Eger - hetilap, 1882

1882-07-06 / 27. szám

254 élet szükségességének érzete polgártársainkban felébresztes- sék s egyletek alakulása nagyobb mérvben megindittassék, tartva ezen régi mondással: „Concordia parvae res crescunt.“ (Folyt, köv.) Politikai heti szemle. Konst a ntinápoly, jul. 1. Corti gróf a conferentia nevé­ben fólszóllitotta a portát, hogy közreműködjék Egyptom nyugal­mának helyreállításában. A porta azonban most is vonakodik csa­patokat küldeni Egyptomba az európai hajók távozása előtt Mussurus pasa jelentette, hogy Anglia nagy készületeket tesz és hogy állítólag 30,000 embert akar Indiából Egyptomba küldeni, ha meghatalmazást nyer a beavatkozásra. A szultán, hogy mene­küljön Anglia félelmes beavatkozásától, végre mégis fog csapato­kat küldeni Egyptomba. Pár is, jun. 30. Erősen állítják, hogy Freycinet megváltoz­tatta egyptomi politikáját. Most már Arabi pasa maradását kíván­ja és beleegyezett., hogy Kálim, Mehemed Ali egyetlen fia, legyen az alkirály. A mostani ellenőrző hivatal meg fog szűnni és az ál­lamadósságot ellenőrző régi bizottság fogja pótolni. Freycinet azt ajánlja, hogy angol, franczia és olasz csapatok küldessenek Egyip­tomba. A konstantinápolyi franczia nagykövet ily utasítást kapott. London, jul. 1. Éjjel. A képviselőház ülésében az Írországi kény szer törvény XVIII. czikke 186 szavazattal 20 ellenében elfo­gadtatott ; a XIX. czikk töröltetett. Gladstone konstatálja, hogy ragaszkodik a tárgyalás folytatásához, mig a ház valamennyi czik- ket el nem intézte. A XX. czikk elfogadtatott. Az írországiak négy indítványa a vita elhalasztása iránt elvettetett. London, jul. 2. A képviselőházban az Írországiak újra meg- kisérlették az akadályoskodást. Gladstone indítványára az elnök 7 óra körül, kilencz komerulert eltávolíttatott, a teremből. Erre a ház a XXX. czikk kivételével, az előterjesztés valamennyi czik- két elfogadta. A XXX. czikk, mely a törvény tartalmát állapítja meg, este 8 órakor 69 szavazatai 6 ellenébe fogadtatott el. Erre az alsóház 32 órai ülés után elhalászta tárgyalásait. Belgrad, jun. 28. A szkupstina ülésében felolvastattak: az állam czimerének megváltoztatására, a rend- és érdemjelekre, és az államnyomdának némely nyomtatványok tekintetében megadandó egyedáruságra vonatkozó ukázok. A czimer oly alakban állapitta- tott meg, mint a hatalmas Dusáné volt és pedig fehér kétfejű sas, középen vörös mezőben fehér kereszt, melynek szegleteiben négy „S“ áll. Ezen előterjesztést lelkesedéssel és helyeslő felkiáltások­kal fogadták. Norvégiában közelebb zárta be a király az országgyű­lést három évi működés után. A trónbeszéd kifejti, hogy Svédor­szág és Norvégia unióját fenyegeti az országgyűlés, midőn korlá­tozni akarja a király alkotmányos jogait. Azt a vádat, hogy a kormány nem akar közreműködni az országgyűléssel, visszauta­sítja a trónbeszéd és határozottan kiemeli, hogy az alkotmány alap­elveit csak mind a két tényező megegyezésével lehet megváltoz­tatni. Az országgyűlés hamarjában azzal felelt a trónbeszédre, hogy nem tisztelgett a királynál, mint az országgyűlés bezárásakor szo­kás. A radicalisok el akarnak válni Svédországtól és ezenkívül minél inkább köztársasági államformára törekesznek. A radicali­sok mindenek előtt fölöslegessé akarják tenni a végrehajtó hatal­mat és az ő befolyásukat akarják szilárdítani. Az országgyűlés főképen három határozattal teremtette a jelen tűrhetetlen állapo­tot. Az első az, hogy 1880. jun. 9-én kijelentette, hogy az ország- gyűlés az alkotmány fölött áll. Ugyanebben az ülésszakban a bí­rák ellen is megkezdette a harczot az országgyűlés; a legfőbb ité- lőszék több tagja pusztán politikai okok miatt elmozdittatott. Végre oly választótörvényt fogadott el az országgyűlés, a mely nem határozza meg a szavazók számát pontosan és igy a szava­zatképesség a radicalisokhoz való ragaszkodás szerint osztatik. A „népfólfegyvérző egyletekének