Eger - hetilap, 1882
1882-06-22 / 25. szám
XXI. év-folyam. 25. szám. 1882. junius 22-én. Előfizetési díj: Egész evre . 5 fn — kr. Félévre. . . 2 , 50 . Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 . Egyes szára . — 12 r Hirdetésekért minden 5 hasahozott petit sorhely után 6. bélyegado fejében minden hirdetéstől 30. nyilttérben egy petit- sorhelycrt ]5 kr fizetendő Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. E lap folyó évi 3-ik évnegyede a jövő hó 1-én kezdetvén meg: tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetése most lejár, hogy a megrendelést mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési dij: Egész évre ...... 5 frt. Félévre ..... 2 „ 50 kr. Évnegyedre ...... 1 * 30 „ Egy hóra ...... „ 45 „ T. gyűjtőinknek minden öt előfizető példánynyal szolgálunk. után egy tiszteletA KIADÓHIVATAL. A Eger város és vidékének szellemi * fr* és anyagi érdekei. í'-j <, K (Díjnyertes pályamű.) Irta: dr. Szolcsányi Hugó. (Folytatás.) III. A második szellemképző intézet, mely Egerben hiányzik, de melyre fölötte nagy szükség lenne: egy ipariskola. Ennek oka igen természetes és egyszerű. Városunknak alig van ipara és a mi van is, folyton hanyatlik és elvész. Oka ennek ismét az, hogy iparosaink — igen csekély kivétellel nem értik jól mesterségüket és pedig leginkább azért, mert nem volt alkalmuk azt kellőkép megtanulniok. Igen érdekes azt a processust, mely iparosaink kiképeztetési menetét feltünteti, s egyszersmind megmagyarázza, hogy tulajdonképpen mért nincs iparunk, megismerni. Ha nálunk ugyanis egy iparos munkáját megáldotta az Isten, sőt kedvező anyagi viszonyok közé juttatta, az fiát korántsem törekszik azon iparra kitanitani, mely neki jólétet szerzett és biztositott, hanem a helyett azt iskoláztatja, hogy belőle „urat“ csináljon; feledi, hogy egy iparát értő, jóravaló mesterember, sokkal önállóbb, függetlenebb, tehát nagyobb úr annál, ki egész éven át iró asztalánál görnyedni, vagy más megbízásából egyéb hivatalos teendőket végezni kénytelen. Sőt mi több, nálunk maga az anyagi jólétre emelkedett iparos, nem egyszer szegre akasztja szerszámát, s örömest cseréli fel gyarapodását létesítő állását, valami, nem egyszer igen szerény, városi tisztviselői állással, — vagy pedig politizálásra adja fejét, reggeltől estig casinóban ül stb. stb. Vagy mért veszett el városunknak egykor olyan hires tímár ipara ? A szegény iparos, vagy földműves nem tudván gyermekét eltartani, leggyakrabban odaadja azt egy iparát nem értő mesterhez inasnak, mesterséget tanulni. — A kikötött tanoncz- évek alatt, a fin cselédet pótol, s ő rendesen házi szolgai, vagy egyéb, de korántsem ipara megtanulásához tartozó munkákat végez, bár a törvény ezt szigorúan tiltja. Elmúlván a tanulásra megállapított idő, lesz az inasból segéd a nélkül, hogy az valamit tudna. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy az inas most lekötött helyzetéből felszabadulván, igyekezni fog az elmulasztottat helyre pótolni, — ő azt nem teszi, hanem, mint az élettapasztalat igazolja, siet valamely szolgálóval, vagy szobalánynyal ismeretséget kötni, kit azután az első kínálkozó alkalommal, mielőtt az ipara legfeltétlenebbül szükségelte szerszámokat magának megszerezhetné, feleségévé tesz, s alapit a nyomornak és Ínségnek tanyát, s nevel a társadalomnak páriákat, improductiv fogyasztókat. Iparosaink legnagyobb része semmi nemű magasabb szellemi kiképzés után nem törekedvén, másrészt ily kiképzést nem nyerhetvén: sem állását felfogni s kellőleg betölteni, sem pedig önálló teremtő erőt, vagy nemesebb ízlést elsajátítani nem képes. Tehát már ezért, — de meg azért is, mivel tekintélyes számú lakossággal biró városunk egy iparra igen alkalmas vidék középpontját képezi; végre mivel a város köznépe legnagyobb részének úgy szólván egyedüli foglalkozását a szőlőművelés teszi, miért is úgy a nyári, főíeg pedig a téli időszakban az idő egy igen nagy részét foglalkozás, tehát kereset nélkül eltölteni kénytelen, — melyet pedig valamely hasznos mellékfoglalkozás mellett, előnyösen, reá nézve jövedelmezően használhatna fel, és éppen a legszorultabb időben, egy kis jövedelemre tehetne szert, — elodázhatlan szükség volna tehát városunkban egy ipariskolát létesíteni, mely a házi ipar tanítására is különös súlyt fektetne. Ennek a város általi felállíttatása korántsem ütköznék oly pénzügyi akadályokba, minők első.pillanatra felmerülni látszanak. A város fentart u. n. községi iskolákat, melyeket főleg a jelen körülmények között igen lehetne nélkülöznie ; mert hiszen városunkban igen jól berendezett felekezeti s illetőleg kathol. iskolák vannak. A községi tanintézeteket kellene, a jelenlegi tanerők megtartása, esetleg nagyobb javadalmazása mellett, ipariskolává átalakítani], mi nem okozna a városnak a jelenlegieknél sokkal nagyobb költséget, és nem csak nélkülözhetlen hiányt pótolna, hanem végeredményeiben idővel a reá fordított költséget uzsorakamattal űzetné vissza. (Folytatjuk.)
