Eger - hetilap, 1882
1882-07-20 / 29. szám
Szét folyt az ábránd . . . álmaimból. Egy sóhajtás ébreszte fel. Köny hull arczomra, és e könyek A szivem búval töltik el. A bánatom hervadt levélke, Mit a szél ide-oda vet, Haldokló fénye a messzeségben, Mit csak örök sötét követ. Halmy Kálmán III. Színészet. Szerdán f. hó 12-én „Szélháziak“ Eákosi Jenő 3 felvonásos behózata került színre. — Krecsányiné (Cseresnyés Alfréd jogász) kedves kis fiatal ember, folyton derültségben tartá a közönséget, játéka és alakítása mint a múlt években föltétlen dicséretet érdemel. V a d n a i Vilma (Tinka) szeretetre méltó növendék, csengő hangja s ügyes játéka a köztetszést méltán kiérdemelte ; a többi nő szereplők kisebb nagyobb mértékben járultak az előadás sikeresitéséhez. — Németh József (Doroghy János földbirtokos) jól adta az urat; For day Károly (Bothos János, volt rézöntő); Csatár Győző (Bethlen Ignácz izraelita kereskedő) váratlan megjelenései és az utóbbi előadása; úgy Ború n d Gyula (Jabluncza Péter franczia nyelvmester) kadencziái hatásosok voltak. Közönség igen kevés. — Csütörtökön f. hó 13-án adatott Souppe Ferencz „Gascognei nemes“ négy felvonásos operettje. — C sérv ár y Ilona (Méri, a herczeg neje:) megjelenése s alakja szerepéhez illő, hangja kellemes. Vadnai Vilma (Cascarica) Croustillac iránt boldogtalannak hitt szerelmét oly gyöngéd kedvességgel adta, hogy sorsa jóra fordultát örömmel vártuk; hangja tiszta, játéka és előadása megnyerő. — Csatár Győző (Croustillac) vállalkozó bátor nemes, itt ott, elragadta a bátorság, a nélkül azonban, hogy akár vakmerőségbe ment volna át, akár szerepén javított volna; hangja igen szép, s általános tetszést aratott. — Érczy Ferencz csinosan énekelt; La tab ár Kálmán fejedelmi méltósága comicus alakot öltött. A többi szereplők is dicséretet érdemelnek. - A kardalok s a decoráczió oly fényesen sikerült, hogy a közönség tetszésnyilatkozatát nem mulasztható el a rendező Krecsányi úrral tudatni. — Telt színház. Szombat, f. hó 15-én. „A kis herczeg“ Lecocq Károly 8 felvonásos operettje került színre. Cserváry Ilona (Partheanis herczeg) a neje iránti bánatot mély érzéssel tüntette elő. Vadnai Vilma (előbbi herczeg neje) mélyen szerető nő — kissé erőltetett durczásságát leszámítva — híven s oly tiszta tükörben adta szerepét, hogy boldog férj, ki ily tükörbe tekinthet. — A férj és nő közötti párdal, melyhez a nő terczezett, fordítva nagyobb hatást keltett volna. — Kantai Teréz jól énekelt. — Csatár Győző (Montlardy) szerepét ügyesen kezelte; L a t a b á r Kálmán (Frimonte) igen ügyes comikusnak mutatta be magát. — Zsúfolt színház. Vasárnap f. hó 16-án „Árva Zsuska,“ Lukácsi Sándor 3 felvonásos népszínműve adatott nagyobb hatás nélkül. Németh József (Bodner András) föltétlen, Aranyhegyi József (Blitzstein Kóbi) sikeres előadása és játéka dicséretet érdemel. — Közönség lent kevés, karzat zsúfolt. Hétfőn, f. hó 17-én „Serger Panine“ Ohnet György 5 felvonásos színmüve került színre. — Általánosan ismerve van a társulat, a kitűnő erők hírnevét megalapiták. Rég, talán még nem is voltak Egernek ily Thalia papjai és női, kik oly figyelmet s köztetszést bírtak volna méltán kiérdemelni, mint ezek. — Krecsányiné (Jeanne) és Somló Sándor (Serge Panine) voltak ez est hősei, kiknek játéka a tökély legnagyobb fokán állott; — Cséki Ilona (Desvarennesné), — M ed gyászai Evelin (előbbi leánya), Abonyi Gyula (Cayrol) meleg átérzéssel adták szerepüket. Egyáltalában az előadás jól sikerült. — Közönség kevés. Kedden a „Cornevillei harangok“ czimű operett s szerdán „A nagyzás hóbortja“ czimű vígjáték adatott. Ma csütörtökön pedig adatik: „Az uj háziúr“ czimű bohózat. Az operette és Krecsányi színtársulata. Az operette por a közönség szemébe, valódi művészet helyett külsőség, belső szép helyett forma, a szép megvalósításának külső formája, az összhang. Az összhang kedves a szemnek, a lelket elringatja, a kedélyt gyönyörködteti, de az indulatok hullámzását nem idézi elő, szenvedélyek harczát nem támasztja fel, benne nem az erő nyilvánul, hanem