Eger - hetilap, 1882
1882-12-07 / 49. szám
467 az emberek izolált szigetekre oszlanak, s társadalmi életünk nélkülözi azon összetartó kapcsot, azon benső erőt, mely az egésznek életet s elevenséget kölcsönözne s azt vigabbá tenné. Azt ugyan nem akarjuk állitani. hogy éppenséggel nem lennének oly nemű mulatságaink rendezve, melyekben intelligentiánk találkozhatnék, mert itt van pl. a farsang, a bálok és estélyek ivadja; de azok rendszerint oly nagy köitséggel vannak összekötve, kogy kivált a szerény jövedelmű és családos ember vajmi nehezen határozza el magát arra, hogy azokban részt vegyen. Egyébiránt a luxus önmagát szokta megbüntetni, mert nemcsak hogy száműzi a kedélyességet, hanem megöli a bálokhoz fűzött reményeket is, mint azt a közel múlt is beigazolta. Közönségünk kétségkívül szórakozni óhajt, de igen helyesen kerüli a drága mulatságokat, mint a melyek nem egyszer a legnagyobb calamitások kutforrásává váltak. Tehát olcsó társas mulatságok után kell törekedni, melyek a mily kedélyesek, épp oly sikerültek lehetnek. De ki rendezze azokat ? Eddigelé valóban nem volt oly tényezőnk, mely társadalmi életünk jegét megtörni és felolvasztani képes lett volna, de ma már bírunk ilyet városunkban az újonnan alakult da 1 ár egyletben. Ez egyesületben pontosul össze minden reményünk, főleg mert elnökében oly lánglelkű férfiút bár, kinek lankadni nem tudó buzgalma, erélye, nehézséget nem ösmerő akarata s általánosan tisztelt kedves egyénisége, elég biztosíték nekünk arra nézve, hogy ezen egylet, melynek ujja szervezésében, vagy jobban mondva megalakításában neki az oroszlánrész jutott, s mely ügyes, szakavatott s kitűnő karmesterének vezetése mellett, már eddig is valódi műdarabokat tanult be, változást fog létrehozni társadalmi életünk sivár egyhangúságában, s azt oly irányban reformálandja. mely mindenkit kielégíteni képes leend. Hinni merjük, hogy közönségünk, mely minden jó és szép iránt kiváló hajlamot tanúsít, ez egyesülettől sem fogja támogatását megvonni. Viszont a dalárda kétségkívül mindent megteend a maga részéről arra nézve, hogy Egernek e téren is hirt és nevet szerezzen, s a közönséget a legremekebb dal-alkotásokkal megösmertesse. A köztisztaság. (Xy.) Semmi sem jellemzi kedvezőbben a városokat, mint a csin, a köztisztaság. A csínnal rendezett, minden eltávolítható piszoktól ment község, ha még oly szerényen épült lakházakkal bir is, sokkal kedvezőbb benyomást gyakorol a szemlélőre, mint a sárral, s mindenféle szerves rothadó anyagokkal megrakott, de különben emletes házakkal dicsekvő város. Valamint egyes egyént megítélünk, ha az előttünk nem tisztességes külsővel jelenik meg, éppen úgy vagyunk egy oly községgel szemben is, melynek útczái Augiász istállóját juttatják eszünkbe. És a mint egy családnál a családfőt Ítéljük meg, ha hozzátartozói külcsinjára nem ügyel, éppen úgy a városnál méltán annak elöljáróságát mint ügyeink intézésére hivatott közegét lehet okolnunk, ha űtczáit s tereit elpiszkolni engedi, illetve annak eltakarítása tárgyában nem intézkedik. *) Régi közmondás, melyazonban mindig igaz marad: „keresd minden dolognak velejét.“ Városunkat tekintve pedig, s összehasonlítva azt más közelfekvő városokkal, egyáltalán nem szólhatunk kedvezőn annak köz- tisztaságáról. Nehogy méltán is csomótkeresés gyanújába essünk, vessük pillantásainkat városunk legfontosabb két pontjára: a Széchenyi utczára és a város piaczára, és kérdjük magunktól: meglehetünk-e elégedve az itt tapasztalt renddel és tisztasággal ? Nyáron a roppant por, télen az iszonytató sár jellemzi városunk legforgalmasabb utczáját. Nincs is kikövezve. Az városunknak tehát egyáltalán nem valódi előnye, hogy még főutczája is csak úgy néz ki, mint azon falué, melyen esetleg állami út megy keresztül. Városunk forgalmának középpontját annak piacza képezi, mely úgy szabályszerű alakja, mint az azt szegélyző s díszesen épült házai folytán városunk egyik legszebb részét volna hivatva *Kivévén, midőn a közgyűlés nőm szava/, meg elégséges összeget a köztisztaság ezéljaira.. Sz. alkotni. A mi azonban fájdalom, daczára annak, hogy követlenül a városháza előtt terül el, nincs úgy. Be kell vallanunk ugyan, hogy tisztaságügyi szempontból kevésbé esik kifogás alá, ma mint nehány évvel előtte, de annál inkább inkább kifogásolható girbegurba burkolata s azon rendellenesség miatt, mely már a