Eger - hetilap, 1882
1882-11-30 / 48. szám
454 állam az egri vasúti tervezetet állami költségen most, ki nem építhetné: az esetre, az államnak mily okoknál fogva áll érdekében az, hogy a Karczag-terennei vasút kiépítésére csak az esetben adjon engedélyt, ha e vonal Eger városán keresztül vezettetik. Az országgyűlés képviselőháza 1868-ban azt határozta, hogy az egri indóház akkép építtessék, miszerint ezen vonal idővel Nádasd felé folytatható legyen. Ezen határozattal homlokegyenest ellenkeznék oly versenyző vonal engedélyezése, mely vonal Eger kikerülésével terveztetik egyrészt Te- rennétől Karczag felé s más részről Terennétől Sírokon át Nádasd felé. A magyar szent korona országainak vörös-kereszt egylete: megyei és fiók-egyleti választmányaihoz a következő felhívást intézte: Tisztelt, választmány! Országszerte ismeretes azon nagy csapás, a mely déli Tirol nagy részét az elmúlt hetekben érte, midőn a kiáradt folyók az egész vidéket elárasztva, a városokat és falvakat romba döntötték, a termékeny földet részint elsodorták, részint kőgörgetegekkel betemették és igy a szegény népet a megélhetés lehetőségétől évek sorára megfosztották. A nyomor véghetetlen nagy, mert emberek, mint a naponta érkező hírek tudatják, élelmüket tökéletesen elvesztették, a nép most a tél kezdetén már éhséggel küzködik. Miután a vörös-kereszt egyletek alapszabályainak egyik pontja akként hangzik, hogy a vörös-kereszt feladatai közzé nagy Ínségek alkalmával a hathatós közreműködés szintén tartozik, a tiroli hazafias országos segélyzőegylet bizalomteljesen hozzánk is fordult és fölkért, hogy elszerencsétlenedett honfitársai felsegélyezésére gabonát, lisztet, hüvelyes veteményeket, burgonyát, füstölt húst stb. gyűjtsünk. Úgy az általános humanismus, mely akkor nyilatkozik legerőteljesebben, midőn a szerencsétlenség legnagyobb, valamint azon szorosabb baráti kötelékek, melyek a magyar vörös-kereszt egyletet, a lajthántúli hason egyletekhez fűzik, kötelességünkké teszik, hogy ezen felhívásnak tőlünk telhetőleg megfeleljünk. Meg vagyunk győződve, hogy, midőn egész vidékek lakosainak életfentartásáról van szó, a magyar nemzet nagylelkűsége, a mely mindenkor, a midőn a nyomor könyűit letörölni kell, a legkészségesebben segített,, a jelen esetben sem fogja megtagadni áldozatkészségét, ha a tisztelt választmányok minket törekvésünkben hathatósan támogatni fognak. A tiroli vörös-kereszt egylet élelmi czikkeket kér, azonban pénzt is elfogad, miért óhajtandó volna, hogy egyleteink a gyűjtést úgy romlásnak alá nem vetett élelmi czikkekre, mint készpénzre terjesztenék ki, a mi nem zárja ki azt, hogy azon egyletek, a melyek már nagyobb alaptőkével rendelkeznek, ennek bizonyos részét az alapszabályok *15., 16. §§ ai értelmében szintén e czélra fordíthassák. Tisztelt választmány ! Ismerve hölgyeinknek áldozatkészségét és ismerve a t. választmánynak erélyét és ügvbuzgalmát, a siker biztos reményében bocsátjuk felhívásunkat a t. választmány elé. S csak arra kérjük még különösen fól a t. választmányt, hogy intézkedéseit a gyűjtések megindítására haladéktalanul megtenni szíveskedjék, mert a nyomor most legnagyobb s kétszer ad, ki gyorsan ad. A gyűjtött könyöradományokat. ezen czim alatt „Patriotischer Landes-Hilfs-Verein für Tirol“ Innsbruckba közvetlen kérjük feladni; a vasutak ezen adományok dijtulan elszállítását fölajánlották, de hogy az adományok eme kedvezményben részesüljenek, szükséges, hogy a fuvarlevél az illető fiókegylet teljes czimével és pecsétjével el legyen látva és a fuvarlevél belsejében ki legyen tüntetve: „Liebesgaben für die Verunglückten Süd-Tirols.“ Mihelyt a t választmány a gyűjtést befejezte, kérjük az adakozók névsorát és az adományok jegyzékét hozzánk beküldeni, hogy az adományozók neveit nyilvántarthassuk és a nyilvános elszámolást megtellessük. A midőn kérelmünket a t. választmány figyelmébe ismételve a legmelegebben ajánlanék, maradunk hazafias üdvözlettel. Budapesten, 1882. október hó 22-én. Az igazgatóság női osztálya nevében: Gróf Zichy Nándorné . k. szül. Zichy Lívia grófnő, társelnök. Gróf Pejacsevich Lászlóné s. k. szül. Dőry Gabriella bárónő, II. alelnöktárs. Özv. gróf Teleki Sándorné s. k. szül. Teleki Józsefné grófnő, I. alelnöktárs.“ Ezen felhíváshoz még hozzá teszszük, hogy újabb értesülés szerint különösen meleg, az évszaknak megfelelő ruhanemüekben mutatkozik a legnagyobb szükség. Valamint Szeged veszedelme az egész müveit világot, könyör- adományok küldésére indította, úgy mi sem késhetünk erőnkhöz képest gyors segélyt nyújtani balsors által meglátogatott szomszédainknak. Úgy városunk mint egész megyénk ismert áldozatkészségű mélyen tisztelt közönségéhez fordúlunk tehát sürgős kérelmünkkel, hogy az előre bocsájtott felhívásban jelzett adományok akár közvetlen elküldése, akár továbbítás végett hozzánk beküldése által az iszonyú nyomor enyhítésére közreműködni kegyeskedjék. Egerben, 1882. november 21. Az egylet hevesmegyei választmányának elnöksége. Az árva-biztositások fontossága. Szerfelett fontos kérdést képez napjainkban az árvavagyon biztosításának kérdése. — Fontosnak kell jeleznünk a kérdést annyival is inkább, mert az árvavagyon, mint már a fogalom is mutatja, a teljes jogiképesség hiányában levő, szabadakaratuk és rendelkezésükben korlátolt kiskornak magántulajdonát involválja. A törvényhatóságok egyik főkötelessége e vagyonágak biztosításánál a kellő tapintatot, előrelátást s mindenek felett azon körülményt, hogy a felügyeletükre bízott kiskorúak tulajdonát képező javak teljes biztonságáról van szó, szem elől nem téveszteni. Kell, hogy a törvényhatóság önönmagával számoljon; kell, hogy az árvajavak biztosítását fontos előre meggondolt bírálat tárgyává tegye s az árva érdekében kötött szerződést biztos alapokon nyugvónak tudja, mert csak igy érhető el az árvavagyon biztonsága s netalán veszély esetén az árva által igényelhető teljes fedezet,. Vannak, kik az árva-vagyon biztosításának kérdésénél azon balhiedelemből indulva ki, hogy mindenekelőtt az előnyösebb az árvára, mi a jószágnak olcsóbb feltételek mellett biztosítását eszközli, — az olcsóság után kapkodva, az árva-vagyon biztosításánál a kisebb díjtételek melletti biztosítási ajánlatokat részesítik előnyben s nem gondolva azon vezérelvre, hogy az árva-javak biztosításánál mindenekelőtt a teljes biztonság kérdése a főfeltétel, s csak ennek mérlegelése után tehetők birálata tárgyává a netalán beérkezett ajánlatok, a legtöbbször az árva-vagyon kárára biztosítanak. Eltekintve itt azon régi, de leggyakrabban valónak bizonyult szójárástól, hogy olcsó húsnak hig a leve, eltekintve attól, hogy teljes biztonságot csak reális alapokon nyugvó intézet nyújthat s egy reális alapon nyugvó intézet az ajánlattétel előtt mindenekelőtt számot vet önmagával s nem csupán a jelent, tehát a remélhető hasznot, de a jövőt, mely előtt kérdőjelként áll a bizonytalanságok s eshetőségek korszaka is, tekintetbe veszi, mondom eltekintve mindezektől a következő főfontosságú elveket állíthatjuk fel az árvabiztositások tárgyában követendő eljárásnál. A teljes biztonság. — Teljes biztonságot pedig csak azon intézet nyújt, melynek kötvényei értéket képviselnek, pénztára fedezetet nyújt, — mely az ország talaján épülve, nem csupán önmagáért él, de közgazdaságunk és nemzeti vagyonosodásnnk érdekében is tett s mint hézagpótló tényező szerepel. Ily intézet nyújthat teljes biztonságot az árvák érdekében kötött biztosítási szerződéseknél, ily intézet ajánlatai kell, hogy elsőbbséget vívjanak ki a törvényhatóságok termeiben, — ha mindjárt ajánlata magasabb díjtételt involvál is, kötvényei teljes biztosítékot nyújtván'. Nem kevésbbé fontos és nemzeti közvagyonosodásunk érdekében fekszik, hogy a befizetett dijak az ország határain belől maradjanak s ebből folyólag, hogy magyar intézet kebelében eszközöltessenek a biztosítások, — magyar intézet szavatossága mellett létesüljön a szerződési viszony. Fontos ez nem csupán hazafisági szempontból, midőn az ösztönszerű bizalom, nemzeti érzület is oda vonz, hol egy kebelünkben született, velünk érező s egy nevet viselő intézmény kínálkozik szerződő fél gyanánt; de fontos a nemzeti vagyonosodás, a pénzértéknek magyar kezek által, magyar égőv alatt leendő forgalma, befektetése czéljából is. Mert miért táplálnánk a külföld, molockként emésztő gyomrát magyar pénzzel, miért adnánk a külföld pénzpiaczára, kevés vagy talán semmi egyenértéket sem remélve, magyar forintokat,
