Eger - hetilap, 1882
1882-09-21 / 38. szám
362 zönsége, a tisztelt érdekeltségnek a következőket becses figyelmébe ajánlani. * * * Első sorban az a kérdés merül fel, fenáll-e tulajdonképen az alvidéknek, a felvidékkel a jelzett irányban való vasúti összeköttetésének szüksége? Válaszunk erre ez. Most az alvidék és az erdélyi rész, a felvidékkel vasúton, két irányban közlekedhetik. Debreczen-Miskolcznál áll fenn az egyik vasúti vonal, a másik Szolnok-Hatvannak, s onnan Salgótarján felé vezet. Kell-e magyarázni tovább, hogy e két vonal távolról sem felel meg a szükségnek. Már érintettük futólag, hogy az, a ki ma Nagyvárad vagy Arad felől, tehát ezen országrészből a felvidékre kiván jutni, sok napi utazás, hosszú kanyargással, s igy nagy költséggel érheti csak czélját. Forgalmi s kereskedelmi összeköttetésről ez irányban szó sem lehet. Tehát a jelzett összeköttetés szüksége a mondott egyenes irányban, mely úgyszólván az alvidék közepét kötné össze a felvidék közepével, nemcsak fen- áll, de az már elodázhatatlan. A második kérdés: hogy, hát épen ezen irány-e az, mely a közforgalom érdekei s a vidék igényeinek megfelel ? Érintettük már az ősidők azon természetes alkotási momentumát, melyben a felvidéknek az alvidékkel való egyenes összekötésének iránya meg van jelölve. A felvidék nógrádi iránya Pétervásáron át Egernek, a gömöri irány a szarvaskői völgyön Egernek, s itt összpontosulva, Füzesabonynak, s onnan Bessenyőn át részint Tisza-Fü- rednek, részint az úgynevezett Lejtőnél át a Tiszán lefelé vette útját, Nagyvárad felé le Erdélynek, részint Karczag- tól Csabának, Aradnak. Az Alföld, a Tiszamelléke, Nagy-Várad vidéke, s az erdélyi részek, a felvidék s Egervárosa ipartermelvényeivel sűrűn találkoztak a múltban, s ez mind ez irányban történt. Viszont az alvidék ez irányban jött a felvidékre, részben Egerbe, itt kielégíteni ipari s kulturális igényeit. A múlt különben is gyarló közlekedési eszközeivel, mindig a legegyenesebb utat kereste. Az Egervárosán átvonuló felvidéki irányt a múlt alkotá meg, alkotott ezzel fontos em- poriumot is, mintegy forgalmi központot Egervárosában, melylyel e város egy egész országrésznek hivatásos ipari s kulturális központjává emelkedett, mint ezt már érinteni volt szerencsénk. Az ily alkotásoknak a vasutak világában is meg van a maga jövendője, s azt megrontani törekedni hazellenes bűn volna. Állhat-e az ország vagy az országos forgalom érdekében, hogy egy természetes egyenes forgalmi irány, mely mellett a múlt bizonyít, mely hatalmas emporiumot teremtett, csak könnyedén kizökkentessék, más felé tereitessék, s ezzel ezen emporium megsemmisittetvén, még csak kilátás sincs, hogy helyébe a közszükségnek meg- felelőleg egy másik emelkedjék. Az nem lehet. A múlt által megpecsételt egyenes forgalmi irány Egervárosán át az egyes egyedüli czélszerü, s minden más irány ellen, mely ezen város mellőzésével venné útját, — tiltakozik, nemcsak a vidék jól felfogott érdeke, hanem az országos hazai érdek is. És ennek igazolására, hivatkozunk a Eatvan-mis- kolczi vasút építéséről szóló tczikk országgyűlési jegyzőkönyvére is, mely 1868. évi máj. 26-án vétetett fel, s világosan kifejezi hogy: „Egervárosa s vidékének érdekei szintén számításba jöjjenek, s meghatalmaztatik a közmunka minister Egervárosát oly módon hozni kapcsolatba, hogy ezen vonal idővel Egerből a gömöri vasipartelepek felé folytattathassék, s az induló ház is ehhez képest helyeztessék el.