Eger - hetilap, 1882
1882-10-05 / 40. szám
382 a hó nem lepi el azt, de még ekkor is a tél három hónapja fenmarad részére, melyeken külső munkát nem talál, melyeken keresztül tehát a házi ipar valamely nemét, jövedelmező módon űzhetné. Kivált olyan országban, mint a mienk, hol a nép főfoglalkozását a földmivelés képezi, volna alkalmas talaj a házi iparnak, de másrészt a legnagyobb szükség is volna annak meghonositására, a mennyiben e két foglalkozás nemcsak, hogy jól illik össze, — a gazdasági munka ugyanis függőben lévén az időtől, a házi ipar ellenben attól független, úgy, hogy ez utóbbi éppen csak a mezőgazdasági teendők körül fel nem használt időre szólítható, — hanem egymást kölcsönösen ki is szokta húzni a bajból. Ugyanis feltéve, hogy a mezőgazdaság, a rósz időjárás miatt nem valósítja meg a hozzá kötött reményeket, s nem adja ki a jövedelmet, akkor a házi iparra fordítható a nagyobb gond és általa köszörülhető ki a csorba; viszont, ha valamely időben a házi ipar termékei nem találhatnának kelendőségre, a földmivelés mentené meg a népet a nyomor és Ínségtől. E két foglalkozás annak okáért egymás correctivumául szolgálhatna. Avagy honnan van az, hogy Európának némely, a természettől nagyon is mostoha kézzel megáldott vidékei, melyek alig kedveskednek niegmivelőiknek egyébbel burgonya- és zabnál, mégis a jólét állandó tanyái? Onnan, mert azon nép oly mellékfoglalkozással bir, mely által magának a neki mostohán kimért életszükségleteket másuton megszerezni tudja és képes. Ilyen mellékfoglalkozás pl. a csipkeszövés Briisz- szelben és Irlandban, a játékszerkészités Nürnbergában, az óraipar a Schwarzwaldban s a Cseherdőháton, a fafaragás Felső-Bajorhonban stb. A házi iparnak szem elől nem téveszthető előnye továbbá az, hogy annál a család apraja és nagyja, flatala és örege egyaránt tevékeny lehet. ..A gyermekek a bennök levő nagy utánzási ösztönnél fogva, játszva tesznek szert már korán az ügyességre s jókor kezdhetik el az iskolától üres idejökben a család jövedelmének szaporításában a segédke- zést. Svajczban daczára annak, hogy az iskolakötelezettség igen szorosan van véve, mégis tudnak 10—12 éves gyermekek naponta 20—40 krt keresni. A helyett, hogy teherül szolgálnának itt az öreg szülők és beteges rokonok, sokszor inkább előnyére vannak a családnak, mert vigyáznak a kis gyermekekre s végzik a könnyebb háztartási munkákat, míg a házi asszony a mezőn, a kertben vagy a műhelyben foglalkozik. A nehezebb mezei munka a család férfi tagjai által szokott végeztetni; az aratásnál minden kéz közreműködik, mig az esős idő a műhelyt népesíti meg. “• *) Végül morális szempontokból tekintve a házi ipart, ta- gadhatlan, hogy az erkölcsmentő és erkölcsnemesitő hatással bir. Mert hiszen már magában véve az által, hogy annak űzői szabad idejökben is tesznek foglalkozásra szert, megtanulják egyúttal a munka értékét is becsülni, ösztönöztetnek takarékosságra s gazdasági viszonyaik javítására; más részt maguknak jólétét teremtvén, bizonyos conservativ elemet képeznek a társadalomban, s nem csábittatnak el oly köny- nyen állam- és társadalom- ellenes vétségek és merényletekre, a korcsmázásra, az anyagi és szellemi embert- megölő pá- linkaivásra, és más számtalan részint a családi életet alapjaiból kiforgatni, és az erkölcsi rendet aláásni törekvő visz- szaélésekre. Hogy azonban a házi ipar, e minden tekintetben előnyöket nyújtó foglalkozás, vidékünkön meghonosulhasson: mindenek előtt kell a népet annak haszna és jótékony hatásáról meggyőzni, technikai érzékét felébreszteni és kifejteni, *) V. ö. Miller előadói jelentését az 1878-iki budapesti nemzetközi statistikai congressus alkalmából. végül