a kellem. Mily kedves darab, mily pompás, szoktuk mondani, ha egy-egy előadás után elhagyjuk azt a faalkotmányt, melynek belsejében a világot jelentő deszka van felállítva a Hunyady-téren. Pedig higyje el kedves olvasó, hogy a művészek, meg a tudósok nem az operette-ből vonták ki a drámai művészet szabályait; sőt magunk sem volnánk megelégedve, ha egy-egy szini előadás után mindig azt mondották volna: mily kedves, és sohasem: mily nagyszerű, mily fenséges. Nagy jellemek nem valók operettebe. Az ember tragoediája vagy az istenek komoediája fülbemászó zene mellett is nevetség volna. Offenbach nem szenvedélyek feltüntetésére irta az első operetteket. A helyett, hogy alapjában felkavarta volna a tó vizét, evezőjével köny- nyedén ingatta fölszinét, s a lágy habok édesen zsongták vissza: vihart nem támasztunk, ha nem tetszik neked, lejebb nem mersz nyúlni, bolygasd a szerelmet! Szerelem a főmotivuma az operettének, de nem Romeo szerelme Júliához, féltékenység, de nem 0- thellóé, kétszínűség, de nem Tartuffé s Brutuo s tettetett butasága éppen oly távol fog állani Boccaccio tettetett bambaságához, mint a felállítandó egri állandó színház álland ahhoz a színkörhöz, melyben a vidéki színtársulatok egyik legjobbika, a Krecsányié jelenleg előadásait tartja. Krecsányi űr színtársulata operette előadásokra kitünően van szervezve. Ajtóstól rohanok a házba. Vadnay Vilma k. a. művészetéről elragadtatással kell szólani, mivel ez a kényesebb Ízlést is kielégíti. Nem mondjuk, hogy a kisasszony bevégzett művésznő, hisz ez fiatalon még nehéz volna, de az a kis félénkség, mely némely nehezebb átmeneteknél hangján észrevehető, csak érdekesebbé teszi azt a gyönyörű, tiszta nagy terjedelmű hangot. A naivitás, mely egész lényén elömlik, önkénytelen eszünkbe juttatja a budapesti népszínház kis csalogányát, Komáromy Mariska kisasz- szonyt; mintha csak őt látnok közöttünk. Játéka, modora, rou- tinja, miket csinos, operette előadásokhoz kiválóan illő alakja, egyénisége még kedvesebbé tesznek, egyaránt kifogástalan. A kisasszony előtt szép jövő áll a színpadon, s örülünk, hogy körünkben üdvözölhetjük, s gyönyörködhetünk csalogány hangjában. Cserváry Hona k. a. csinos szinpadi alak, hangja, bár elég terjedelmes, de nem eléggé biztos az átmeneteknél. Vadnay k. a. kisebb mértékben adja meg énekéhez azt a külső úgy mondjuk mechanikai erőt, mely előadásához szükséges. Nála a természetesség sokat segít. Egyébiránt az ének e modulatiói csak is az ösz- szehasonlitásnál tűnnek fel észrevehetőig, s a hangszerveknek s az iskolázásnak egymásra való hatását mutatják. Cservári k. a. mint operette művésznő igen kedves alak, színpadon otthonos; kiejtése ugyan egy kissé nem tiszta magyaros, s könnyen ragadja magát drámai előadáshoz ott, hol kissé erősebb szenvedélyek jönnek fölszinre. Megjegyzendő, hogy itt az operettekről s azok előadásáról szólunk, és pedig azért, mivel Krecsányi úr ismerve közönségünk hajlamát, nagyrészt operette előadásokat rendez. Érczy úr szép, tiszta hanggal rendelkezik, mely azonban kár, hogy kissé gyönge, mit azonban csak relative mondunk, akkor ugyanis, midőn karban énekel. Csatár úr e tekintetben már előbb áll, s játékára annyit jegyzünk meg, hogy egy kissé túloz némely helyeken. A kar összevágó énekét csak emelik a csinos kóristanői jelenségek, s az előadást pedig a díszes decorátiók, a gazdag ruhatár, s a kiváló ügyességre valló rendezés. S most venio .... Krecsányiné asszonyhoz. Operette és ő elválhatatlanok; kedvesebb alakot elsőrendű színpadokon is ritkán lehet látni, routint, játékot, modort, könnyűséget, otthonosságot tekintetbe véve. Az egri közönség hálás lesz neki úgy férjének azon kellemes estékért, miket e jeles társulat tud szerezni. Kívánunk telt házakat! B. Imre. „Egriekről én egy keveset szóllok.“ Tinódi. — Elbeszélés. — Irta: Szabó Ignácz (Pályanyertes mű.) (Folytatás.) IV. Milos gazda, — alig hogy Kucsuk uraság kitette tántorgó lábát a küszöbön, — fogta a handsárt, s egy hű szolga kíséretében gyors léptekkel haladt a fellegvár felé.
