Eger - hetilap, 1882
1882-08-24 / 34. szám
viseltetni, a mennyiben már eddig is több rendbeli vásárlásokat és megrendeléseket eszközölt; — a mely megrendeléseknek mindig pontosan és szigorú lelkiismeretességgel kellene a vevő megtartása és hitelünk emelése czéljából eleget tenni. Anglia is szívesen veendi borainkat, a melyek tekintetében már 1862-ben az angol kormány megbízásából körünkben megjelent Douglas oda nyilatkozott, hogy a magyar borok, köztök kivált az egri, több testtel és erővel bírnak, mint akár a burgundi, akár a rajnai borok, s hogy ennélfogva az angol ízlésnek teljesen megfelelnek. Ezek Greger- son Miksa, Londonban megtelepedett hazánkfia értesítése szerint, újabban mind nagyobb forgalmat kezdenek nyerni. Végül a hazai borforgalom érdekében a törvényhozásnak, a regálét, mint a borkelendőség természetellenes akadályát megszüntetni, a kormánynak pedig a vasúti szállítás tariffáját mérsékelnie kellene. (Folyt, köv.) Viszhang: a „Gyermek-menhely“ czim alatt az „Eger“ f. é. 30-ik számában megjelent közleményre. Ki az, ki midőn Egerváros utczáin, kivált a kűlvárosrészek- ben végig megy, több csoport apró gyermeket egy-két évvel korosabbak vezetése alatt rendetlenkedve, porban sárban játszani, kövekkel dobálni, czivakodva egymásról a ruhát letépni, — fájó szív érzettel eltelve ne látná ? ! Nekem ilyenkor mindig Üdvözítőnk lelket emelő eme mondata jut eszembe: „Hagyjátok hozzám jönni a kisdede- k et!“ A családapa és anya kora hajnalban kimegy munkára, zöldséget- vagy gyümölcsöt — árulni; az alvó kis gyermekeket kiteszik a tornáczba vagy fészer alá, egy darab kenyeret melléj ök, hogy ha felébredtek, legyen mit liarapniok; — és elhagyja őket az anya azon reményben, hogv este majd főz nekik valamit. Az ily elhagyatott gyermek, mennyi veszélynek van kitéve ? — Isten a megmondhatója! Hány lett egész életére nyomorék, a gondtalanság miatt ? hány esett és fulladt a kútba ? hány mérgezte meg magát, mert beléndek vagy csuda-buga magját mák helyett megfalta! — hány maratott össze kutyák vagy sertések által? — hányszor gyújtották ki játékközben a házat? — sokszor a szomszédokét is! — De minden esetben egész nap sárban piszokban heverve, — tépik ruháikat. Hát a lélek ? ész és szív a gyermeknél sem heverhet parlagon ! már e korban, mindkettőben, tudni illik ész és szívben befészkelik magukat a fásult rendetlen gondolatok, illetőleg érzelmek, és a nagyobbak rossz példái, s igy nevekeduek a kisdedek, korántsem: „kedvességben Istennél és emberekn él“ hanem többnyire ostoraiul leginkább a hanyag szülőknek, szomszédoknak, kik örökös rettegésben vannak az ily vásott gyermekek miatt, aggódva, hogy mily károkat okozhatnak, mig ők távol vannak házaiktól; — játékközben beverik ablakaikat. — be- piszkolják gondosan meszelt házaikat, — ellopják kerti vetemé- nyiiket, gyümölcseiket. Szóval, az ily útczai csavargáshoz szoktatott gyermekek önmaguknak, és az emberi társadalomnak, mindig veszedelmet és gyalázatot előidéző tagjai maradnak; —- ritkán fejlődik közülök jóravaló becsületes ember. Pedig egy kis jószándékkal tett áldozat által mindenki biztosíthatná magát — a fent leirt veszedelmektől, — megmenthetné az ártatlan kisdedeket az erkölcsi elsülyedés veszélyétől. Ugyanis: 150 vagy 200 háztulajdonos csoportosan szövetkezve, még azok is, kiknek gyermekük nincsen, — ajánlat útján legalább 20—30 krt (a vagyonosabbak többet) fizetnének havonkint; — az olyanok kiknek gyermekük van, 50—50 krt; az igy begyűlt összegből bérelnének egy alkalmas házat két szobával udvarral, felfogadnának egy pár becsületes nőt, özvegyet vagy korosabb haj a dönt; — s a szülők elválasztott kisdedeiket naponta reggel, midőn munkára mennének, ezek gondozására bíznák. Mig a kisded 4-dik évébe nem lép, a menhelyen gondoztatnék egész nap, csak éjszakára vinnék a szülők házaikhoz; — ha már 4 évesek, a kisded óvodában szintén ott maradnának reggeltől estig és korukhoz mért némi tanításban is részesülnének; — minden esetre meglennének mentve az útczai rendetlenséggel pároséit lelki és testi veszedelmektől. A szülők, rendesen napi élelmet