patakszabályozás óta neki állandó jellegéül szolgál. Egyik oldalon valami csatornaféle van ásva s annak földe kihányva, úgy szólván czél és jelentőség nélkül, a másikon kőrakások emelve s az egészen sár és pocsolya tenger elterülve. Szóval egy oly dísztelen tere az városunknak, minőt más városban alig ha találhatunk! Mit mondjunk a hús- és a halpiaczról ? Kivált az utóbbi óriási rondaság állandó tanyája, ép úgy mint a hozzája vezető Caszinó-köz is, melyen ugyancsak feladat a keresztül haladás sáros időben. És ha ilyenek főközlekedési vonalaink és tereink, milyenek lehetnek még a mellékutczák ? Nem akarunk rámutatni a mecset- útczára, mint bűzhödt pocsolyák állandó tanyájára, vagy a piacz felé vezető utczák kövezetének iszonyú rósz voltára, hanem a vásártérre és az u. n. Speczialis útczára, mint a melyek leghangosabban beszélnek arról, hogy miképen áll nálunk a köztisztaság ügye. A vásártér egy gyönyörű nagy négyszegű tér, melyhez hasonlóval igen kevés város dicsekedhetik. És e terén keresztül van a legtermészetesb összeköttetés vasút felől jőve, a tisztilak környéke és a baktai út között. Miért ezt kettős kifogás alá vehetni, forgalom és tisztaság szempontjából. A mi az elsőt illeti, annak illusztrálásául szolgálhat azon commentárt teljesen feleslegessé tevő körülmény, hogy az esős időszak beálltával, a forgalom ezen tájon megakad, úgyszólván teljesen megszűnik. Az a borzasztó sártenger, mely a nagy vásártéren elterülni szokott, a gyalog közlekedést lehetetleníti, a kocsi közlekedést pedig rendkívül megakasztja. E téren keresztül tehát közlekedési eszközt, olyat mely sáros időben is járható volna, kell teremteni. — Köztisztaság szempontjából is nem kevesebb kifogás emelhető a vásártért illetőleg, melyet rothadt szalma, trágya, őszszel káposztalevél stb. borit, s csak elvétve akad egy szegény taligás ember, ki, bizonyára azért, hogy földjét javítsa, az ott büzíő trágyát összedni s elhordani szokta. Hogy a vásártér tisztán tartása is az elemek jótékonyságára van bízva, azt eléggé igazolja azon egy körülmény, hogy vásárok után. az egyes eladók sátorai körül felhalmozott szalma, papír és más hulladékok, addig maradnak ott, mig az eső el nem mossa vagy a szél el nem viszi. És pedig nem fent történik a vásártér tetején, hanem annak feljáratánál a főtemplom mögött. A másik nem kevésbé kifogásolható, s ép oly fontos közlekedési vonal a speczialis utcza. A speczialis utczába nyílik a vereskút utczába vezető u. n. Tündérpart szűk köze. Nagyobb szerű esőzések alkalmával zuhogva rohan le onnan a viz a speczialis utczára, melyen, miután annak másik oldalán levő csatornájába bevezetése nincs, végig elterül, azt elsárositja, elpiszkitja, úgy szólván járhatatlanná teszi. Pedig mily könnyen lehetne e bajon segíteni, ha egy kis kőcsatorna készíttetnék az úton keresztül, és igy a lerohanó viz természetes lefolyást nyerne. A második kifogás a panasz természetét is viseli magán, melyen nemcsak a köztisztaság szempontjából, hanem különben is az ezen vidéken lakók érdekében segíteni kellene. A speczialis utcza alsó — felfelé menve jobb oldali — részén borházak és pinczék vannak építve. Eltekintve a szüreti időtől, midőn a termést hozva a kocsik oly közel állanak a pinczék bejárataihoz, hogy a gyalogutak lefoglaltatnak, s a közönség az ut közepén, leggyakrabban sárban kénytelen tova haladni, minek szintén nem volna szabad történnie; de máskor is a hordómosások idején, a pinczegazdák dolgozó személyzete, nemhogy az utcza másik oldalán levő levezető árokhoz vinné a hordókat és ott mosná azokat; hanem kényelemszeretetből a mosást a borházban, vagy az előtt elterülő téren eszközli, a vizet pedig az utczára ki és leereszti, miből természetesen az utcza elsárositása és elrondi- tása következik. Ezen segíteni pedig igen egyszerűen lehetne. Ugyanis kövezett csatornát kellene az egyes borházaktól az út- czán keresztül a másik oldalon levő levezető árokba vinni, miáltal a yiz könnyű lefolyást nyerne s az útcza el nem piszkittatnék. És igy vagyunk minden tekintetben a köztisztaság kezelésével, A lakosság nem nyervén felülről inpulsust, maga sem látszik az útezák és terek tisztaságával sokat törődni. Innen van aztán az, hogy nem egyszer állati Hullák, moslék, növényi s más szerves anyagok az útczára vettetnek, s kiállhatatlan bűzt terjesztvén a levegőt megrongálni igen alkalmasokká válnak. Ezt *
