s lány, jegyesek. A fiú dolgozik, pápaszem az orrán, Egy hosszú számadást készít nagy mogorván; Nagy néha föltekint, szivarét meggyújtja S avval dolgához lát, egy szó nélkül, újra. A leány strimflit köt, most fogyasztja sarkát, A tűk szép szemeit nagyon fogva tartják: Mellette tea-üst, ez mondja a mesét, A lány tölt belőle, kínálja kedvesét. . . — Nincs hova forduljak örömért más képhez! II. Hej! mához egy évre, de milyen máskép lesz! Recsegő czizmával érkezik meg a tél, Legalább tudja az ember: kivel beszél ? Ott kün csörgő szánok ujjongó liohója; Csupa fénylő ablak pislog az új hóra; S ottben a szobában —- én édes istenem ! E képet már most is mily öröm festenem ! Lelkesülő társak lelkesítő serge Megint új lángot gyújt a kihűlt kebelbe; Régi jó barátok, váll-vetett dolgosok, Kiket a távolság még közelebb hozott; Szerető testvérek, gyermekek csoportja „Bácsi“ térdén, nyakán, ki majd előhordja A bámuló népnek: mily csodákat látott, Tengeren túl fekvő tündéres országot! S ott a nagy karszékben, hófehér hajával — Hogy az Ur áldja meg legjobb áldásával! — Egy vén asszony ül majd, tán ő is kötöget, De most nem bánja, ha lehullat egy szemet — Beszéd helyett ajkán szíve mosolya ül S szeméből, nagy titkon, egy-egy könyet törül. .. *) Mutatvány: szerzőnek most megjelent költeményfiizéréből. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom