Eger - hetilap, 1882

1882-08-03 / 31. szám

297

Ottó belép, Melinda összerezzen,

Mint a koporsón a halotti fáklya Visszfénye reszket . . . Volt e sejtelemben Sok indokolt. — „Be szép ön!“ — »„Úgy találja?““ „Melinda, üstökös kering fejemben,

És tüzhegyeknek hánykolódik árja ;

A szenvedély velő-oszlásig éget!“ —

— Melinda felkel, és halálra képed.

„Minek tagadnám ? Oh, hisz emberi Szeretni azt, mi szép, . . s te szép vagy édes ! Felizgatnak topánkád léptei;

Pilláid árnya drágább mint az élet,

Ha szemgolyód’ selyemmel elfedi,

Ha rajt a vágy s hamisság reszketének —

Ruhádon egy szegélyke, egy fodor,

Eszem vévé a legnagyobb fokon.“

(Ne botránkozz’ meg nyájas olvasó,

Hogy hősöm ily virágos szókra téved;

Az ilyen csak drámába nem való,

A hol tettekben lüktet, forr az élet.

Nem declamál, mely érez, a való ;

Ha színen a megrázó szenvedélyek Kesztyűbe járnak, bosszúság hat át,

S kis szomszédnőmnek nézem — hónyakát.)

„Hát még . . — „„Uram! kímélje meg személyem,““

Én, Bánkbán nője, mondom önnek ezt.““

Ottó megállt, fagyos gúnynyal, kevélyen:

„Várok Melinda, bár a szomj epeszt.

Hah! a gyümölcs megértét még megérem;

— Hadd nyomja vállam addig a kereszt —

Önkényt ölembe hűli; de most adieu,

Ha itt, fészkébe’ lel Bánk, dühbe jő.““

S kiment, elhangzott lépte, és az asszony Fehér kezére hajtá homlokát:

— E gaz miatt az udvarral szakaszszon,

Hol annyi fényes órát éltek át?

És Bánk szivében kétséget fakaszszon?

Ah! nem, hisz Ottó sokkal ostobább;

A bor zavarta meg szegény fejét,

Oly vakmerőn, tán épp azért beszélt. —

A nő merengett, átérezte lelke A múlt időket: újra élte azt . .

Mint kisleány futosgál a berekbe,’

Arczára lopva a nyitó tavaszt.

Nagy pajkosan harisnyáit levette,

Piros talpát csókolja a haraszt —

.„Nem úri módi“ — hogyha rajta érte,

Jó, vén dadája, igy korholta érte.

Majd látta Bánkot, és a holdas esték Szivbüvölő homálya födte el.

Minden fűszálban üdvöket keresték;

(Húsz évvel, igy tesz minden hőbb kebel,

Bár e kor többször olyan, mint a festék A nők vonásin: ránczokat föd el,

Emel, vigasztal, biztat, s végre is,

Az embert még csak észre sem veszik.)

S megházasodtak; a vas-homlok ércze,

Mely meg nem ingott a vészek között,

Megreszketett, ha nője újja-vége Simitgatá; leikébe költözött A gyöngeség . . . azért e szó ne sértse A hőst, ne öntsön el képén ködöt:

Sóhajjá válnak a zugó szelek,

Ha ifjú fő fürtjén enyelgenek.

Nejét imádta; kedves volt a nőcske,

Mint a kerek dal, mint a zsenge lomb,

Mely a szobornak tagjait benőtte . .

— Hasonlításom bárminő bolond,

Melinda drága kincs volt ő előtte;

Olykor gyötörte a féltési gond;

A férjeknél ez a baj, mondhatom,

Ha nincs is ok, szokásba’ van nagyon. —

___ Werner Gynla.

S

zínészet.

Szerdán, jul. 26-án „A sevillai borbély“ adatott. — A mi az előadást illeti — bár a játék és alakítások jóknak mondhatók — nem felelt meg egészen a várakozásnak. Közönség kevés.

Csütörtökön, jul. 27-én. Első darab „Anna.“ Nagy szabású darab; benne a finom árnyalatok, mindmegannyi kidomborodott részei az egésznek, mely a legtehetségesebb szinészt is próbára teszi. — Cséky Ilona (Anna) alakítása, játéka megfelelő, előadása túlérzett; — Medgyaszay Evelin (Janka) tetszelgését inkább személyében, mint — színpadi alak-alakitásban adta; játéka, előadása jó; — Németh József (Péter, Janka nagybátyja) ; Abonyi és Somló alakításaik meglehetősek. — Ezt követte a magyar kettős: Jelenffy Julia és Bor and Gyula által előadva; mindkettő remekelt, a rugalmasság különösen Bora nd Gyula tánczában a bámulatig meglepő s eddig tapasztalt ügyes mozdulatait koronázza. — Végül: „A szerelmes levél“ jelentékeny hatás nélkül került színre. Közönség kevés.

