Eger - hetilap, 1882

1882-05-25 / 21. szám

196 szabad, hanem mindig kiegészítve szaporítani kell: — a városi elöljáróság az összes patakcorrectionalis költséget a most neve­zett alapnak visszatérítendő a vállalat egyéb ágainak jövedelmei­ből. — E szerint tehát a patak-correctionalis kiadások is mint előleg vagy kamat nélküli kölcsön jelennek meg. III. Az Eger patak gyökeres szabályozásával egyetemben a város re construe ti ójáért, mi a fennebb idézett 3-ik szer­ződési pont értelmében csak akkor indul meg, midőn a hármas egész vállalat sikerére kedvező kilátás nyilik és ha az ennek jö­vedelmeiből teremtendő uj takarékpénzalap ereje engedi — fize- tend a város a vállalat elnökének Privitzer László urnák, az ide vágó munkák megkezdése napjától, azok tartamának idejgre, éven- kint 6000 azaz hatezer o. é. forintot negyedéves részletekben. — Ezen tiszteletdij, valamint ezen szabályozási és reconstructionalis összes költségek, a vállalat hivatalának és személyzetének minden nemű költségeivel együtt, már az egész vállalat jövedelmeiből te­remtendő uj takarékpénzalapot, vagyis ennek „regie“ rovatát ter- helendik; h) kötelezi magát a városi előjáróság, hogy ezen tisz­teletdijakon kivül ellátandja nevezett elnök urat a vállalat hiva­talának helyiségéhez, hol az ő szakadatlan jelenléte szükséges, 2—3 lakszobából bérlendő szállással, fűtéssel és világítással, e szerződés tartamának idejére, — az imént említett ugyanazon régie-rovatból, mely az egész vállalat hivatalos helyiségeinek ki­adásait is viselendi; i) e mellett fentartja magának a városi elő­járóság, hogy — ha a vállalat virágzásra emeltetik — valamint annak hivatalbeli személyzetét, elnöki javaslatra, időszakonkinti jutalmakkal: úgy a nevezett elnök urat is annak idején, egyszer mindenkorra, illő jutalommal honorálandja. Politikai heti szemle. A forradalmi színjáték Kairóban egyelőre véget ért. A szereplők kibékültek, a közönség tapsol hozzá, a függöny min­denkinek megelégedésére gördül le. A forradalmár miniszterek tar­tottak az európai beavatkozástól. A khedive egyenlően félt Arabi pasa merényletétől és a porta rendcsinálásától. A kölcsönös féle­lem azután békitöleg hatott a harezban álló felekre. Az eredmény az lett, hogy az alkirály kibékült minisztereivel. Nagylelkűen el­feledte ezek fellázadását. Viszont a miniszterek beleegyeztek, hogy az alkirály tovább uralkodjék. A nyugati hatalmak, ngy látszik, kezdik belátni, hogy az egyptomi ügyekben kifejtett erélyök kissé elhamarkodott volt; diplomátiai források szerint Londonból és Párisból azon ártatlan magyarázatot adják most a hadihajókkal való tüntetésnek, hogy azok csupán az illető alattvalók érdekeinek és biztonságának vé­delmére rendeltettek ki. Konstantinápoly, május 19. A porta válaszul Franczia- ország és Angolország részéről május 16-án tett ama nyilatkozat­ra, hogy combinált franczia-angol hajórajt küldenek Egyptomba és bonyodalmak elkerülése végett azt tanácsolják a portának, hogy tartózkodjék bármely beavatkozástól: körlevelet intézett külföldi képviselőihez, melyben tüzetesen bebizonyitja a szultánnak Egyp- tom feletti fönhatóságát, a kinek egyedül van joga a közbelépésre és különösen arra, hogy a status-quot fentartsa és a khedive te­kintélyét megszilárdítsa. A porta elismeri, hogy a nyugati hatal­mak, nevezetesen Angolország és Francziaország. érdekelve van­nak Egyptommal szemben; ámde ha ezen érdekek fenyegetvék, első sorban a porta van hivatva azok megvédésére; a porta haj­landó az e czélból teendő leghatásosabb intézkedések iránt a ha­talmakkal érintkezésbe lépni. Konstantinápolyban az újságok közlik azon szerződés tartalmát, a mely az oroszországi hadikárpótlás fizetésére nézve létrejött. A szerződést aláírják, mihelyt a másolatok elkészülnek s a szultán megengedi a szerződések kicserélését. A szerződés a kö­vetkező határozatokat tartalmazza: a porta kötelezi magát a ber­lini congressus által megállapított hadi kárpótlást 