Eger - hetilap, 1882
1882-11-02 / 44. szám
44. szám. 1882. november 2-án. XXI. év-folyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 tn — kr Félévre. . . 2 , 50 _ Negyed évre . 1 .. 30 , Egy hónapra. — 45 . Egyes szám . — 13 , EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasahozotv putii sorhely mán ti. hélyegadó lejében minden hirdetőitől 30, uyilttérbeu egy petit- sor helyért Jő kr tizeteudő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi liáz a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri egyházmegyei papok nyugdíjintézete tárgyában, Egerben 1882. évi okt. 25-én tartott tanácskozmányról. E tanácskozmányon Érsek Ur ő excellentiája nagyszabású szép beszédet mondott, melyet alább közlünk. A tanácskozmány eredménye a következőkben foglalható össze: Kimondatott az eddig meglevő nyugdíjalap kezelésének újjászervezése mellett egy segélyalap létesítése, mely érsek ő Excja 10 ezer frt. adományán, mint törzsalapon kívül, a papság köteles évi adakozásai- s hagyományaiból alakul. Az egyházmegye minden javadalmas, vagy más egyházi hivatalban levő tagja jövedelmének l°/0-val járul évenként az alap gyarapításához. A káptalan testületileg évi egy ezer frtot ajánlott fel. Az évi nyugdijösszeg 600 frt. minimumban állapíttatott meg. Az alap kezelése s felhasználása körül a papság az általa választott központi bizottság s a két vagy három évben egybehívandó egyházmegyei gyűlés által vesz részt. Dr. Samassa József egri érsek ur Ö Nagyméltóságának beszéde az egri egyházmegyei tanácskozmányon: 1882. okt. 25-én. Máté evangélista elbeszélése szerint, egy napon, midőn a Mesternek apostolaihoz intézett ama kérdésére Kinek tartják őt?“ Péter válaszul adá: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia,“ igy szólt az Ur: „Te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.“ S egy más napon, ugyancsak Máté szerint, e szavakkal fordult apostolaihoz: „Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön. Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevében; tanítván őket megtartani mind, a miket parancsoltam nektek; és ime Én veletek vagyok mindennap világ végezetéig.“ Bármely oldalról vizsgáljuk is ez igéket, a hatalomra átalakitólag ható erejök józanul el nem vitatható. Előttünk, kik édes hittel ismételjük Péterrel: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia,“ kétségtelen, hogy ama szavakkal az emberiségben isteni tekintély alapittatott, mely magában Jézus Krisztus tekintélyében gyökeredzik. De mondhatnák, hogy mindezek csak az apostoli, egyházi, lelki tekintélyről szólallak s legkisebb vonatkozással sincsenek az államkormányzati tekintélyekre. Legyen. De e lelki tekintély megalapításának döntő hatása minden más tekintélyre, el nem tagadható. Ez orvoslá meg a pogány világ felfogását a tekintélyről, és szüntette meg ama három súlyos tévedést, melyeknek a pogányság szomorú áldozata volt. A pogányság első s legfőbb tévedése abban nyilvánult, hogy a tekintélyt nem isteni, hanem pusztán emberi jogon alapulónak tartotta. S Krisztus kizárásával a társadalomból, mi más marad ma is, mint a fölebbvalóban az embernek, a hatalmasabbnak joga; s az alattvalóban meghódolás az emberi akarat előtt. Erre vezetendő vissza korunk ama, majdnem átalános irányzata is, melylyel kérdésbe vesz, megtámad, megvet minden tekintélyt. Minden oldalról felhangzik már: nincs ur felettünk! a természet és jogegyenlőség kizár minden uralmat. E csapástól az emberiséget megmenté a Megváltó, az emberi tekintélyt isteni jelleggel szentelve meg. Az elsőből folyt a második, s a kereszténység által fel nem világosul! népeknél még most is uralkodó nagy vétség : a lelkiismeret elnyomása. A pogány hatalmasságok nem csak a testeket, de a lelkeket is leigázni akarták. Innét az eszmék, a vélemények, a tanok, meggyőződések fölött any- nyi alakban gyakorolt kemény zsarnokság. E nyomora szolgaság alól az emberiség csak egy, a halhatatlanságra teremtett lelkek kormányzására méltó tekintély megalapítása által szabadulhatott fel. S e szabadságot meghozta az Üdvözítő e szavakkal: „Elmenvén, tanítsatok minden nemzeteket.“ Nem mondja: vegyétek a kardot, s hajtsátok igába a testeket; de: vegyétek az igét, s erejével hódítsátok be a lelkeket az igazság országába. Ekkép megalapította a lelkek országát, melynek központja 0 maga, s azt tulajdonul rábízta egyházára. . A nem Krisztusban gyökerező tekintélyek harmadik végzetes átka volt: a hatalmi önzés. Hol a Krisztusi elvek nem uralkodnak, ott a tekintély magáért van csak a hatalom birtokosáért; Krisztus a tekintély czélját az alattvalókba helyezte át. S ebben fekszik a keresztény tekintély igazi s megkülönböztető jellege. Mert miként az engedelmesség, mely közvetlen czélján, az emberen túl magasabbra, Istenhez nem emelkedik, nem keresztényi engedelmesség; úgy nem keresztényi a tekintély, mely az alattvalók boldogitása helyett bármi másban keresi czélját. A kormányzói fönség ne legyen egyéb, mint a testvérek szolgálatának kötelme; a hatalom dicsősége és méltósága: önmegtagadás, önfeláldozás mások üdvéért. Ez elv elfogadása adta nekünk Sz. Istvánt, Sz. Lászlót s annyi más uralkodót, kik valóban népeik boldogitására szentelték minden gondjaikat, minden törekvésüket. De a tekintélynek Üdvözítőnk által megalapított igazi jelentőségét az idők folyama egész máig sokban megváltoztatta, Bármikép magyarázzuk is, de kétségbevonhatlan tény, hogy az emberi természet benső ellenszenvvel s visszatetszéssel fogad mindent, mi a tekintély igényével lép föl s engedelmességet követel.