Szombat jul. 29-én „Donna Juanita“ került színre. — Vad- nay Vilma (Petrita) tetőtől talpig a szerény egyszerűség, a báj és kellem nagymérvű szépségében úszott; — Cserváry Ilona (René hadapród) élénk, elmés, természetes menetű játéka és előadása hatását, frivol öltözködése csökkenté; — Kantay Teréz (Donna Olympia) jó alak volt, játéka dicséretet érdemel; — Érczy Ferencz (Gaston) szép énekével még eddig úgy ki nem tüntette magát, mint ebben; — Csatár Győző (Riegó, evangélista) ez úttal tévesztő hangját; — Németh, Latabár és Bo- ránd, igen jó alakok, alakításaikban emelkedtek ki. — Telt ház.

Vasárnap jul. 80-án: „Szép Iliána“ népszínmű adatott. — Demjén Mari (Iliana) czimszerepében megállhat, játéka és előadásban helyes felfogás és átérzés, hangjában rokonszenv nagy mértékben van. — Cséky Ilona (Jakab Sára) ármány cselszövé- nyeit, a miatti bánatát, majd nem várt örömét igen szép vonásokban adta; — Németh (Vaszil szolga) folyton derültségben tartá a közönséget; — Latabár (Dikvász, drótos) és Boránd (Susták, czigánykovács) előadása és játéka hatásos volt; Egri (Bandi) szép hangja, úgy Csatár (Mikután román gazda) eredeti alakítása köztetszésben részesült. — A román jelmezek, jól sikerült tánczok, úgy a megható énekek fényes tanúságot tesznek az igazgató Krecsányi úr, buzgó, fáradhatlan, minden Ízlést kielégíteni óhajtó iparkodásáról, miért neki legnagyobb elismerésünket nyilvánítani el nem mulaszthatjuk. — Közönség kevés.

Hétfőn, jul. 31-én: „Váljunk el“ adatott. Krecsányiné (Cyp- rienne) szeszélyes nő, ki férjét megunván, mást szeret, tőle válni kivan; de belátván esztelen tettét, ismét férjéhez simul, kinek gyöngesége miatt — mit bár ez nem kér — megbocsát: szerepét oly fenséges alakításban adta, hogy az irigység sem találhat benne hibát; — Latabár Kálmán (Don Prunelles) gyöngéd szerető férj, neje hűtlenségét első felindulásában kedvese elleni bárbaj által akarván korlátozni, majd magához térve ügyes tapintattal szerezte vissza neje szerelmét s kedvese megvetését; előadása és játéka kifogástalan; — Somló Sándor (Gratignan Athemár) kalandor szerepében szokott bravourral alakított. — Közönség kevés.

Kedden: „Bandin György“ bohózat és „Férj az ajtó előtt“ czimü kis Operette; szerdán a „Bagdadi herczegnő“ színmű adatott. Ma csütörtökre pedig hirdetve van: „A hol unatkoznak“ vígjáték. ____

K

recsányi színtársulata.

(III.) Alkalmilag utalunk a színtársulat szervezetének egyik hiányára. Jellem-szinésznőnek, kinek játéka a darabnak úgynevezett struktiv idomait alkothatná meg, nagy hiányát érezzük, a népszínművekben. A társulat itt időzése óta egy teljesen jól előadott népszínművet alig láttunk. Voltak benne sikerült alakok, tagadhatlan, de nem volt az az összhangzó játék, szóval nem volt az a siker, mely az operetta előadásokat követni szokta. S z.-N. D e mj é n Mari asszony, ki czimszerepeket játszik népszínművekben, inkább soubrett operettistanő, mint népszínművek főhősnője. Eleven játéka, csinos és tiszta hangja ott, hol ábrázolni nem kell annyira, hol szenvedélyeket nem kell képviselni, — szép sikert arat, de szerepeinek, a czimszerepeknek megfelelni kissé gyönge. Az érzelmek külső kifejezésének módjai korlátoltak nála, mi azt is jelentheti, hogy nem igen éli magát belé egy-egy érzelembe ; szóval Demjén Mari asszony inkább a dekoratív elemet képviseli, s igy marad az előadott népszínművek szerepei közt egy kis űr, melyet Egri Kálmán úr szép hangja betölteni akar ugyan, ha játéka azt megengedné. Egri úrnak nem mondjuk, hogy lámpaláza van,