hagyhatnának a gondviselő nőnél gyermekük részére; — vagy mi még alkalmasabb volna: naponta 3—4 krt fizetnének, hogy egy zsemlyét, kevés tejet, vagy rántott levest is kaphatnának a gyermekek a menhelyben. Nehéz a kezdet! de csak az első lépést kell megtennünk! Egy ügybarát. Hús-ügyünk. (Xy.) Bizonyításra sem szőrül azon állítás, hogy a hús-ügy a közegészség-ügy egyik legkiválóbb tárgyát képezi. A hús a legelső szükségleti czikkek egyike; húsra szőrül az emberiség majdnem minden nap, mert benne van legtöbb táperő. A húst fogyasztó népek a legegészségesebbek és ezek bírnak átlag a leghosszabb élettartammal. A húsnak mint élelmezési czikknek könnyű megszerzését tehát, úgy a nemzetgazdászat, mint az egészségügy elvei, egyaránt megkívánják. Annak minden indokolatlan mesterséges drágítása valóságos merénylet a közegészség ellen. Es ily merényletet követtek el mészárosaink, midőn legutóbb a hús árát, a már eddig is hallatlan magas árából 56 krra emelték. Már akkor, midőn 48 krről 52 krra emeltetett a hús kilójának az ára, a méltó megbotránkozás jelei voltak a közönség sorában hallhatók, és ma — alig néhány hónappal az előbb említett árfelemelés idejétől — a hús ára ismét drágább lön, még pedig oly időben, midőn mint általánosan tudva van, a szarvas marhának ára lejebb szállott. De meg aztán, milyen húst kénytelen fogyasztani az egri közönség? Hiszen alig van ház, hol azon panasz nem tétetnék, miszerint a hús, melyet Egerben drága pénzünkön vásárlunk, nem egyszer megehetien, valamely vén marhából való; s hozzá igen gyakran a font sincs meg. És ily körülmények között merik a hús árát emelni? A vidék sokkal szerencsésebb az ő egy mészárosa, mint mi mészárosaink egész ármádiája mellett. Mert pl. Szalókon a hús kilóját 40 kr. Kerecsenden 44 kr. Felnémet, Tárkány stb. ugyanúgy mérik. Azt hihetné az ember, hogy egészséges concurrentia fejlődik ki oly helyen, hol egy czikk elárúsitói nagyobb számban vannak meg; nálunk éppen az ellenkező észlelhető, és pedig azon egyszerű okból, mert mint hallani, mészárosaink egymással szerződésre léptek, hogy olcsóbban nem adják a húst. A concurrentia valóságos satyrája az! De a mint minden actio reactiót szül, úgy történik a hús árának indokolatlan fölemelése alkalmából is. A közönség végre megúnta ezen zaklatást, s állást kezd foglalni mészárosaink hallatlan követeléseivel szemben. Városunk legbefolyásosabb férfiai vették kezűkbe a közönség ügyét, s tartottak tanácskozásokat a közönség legpraegnánsabb érdekeinek megoltalmazása czéljából. Örömmel üdvözöljük őket e nemes törekvésükben! Egyúttal kívánjuk nekik azt is, hogy az óhajtott sikert elérjék; és akkor városunk közönségének hálája leszen méltó osztályrészük. A biztosítási ügyről. A „Miskolcz“ folyó évi július hó 31-én megjelent számában közzétett, s az országos tüzesetek s ezek okait érintő vezérczikk, mint a tapasztalás bebizonyitá, nem maradt minden hatás nélkül, a mennyiben, több vidéki tekintélyes lap. mint a „Zemplén“ „Eger“ sat. ez ügygyei szintén behatóan foglalkoznak, s mindent elkövetnek arra nézve, hogy a biztosítás ügyét, a speculatióval járó házalás elítélendő versenye alól megtisztítva, a biztositó felekkel megkedveltesse; de különösen pedig, hogy a házalók szédelgő üzérkedésére- a hatóság és intéző körök figyelmessé tétessenek már azon okból is, hogy a jólét és anyagi emelkedést korlátozó, különben sem biztos alappal bíró, ingadozó gátak — a házalás különböző nemeinek beszüntetésével — teljesen leromboltassanak. s a biztosítás ügye csak is a szó szoros értelmében vett biztosítási eszmének szenteltessék. A kérdéses czikk melletti érdeklődés szükségessé és kívánatossá teszi, hogy ez ügygyei, mely nem csak nemzetgazdászati, de mint a „Zemplén“ legutóbbi számában emlittetik, politikai tekintetben is némi borderével bir — még tüzesebben és kimerítően foglalkozzunk. — Ennek taglalása annyival inkább elkerűlhetlen, mert több helyről értesültünk a biztosítás üdvös eszméjének hátrányára szolgáló hason ügynöki üzelmekről, melyek egy némelyike, mint a „Szlávia“, veszélyes közgazdasági iránya mellett még
