Eger - hetilap, 1882
1882-01-05 / 1. szám
3 dején szervezkedjék; mert ha föltételezhető is, hogy sebkötö anyagok s egyéb eféle szerek háború esetén gyűjtés utján beszerezhetők, kórházak felállítása, betegápolónök kiképeztetése, önkénytes csapatok szervezése, betegszállító vontak, hajók és kocsik beszerzése csakis hosszú időn át, tehát a béke idején létesíthetők, valamint az ezekhez szükséges pénzösszegek is polgártársaink szertelen megterheltetése nélkül nem egyszerre, hanem parányi részletekben, de folytonos gyűjtés által állíthatók elő, 8 épen e körülmény adja észszerű magyarázatát annak, hogy alapszabályaink 5-ik §-a a tagsági dijat csak évi egy forintra határozta. De téves az egylet valódi czélja iránti ama Dézet is, mintha az egylet csakis hábotú esetén és csupán a katonaság érdekében volna hivatva tevékenységet kifejteni, — mert az alapszabályok 4-ik §-a szerint egyletünk feladatává tettük jótékony működését állandósítani vagyis a béke idejére is kiterjeszteni. A haza különböző részeiben felállítandó kórházaink béke idején nem a katonák, hanem segélyre szoruló polgártársainknak fognak menhelyül szolgálni, az egyletnek betegápolásra kiképzett női béke idején szintén a családok egyik legszebb, de legsúlyosabb feladatát, a betegek ápolását lesznek hivatva teljesíteni: — másrészt rendkívüli szerencsétlenségek, mint árviz, tűzvész, Ínség, vagy járvány esetében az egylet feladata a szükölködök segélyezése. Ne adja az ég, hogy annyi csapás után még újabb csapás érje nemzetünket! de ha ily baj mégis ellátogat, nagyobb megnyugvással nézhetünk azzal szembe, mert tudjuk, hogy segélyezés're siet egy országosan szervezett egylet segédeszközeivel és apránként gyűjtött filléreivel, melyek azon bau, épen az országos szervezés és folytonos gyűjtés folytán, nagy összegeket képviselhetnek, és újabb gyűjtéseket eszközölhet a szükölködök felsegélésére. Hogy mire képes ily egylet közveszély esetén, legyen szabad a szegedi gyásznapokra hivatkoznom, a midőn a volt magyar országos 8egélyzö nöegylet 30,000 Írtnál többet fordított segélyezésre, és azonnal működési tért foglalt mindazon helyeken: népiskolák, bölcsőde, gyermekkert, kórház, közélelmezés és a közruháztatás terén, melyeken a szerencsétlenség folytán megbénult hatósági köztevékenység működni megszűnt. Mind ezek szives méltatását azon tiszteletteljes kérelemmel ajánlom a mélyen tisztelt Közgyűlésnek, méltóztassék határozatilag kimondani: hogy a magyar szent korona országai veres-kereszt egylete iránt a Közgyűlés kiváló érdekkel viseltetik, annak mint hazafias és emberbaráti magasztos czélokra törekvő egyletnek a Közgyűlés felügyelete alatt álló területen való minél átalánosabb elterjedését kívánatosnak és üdvösnek tekinti; e czélból mig maga a Közgyűlés is az egylet javára alapítványt tesz, egy nagyobb számú bizottságot küld ki kebeléből azon utasítással, hogy e bizottság az egyletnek Budapesten székelő központi választmányával érintkezésbe téve magát, egyrészt a megyei, vidéki és illetve városi választmányok, másrészt a fiókegyletek szervezését a Közgyűlés nevében és megbízásából foganatosítsa. A midőn a mélyen tisztelt Közgyűlést a nemes emberbaráti iigy buzgó támogatására ismételten felkérni szerencsém volna, megragadom ez alkalmat, hogy kiváló mély tiszteletemnek őszinte kifejezést adjak. Budapesten, 1881. november hó 10-én. Politikai heti szemle. Romániának, Bécsben tett mentegetödzö nyilatkozata, melyet Balaceano bécsi román követ fölolvasott Kálnoky külügyminiszter előtt, következőkép szól: Korábbi sürgönyeimből tapasztalhatta ön, hogy mennyire meg volt hatva a kormány, mikor ama nyomasztó benyomásról értesült, melyet a trónbeszédnek bizonyos helyei Ausztria-Magyarországban előidéztek. A mint a miniszterelnök a képviselőháziján nyíltan kijelentette, a román kormánynak nem lehetett szándéka bármiképeu megsérteni az osztrák-magyar kormány érzékenységét, mert ez által félreismerte volna kötelességeit saját országa iránt, melynek szemeiben a hatalmas szomszéd birodalom rokonszenve és jóakarata a legnagyobb értékkel bir. Áthatva ezen érzelmektől, kötelességének tartja a kormány ismét nyíltan és loyalisan kifejezést adni élénk sajnálatának mind a fölött, a mi az osztrák-magyar kormány részéről a trónbeszédben sérelmesnek találtatott. Támaszkodva ama jóakaratu rokonszenvre, melyet Ausztria-Magyarország Románia irányában mindig tanúsított, reméli a román kormány, hogy ezen loyalis, őszinte nyilatkozatok nem fognak