a.zt megállapitani, hogy mely házi iparnemek meghonosítása lenne vidékünkön a legalkalmasabb. És e processus nem megy ám oly könnyen, mint azt talán az optimistikus felfogás, mindjárt első pillanatra gondolja; mert régi szokásokat és előítéleteket megszüntetni és eloszlatni, a feladatok egyik legnehezebbikét képezi. Hogy népünk a háziipar jelentőségének fontosságáról meggyőzessék, ahhoz megkivántatik továbbá, hogy az e téren kifejtendő törekvések és működések a kormány részéről is anyagi és erkölcsi támogatásban részesittessenek, a mi egyébiránt nem szokott elmaradni, s hogy azt úgy a magánosok, mint az összesség saját jóakaratéi és ösztönző tevékenységével is támogassa. A technical érzék és ismeret utáni vágynak felébresztése leginkább oly intézkedések és intézmények létesítése által eszközölhető, melyek e czélra másutt is alkalmasoknak bizonyultak: pl. általában ipar-, vagy rajz-, faragászati stb. iskolák felállítása; nem különben, s főleg a népiskolák részére, oly olvasó könyvnek szerzése által, melyben a gyermekek a házi ipar különböző nemeivel könnyen megismerkedhetnének. A mi végül az egyes vidékeken meghonosítandó iparnemeket illeti, az természetesen az adott viszonyoktól függene. így pl. vidékünkön könnyen meghonosittathatnék a faipar ezerféle neme, a szalmaszövészet, selymészet stb. Igen természetesen csak is oly iparnemek lennének a meghonosítás végett kiválasztandók, melyek biztos kelendőségre számi thatnának. A házi ipar meghonosításával azonban nem szabad soká késnünk, a mennyiben köztudomású tény az, hogy kivált kapás népünknek eddigelé egyik legfőbb jövedelmi forrását az képezte, hogy aratás idején tömegesen vonult az Alföldre napszámosnak vagy szakmányosnak, s honnan rend szerint jól megrakodva gabonanemiiekkel, tért vissza. A gazdasági gépek terjedése azonban, főleg pedig a mind sűrűbben foganatosított telepítések folytán, e foglalkozás mindinkább sziik térre szorúl, és kevesebb jövedelmet ád; igy pl. tudjuk azt, hogy már tavaly nyáron sokan, azok közül, kik aratási munkák végzése tehát jövedelemszerzés czéljá- ból mentek városunkból az alvidékre, üres kézzel voltak kénytelenek onnan visszajönni. Kapás népünk elszegényese- désének veszélye tehát oly közeli, hogy félni lehet attól, miszerint ha népünk valami más anyagi foglalatosságra nem tanittatik, melylyel veszteségeit helyre üsse, akkor annak legalább nagyrésze előbb-utóbb koldusbotra jut. (Folytatjuk.) Jegyzőkönyv. Felvétetett Egerben 1882. év September hó 24-én : Ózd-Apát- falva-egri, Terennye-Pétervásár-egri, s a Karczag-Füzesabonyi vasúti tervezet érdekében, Egerváros közháza nagy termében tartott érdekeltségi közgyűlésről. Jelen voltak : Eger, Karczag, Madaras, Tiszaszalók, Kisköre, Tiszanána, Kömlő, Besenyő. Füzes-Abony, Nádújfalu, Pétervásár, Lelesz, Szent-Erzsébet, Szt.-Domonkos, Fedémes, Apátfalva, Balaton, Szarvaskeő, Felnémet, városok és községek küldöttei, s képviselői; továbbá: az egri érsek meghatalmazottja ifjabb Samassa János, a szathmári püspökmeghatalmazottja Schlauch Nándor, egri főkáptalan meghatalmazottja Lengyel Miklós püspök, Babies János és Zsendovics József kanonokok, éjszak-magyarországi egy- gyesitett kőszénbánya, és iparvállalat részvénytársulat megbízottja Reichalt János titkár, csermelyi csevicze társulat, és Seno- mann György képviseletében Laczkovits János, az apátfalvi papnöveldéi birtok képviseletében idősebb Samassa János, a Servita rend monosbéli birtoka képviseletében Kerényi Imre házfőnök, Mészáros Istvánné szentmártoni birtoka képviseletében Mátékovits Mór, Losonczy Mihály képviseletében Lipcsey Tamás, az egri általános ipartársulat képviseletében Kempelen Béla és Mátékovits