rendkívüli hitelt szavazott meg az országgyűlés, hogy lassankint a népet nevelje hadsereggé. En­nek a czélja elég világos. Azt, hogy a radicalisok végig követke­zetesek akarnak maradni, mutatja programmjuk, melyet a jövő tör­vényhozási szakra szerkesztettek. É szerint az országgyűlés per­manensnek fogja nyilvánítani magát; a kormány azon jogát, hogy költségvetést csinálhat, az országgyűlés fogja gyakorolni: az es­küdtszéki intézmény is be fog hozatni; végre a papok választása úgy fog rendeztetni, hogy a radicalisok befolyása ebben a tekin­tetben is biztosittassék. A pápa szent Péter és Pál ünnepén magánkápolnájában szent misét, mondott, s ez alkalommal a XIV Benedek által előirt, rítus szerint megáldotta azon palliumokat, melyeket a pátriárkáknak és érsekeknek szokás küldeni. A palliumokat azután a szokásos szer­tartások közt az apostolok fejedelmének sírjához vitték. A pápa mult hó 25-én adta ki a rendeletet, hogy a julius 3-án tartandó titkos consistoriumon megtétessenek az előkészületek. A nyilvános consistorium azután, melyen Lavigerie bibornok fogja elfogadni a bi- bornoki kalapot, csütörtökön tartatik meg. A rítusok congregátió- jának határozatai alapján a szent, atya legközelebb brevét fog ki­bocsátani, mely elrendeli, hogy, ha valamely szentnek ünnepe va­lamely nagyobb ünneppel összeesik, az az ünnep ne halasztassék egy későbbi napra, hanem még azon napon a szent mise alkalmá­val s a breviáriumban connnemoráltassék, úgy azonban, hogy a breviáriumban az illető szentnek teljes élettörténete, mint kilen- czedik lectió foglaljon helyet. Az említett brevé már készen van, de csak pár nap múlva tétetik közzé. Ez uj rendelet 1884-ben lesz kötelező. R ó ni a, jul. 3. A pápa ma nyilvános consistoriumot tartott, melyen a diplomatia tagjai is jelenvoltak. Lavigerie bibornoki ka­lapot nyert, a St. Trinité du mont, Róma egyik franczia templo­mának czimével. Ezután titkos consistorium volt, melyen több püs­pök praeconisáltatott, névszerint Antiochia, Quitto, Bologna, Ri­mini, Raguza, Brünn, St-Gallen, Lemberg, Trieszt, Erdély, Frei­burg s Portmouth püspökei. Végül a pápa alkalomszerű beszédet intézett a püspökökhöz. TüBCZA. „Egriekről én egy keveset szóllok% — Elbeszélés. — Irta: Szabó Ignác z. (Pá lyány er tea mű.) (Folytatás.) III. Bárczay Menyhért előkelő birtokos volt a Tisza- háton. Az alföldi rónaság egyik emelkedettebb pontján, hi­hetőleg egykori hunhalmon épült, tágas és lakályos udvar­házban lakott, melyet csinos kert, övezett,. A halmot, me­lyen a lak állt, mint egy szigetet, a Tisza kanyarodása vette körül, s túl rajta a folyam árja sással, kákával bu­ján benőtt, messze terjedő ingoványokat, lápokat, semlyé- keket alkotott, melyek a török portyázók hivatlan látogatá­sai ellen eléggé megvédték a Bárczay-, vagy — miként azon időben nevezték, — a „szépasszony-tanyát.“ — Egyébként az eféle meglepetések ellen Bárczay, jobbágyai sorából erős fegyveres csapatot, tartott udvarában. E kivűl ő volt a vezére a tiszaháti nemes bandériumnak is, mely­nek élén a kóbor török csapatokat gyakran jól elpáholta. Egy ily portyázás alkalmával fogta el egy ízben Kucsukot is, ki jancsáraival épen requirálni járt a Tiszavi- déken. Menyhért emberei a nádasba csalogatták, s itt, hir­telen támadással szétverték őket. Kucsuk vakmerő elszánt­sággal védte magát. De lovát leszúrták, s ő maga foglyul esett. Bárczay, ki a hősi bátorságot az ellenségben is be­csülte, néhány napig magyar szívességgel vendégelte meg a fogoly tisztet, s mert épen fegyverszünet volt, — szavát véve, hogy a vidéket többé csapataival háborgatni nem fogja, — parolára szabadon bocsátotta őt. Kucsuk barátságos, há­lás indulattal távozott a „szép-asszony-tanyáról.“ Ezt az érdekes elnevezést pedig a tiszaháti udvarház úrasszonyától, Bárczayné Kendeffy Jolántól kapta, kit a gazdag és daliás Menyhért nr bérezés Erdélyben ak­

Next

/
Oldalképek
Tartalom