többé kételyt hagyni érzületeire nézve és hogy hozzájárulni fognak mind annak megszüntetésére, a mi a jó viszonynak, melyet az osztrák-magyar kormányuyal feutartani óhajtunk, ártalmára lehetne. Az „Agence Havas“ értesül, hogy a román kormány által a bécsi cabiuetnek adott nyilatkozat által végképen és teljesen el van intézve az incidens. Róma, decz. 27. A „Diritto“ „Németország, Olaszország és a Pápa“ czirnü czikkében a következőket Írja: Németország úgy látszik támogatni akarja a pápát s annak igényeit; de áll ezzel szemben reflexió, mely alkalmas arra, hogy esetleges aggodalmainkat szétoszlassa, t. i. az, hogy tényleg mind az, a mi a pápai hatalmat erösbiti, a német birodalmat gyengíti. Bismarck 1872-ik évben nem biita a hatalmakat arra venni, hogy a pápa-választás szabályozása iránt egyetértésre jussanak s hogy ezen választást a hatalmak elismerésének alávesse; nem bírta 1874—75-ik években Olaszországot 8 a többi katholikus hatalmakat rávenni, hogy a felelősséget elvállalják azért, hogy miképen fogja a pápa felhasználni egyházi függetlenségét. Bismarck ma uj alakban visszatér ezen kísérletre. Magát a pápát akarja, ki ellen azután védekezhet és kit ha kell hatalmába keríthet. Az a kérdés, hogy találtassanak eszközök, melyek a felelősségét hatályossá teszik a nélkül, bogy nemzeti létünk és függetlenségünk elvei csorbát szenvedjenek, s melyek a világi állam souverainitásának elvét biztosítják. Ez előreláthatólag nehéz feladat, de méltó Bismarckhoz és Olaszországhoz. Megoldása Olaszországgal vagy ellenne fog teljesedésbe menni, Olaszországról ezt Írja a „République Frangaise: „A jelen pillanatban a legnagyobb katonai hatalommal kötendő véd- és dacz-szövetségröl álmodozik sok olasz államférfi. Ok elmentek Bécs- be, hogy Berlinbe jussanak, de mielőtt Bécsbe indultak, cserben kellett hagyniok az irredentát; most azonban úgy látszik, hogy mielőtt Berlinbe juthattak volna, valamit el kell engedniük abból, amit Róma fővárosnak neveznek és a mi az olasz épület alapköve. Frau- cziaország egyszerű nézője a keletkező mozgalomnak.“ A török külön követség aggodalmát fejezte ki Bismarck herczeg előtt Gambetta jövő politikája miatt. A német kan- czellár azt tanácsolta a törököknek, hogy közvetlenül Francziaország- gal egyezkedjenek és igy vessenek véget Tripolis költséges megszállásának. Gambetta köszönetét mondott Bismarck herczegnek előzékenységéért. Oroszország katonai tekintetben nagy tevékenységet fejt ki. Az orosz kormány a többi közt nagy sietséggel keres katonai orvosokat, s a katonai akadémia növendékeinek egy évi fizetést ajándékoz, ha rögtön belépnek a hadseregbe. A főparancsnokok folyvást utón vannak és vizsgálják csapataikat. A jövő év marczius 1-ig szervezve kell lennie a tartalékos tiszti karnak. Az osztrák-m agyar-német török szövetség. Feltűnést keltett a „Standard" azon hire, a mely igy szól: Törökország kötelezte magát, hogy minden fontosabb diplomáciái kérdésben csak Ausztria-Magyarország és Németország véleményének meghallgatása után fog határozni, miért viszont az említett hatalmak biztosítják a török szultán souverainitását. R a g u z a, jan. 2. A krisvoscsiaiak múlt hó 28-án Hostinek dandárnok és a kerületi hatóság előtt Cattaroban kijelentették, hogy készek meghódolni. Időközben azonban valószínűleg idegen befolyás évényesiilt. Ugyanis 29-én 50 herczegovinai Ubli mellett 6 emberből álló csendőr-őrjáratot megtámadott. Kettő a csendőrök közül elmenekült, négy azonban névszerint Streitz, Gusics, Jalovics és Krivácz elestek. Streitz cseh születésű holtteste épen találtatott fel, három társa azonban fel volt konczolva. K a 11 a r o, jan. 2. A kattarói kerületben a fegyverhordás a legszigorúbban eltiltatott. Országgyűlés. A képviselöház decz. 31-én tartott ülésében Tisza Kálmán miniszterelnök beterjesztette a pótbirák alkalmazásáról szóló törvény hatályának kiterjesztéséről, a törvények kihirdetéséről, a közös magyar-horvát törvények kihirdetéséről szóló törvény módo- sitásárói, a Fiúméban építendő áruraktárról, a német vámterületei való kikészitési forgalom szabályozásáról, a csendörség nyugdíjigényéről, a bélyeg és illetékkedvezményekről, a megyék 1882. évi árva- és gyámhatósági szükségleteinek fedezéséről, a nagyki- kinda-becskereki vasút kiépítéséről szóló szentesitett törvényczikke- ket, melyek kihirdetetvén, a főrendiházhoz küldettek át. Végül az elnök a képviselőknek boldog uj évet kívánván, az ülés az elnök éltetése között véget ért. *