“ Tehát maga az -országgyűlés is kijelölé ez irányt, mely folytatását kétségkívül a Fiizesabony-Karczagi vonalrészben találja. Nagy baj lenne, ha különben is emporiumokban szegény országunk, folyton azon szerencsétlen kísérleteknek példáját látná, hogy a vasút nem azért épül, hogy a fenálló emporiumok abba bevonassanak, hanem hogy azok elkeriiltessenek. Ez történnék, ha Egervárosa, mely anyagilag s szellemileg is fejlettebb városaink magaslatán áll, most a természetes felvidéki irány megváltoztatásával, egy mellék vonal építésével, kihagyatnék az ösz- szeköttetésből. — Égbekiáltó igazságtalanságok, egy város romlására, s ezzel az ország kárára is, talán még sem történhetnek! Szemben minden ellentétes kísérlettel, ügyünket az ország közvéleménye s jól felfogott érdekének védelme alá helyezzük; annál is inkább, mert a már készen álló fii- zesabony-egri állami vasút mellett, közel egy párhuzamos irány építése, egyenesen e fenálló vonalrész további léteiét is fenyegetné, s ezzel az állam vasúti érdekének is kárt okozna. Ezzel be lévén bizonyítva, hogy az alvidéknek a felvidékkel való egyenes összeköttetése, csak az általunk jelzett irányban történhetik, felmerül a harmadik kérdés: hogy ez irány kiépítésével micsoda közgazdasági előnyök érhetők fel. Az újabb időben, a felvidéken hatalmas ipartelepek fejlődtek, s mindinkább fejlődnek. Nagy vasmű, kőszén s egyéb ipartelepei, hivatva vannak nemcsak a kivitel, hanem a belfogyaszt ás igényeit is kielégíteni. Érintettük már, hogy ma a felföldnek érintkezése az alfölddel, óriási kerülővel történik, ezen nagy ipartelepek egyetlen nagyobb várossal sincsenek összeköttetésben, Budapestig. Ha a felvidék fejlődni akar, meg kell keresnie legegyenesebb összeköttetését az alfölddel, hol munkás keze megtalálja kívánt jutalmát. A Terenye-pétervásár-egri összeköttetés, úgy az Ózd- apátfalva-egri, e vidékeket s a nagy ipartelepeket nemcsak Egerrel a 20 ezernél több lakosú várossal, annak termel- vényei, piacza, s közművelődési eszközeivel hozza egyenes összeköttetésbe, de ez irányban e népes városban, saját ter- melvényei részére is kiváló piaczot nyerne, s átmenetileg értékesítheti az alföld népeinél, részint Karczag Nagyvárad felé egész Erdélyben, részint Csaba-Arad felé az ottani nagy vidékkel — a legegyenesebb utón. Ez irányban a felföld ipartelepei, rövid utón s igy olcsóbban is jutnak a Tisza- mellék búzájához, Eger s vidéke borához, s egyéb életszükségleti czikkekhez, mely körülmény már maga fontos feltétele a felvidéki iparfejlődésnek. Negyedik kérdés, hogy ezen tervezett irány, megfelel-e az országos forgalom érdekeinek is? s nem érinti-e sérelmesen azokat? A válasz ez. Nemcsak hogy nem sérti, sőt előmozdítja azt. Azon nagy vidék ugyan is, mely ma Karczag-Füzesabony között elterül, részint nagy kerülővel, részint nagy költséggel érintkezik a kivitelt képviselő fővárosi összeköttetéssel. A Kar- czag-Füzesabonyi vonalrész a fiizesabony-budapesti fővonalba hozza a közlekedést, s ezzel egy nagy vidéket köt össze. Hasonlóképen áll ez az Ózd-Eger közötti s a pétervásári területre is. Ezen vidékek részére is megteremti a könnyebb s egyenesebb fővárosi összeköttetést, behozván ezt az állam birtokát képező Eger-füzesabonyi szárnyvonalba, s innen tovább Budapest felé. Más részről az állam keleti, erdélyi vonalrészeit kötné össze Karczag-Füzesabony-Eger-Ozdon át, egyenes irányban az állam éjszaki vonalaival. Az Eger- pétervásár-terenyéi irány pedig, Balassa-Gyarmat felé bővíttetvén, oly forgalmi érdeket szolgálna, melynek kielégítése kiváló igénye e vidéknek, s egyszersmind az állam hatvan- sargótarjáni vonalrészének. így országos forgalmi s vasúti politikai szempontból is a tervezet minden kifogáson kívül áll. Ezen irány, úgy a belforgalom fejlődésének, mint a ki
