Eger - hetilap, 1882
1882-07-20 / 29. szám
275 Politikai heti szemle. Előtérben álló politikai kérdés most: az egyptomi. Az angolok hajóhadukkal Alexandria érődéit rombalőtték s aztán a várost megszállották. Alexandria, jul. 16. Ausztria-Magyarország és Görögország kivételével valamennyi állam csapatokat szállít partra. — A rend helyreállítására tett intézkedések hatásosaknak bizonyulnak. — Az angol csapatok megszaporitása várható. A város némely pontján még nem olthatták el a tüzet. London, jul. 14. A Reuter ügynökségnek jelentik: Alexandria teljesen romokban áll. az utczák leirhatlan pusztulás képét mutatják, a franczia consulatus hamuba dőlve, a tőutczák mind kirabolva lángokban állanak. Az egyptomi csapatok kétharmada megszökött a bombázás alatt; a többi részszel, mely szintén nem akart maradni, Arabi pasa Kasrel-devar-ba, az alexandria-kairói vasútvonal első állomására vonult vissza. A khedivet majdnem meggyilkolták. Arabi pasa Tulba beyt lovassággal és gyalogsággal a Ramleh palotához küldte, a palotát körülvették. Egy csoport katona fegyveresen behatolt a khedive lakosztályába és azt mondták neki, hogy parancsuk van őt megölni. Hosszas alkudozás után sikerült ötszáz katonát megnyerni, kik a khedivet a Rasel- Tin palotába kisérték, hol angol gyalogság vette át. Becs, jul. 16. a „Fremdenblatt“ illetékes informáczió nyomán állítja, hogy épen nem felel meg a valónak Dilke azon kijelentése, mely szerint Ausztria-Magyarország és Németország teljesen törvényszerűnek nyilvánították volna Anglia eljárását; ez legalább Ausztria-Magyarországra vonatkozólag nem áll. Alexandria elődei bombázásának czélba vételéről szóló első bizalmas közlemény alkalmával igyekeztek ugyan keresni és találtak is mentő okot ezen nem helyeselhető önsegélyre, azonban sohasem volt szó elismeréséről vagy világos helyesléséről a hajóraj egész eljárásának, a mint hogy ez iránt kérdés nem is intéztetett. Ennélfogva az Alexandriában és körűié történt újabb eseményekért a felelősséget úgy mint elébb, ezutánra is Angliának és az angol kormánynak kell viselnie, és e felelősséget Ibiikének nem fog sikerülni csak részben is másra hárítania. Konstantinápoly, jul. 15. A konferenczia mai határozata folytán a nagykövetek ma délután átnyújtották Törökországnak a közös jegyzéket, melyben a porta felhivatik, hogy Egyiptomban katonailag beavatkozzék, hogy a status quot fenntartsa és az anarchiának véget vessen. A jegyzék ezen czél elérésére azt javasolja, hogy a porta a hatalmak képviselőivel lépjen egyezségre, hogy a beavatkozás föltételei bizonyos határok közt szabá- lyoztassanak. Konstantinápoly, jul. 15. Francziaország az utolsó két nap leforgása óta határozott hajlamot mutat arra, hogy Egyiptom okkupácziójában részt vesz, mihelyt arra illétekes oldalról fól- szólittatik. Az osztrák néppárt e hó 16-án Bécsben alakuló gyűlést tartott, melyet azonban a betolakodott német nationalisták és főkép deákok annyira zavartak, hogy az elnök kénytelen volt a gyűlést a program felolvasása után feloszlatni. A párt programúja igy hangzik: „Az állami nyelv használatának minél pontosabb megállapítása, és az alkotmány 19-ik §-áuak végrehajtására szolgáló törvények által, — nevezetesen a tartományi nyelv, szokásos nyelv és Ausztria néptörzsei fogalmainak deflnitiója által korlátozni kell a kormány rendelkező hatalmát és szükebbre szorítani a nemzetiségek küzdelmeinek terét. A nemzetiségeket nyelvük használatában csak az állam egységének, a közszolgálatnak és a culturalis föladatoknak mulaszthatlan érdekei korlátozhatják. A választás reformja és az érdekképviselet elejtése által a lakosságnak nagyobb tömegét kell bevonni a nyilvános életbe, az egyes tartományok kisebbségét pedig, akár német, akár más nemzetiségű, alkalmas intézkedésekkel oltalmazni kell az elnyomás ellen. A németek legelső feladata nemzeti jogaik védelmezése. Mi legsikeresebbnek tartjuk ezen jogok védelmezését, ha teljesen elismerjük más nemzetiségek jogait. A mesterkélt és illiberális választó-törvényekben nem találtunk a németség tartós oltalmazására, és azt hiszsziik. hogy Ausztriában a németek állását úgy biztosíthatjuk legjobban, ha megteremtjük azokat a föltételeket, a melyek lehetségessé teszik, hogy a németek egyetértve e más nemzetiségek haladó elemeivel, megszerezhetik az államnak azon intézményeket, a melyek a szabadelvű fejlődést előmozdítják. Mi tehát a törvényeknek oly módosítását is kívánjuk, a mely lehetségessé teszi az alaptörvények által adott jogok használatát.“ T^.HCZA.. A „Zárda-dalok“-ból. n. Éljünk, a mig az ifjúság vet Szivünkbe’ friss hullámokat; Az ifjúság? . . hajlékony ág ez, Mely ízes, dús gyümölcsöt ad, De hogyha túlért, rajt’ az őszön Száraz levélkék csörgenek, S vihar sivít át a mezőkön. . . — Hányd le piczinykém, csillagos szemed. Szerény virág vagy a berekbe’, Nem perzsel, éget még a nyár; Hamvas szirmod még megremegne, Ha csak egy ujjal bántanám. . . Csak hát egy lángoló mosolyba, Fecsérelj rám te üdveket, Szűz ékeid’ ne ejtsd a porba... — Hunyd le piczinykém, csillagos szemed. Én már ah! éltem és csalódtam; Csalódni, — élni, emberi. Nem bízom, csak a nyers valóban, Melynek lehúllnak leplei. . . Miként a holt gyermekese lába, A bölcselésem oly jeges — Lelkemnek nincs már délibábja. . . — Hunyd le piczinykém, csillagos szemed. Te élénk vagy, miként az arezon Az élet színe; én viszont, Sötét gonddal küzdőm ki harczom; Hogy köthetnénk mi hát viszonyt? . . . Nedves, beteg köd lep be engem, Meleg tavaszfény jut neked; Talán késő is már szeretnem ?!. . . — Húnyd le piczinykém. csillagos szemed. De nem! Fehér, vállamra hajló Akáczvirágom — szőke lány! (Legszebb kérdőjel a teremtés Legis-legszebb sora után!) — Hatalma megkap egy vad árnak, Szivemben a múlt megremeg,. . . Ah! űzd el e kisértő árnyat: Vesd rám piczinykém, csillagos szemed! Werner Gyula. Egy színésznő dalaiból. I. Bámul, rajong a nagy tömeg, Felém mennyi mosoly ragyog, És mégis úgy fáj én nekem, Hogy én az „ünnepelt“ vagyok. Szivem sajog, . . álarcz csupán, Ha ajkamon mosoly lebeg, Magányban sírok . . . könyeim A nagy tömeg nem érti meg. II. Szerettem én is: régi nóta; Csalódtam: ez régibb amannál; Kevés vigasz, ha ő a hűtlen, Meg is sirat, és hogyha sajnál. Szendergő éjjel forró csókban Lecsókolá arczom havát . . . Úgy tűnik fel, mint múló álom, Üdvöt kíván, s gyötrelmet ád. *