35o,000 török fontnyi évjáradékokban megfizetni. Ezen évjáradékok csak a tőketör­lesztésére szolgálnak kamatok nélkül s az aleppoi birkaadó, valamint a koniehi, kostambuli, adanai s a syrasi vilajetek egy részének tizedével biztosíttatnak. Ezen adók összesen évi 437,500 török fontra becsültet­nek s a beszedett összegek a behajtási költségek levonásával az otto­man bankba szállíttatnak. Az ottoman bank ezen összegből kifi­zeti a járadékot az orosz császári banknak, s az esetleg megma­radó összeget a török kormány rendelkezésére bocsátja. A porta kötelezi magát, hogy ezen bevételekre nem állít ki utalványt. Ha •> bevételek nem ütik meg az évjáradék fizetésére szükséges ősz­iét, akkor a porta köteles azt kiegészíteni; másrészt azonban Hágában áll a portának, ha az ottoman bank beleegyezik, az évjáradék biztosítására szolgáló bevételeket mások által he­lyettesíteni. London, máj. 22. A „Times“ jelentése: Az angol-francz ia actio a khedive tekintélyének helyreállítását, a notable-ok kamará­jának felosztását és a két hatalom túlnyomó befolyásának érvény­re emelését tűzte ki czéljául, miáltal Arabi bey kényszerítve lesz a politikai színtérről lelépni. Pár is, május 22. Anglia és Francziaország a következő jegyzékkel értesítették a portát a hajóhad elindulásáról: „Az angol és a franczia kormány tekintettel Egyiptom ál­lapotának komolyságára elhatározták, hogy az egyesült hajóhadat, mely most a Sudaöbölben tartózkodik. Alexandriába indítják. A bonyodalom kikerülése végett igen fontos, hogy a porta minden beavatkozástól tartózkodjék. Ha nem lenne elég hajóink jelenléte a közösen kitűzött, megoldásra, akkor valószinü, hogy a porta elé azután javaslatot fogunk terjeszteni az egyiptomi kérdés rendezé­se érdekében.“ London, május 21. A rendőrség bezárta a „Freiheit“ szo­cialista hírlap nyomdahelyiségét. Mertens nyomdász ma reggel azon vád alapján fogatott el, hogy a dublini gyilkosság alkalmá­ból botrányos czikket tett közzé. Az államügyész pert indított John Never társszerkesztő ellen is, ki ellen az elfogatási parancsot szintén kibocsájtották. Páris, máj. 21. Ollivier Emil, a volt bonapartista miniszter- elnök, olaszországi utjából visszatérve, érdekes adatokat közölt a Figaró egy munkatársával Olaszországban tett észleletéiről. Olli­vier meglátogatta a pápát s Olaszország minden kiválóbb politikai személyiségét s közelebb röpiratot fog közzétenni ily czim alatt: „Szabad-e a pápa Rómában?“ továbbá egy más röpiratot a köz­társaságról s végre befejezi a császárság bukásáról Írott müvét. A pápa mai helyzetét Romában elviselhetlennek tartja Ollivier is, de meg van győződve róla, hogy XIII. Leo mindvégig küzdeni fog. XIH. Leo nagyon szereti Francziaországot, s épen nem gyű­löli a köztársaságot sem. Francziaországnak ma már csakis az olasz papi pártban vannak barátjai. Az egész régi liberális párt, Cavour utódjai, a Minghettiek, Crispik és az összes olasz minisz­terek, az öreg Depretis kivételével, Poroszországhoz pártoltak. Francziaországnak legnagyobb ellensége Crispi, ha utána indulná­nak, Olaszország holnap harezba állna a köztársasággal. A király csak úgy gyűlöli Francziaországot, mint a többiek: gyűlöletének főoka a republikanizmus terjedésétől való félelem s mert azt hi­szi, hogy Párisban az olasz köztársaságot előmozditó propaganda áll fenn. De az olasz republikánusok is ellenségei Francziaország­nak. Csak egy körülmény akadályozza a háború kitörését Olasz- és Francziaország közt. Bismark herczeg egy ujját sem hajlandó mozdítani; hanem csak a békét fenntartani Francziországgal; a tuniszi német konzult is megbizta, hogy mindenben a franczia mi­niszter-rezidenssel tartson. Gala ez, május 19. A nemzetközi bizottság egyik utóbbi ülésében azt indítványozta a román biztos, hogy a nem-parti álla­mok azon hajói, a melyek nem tengeri hajók, a parti államok fól- ügyelete alá vettessenek, és hogy a consulok által eddig számukra kiállított okmányok érvénytelenek legyenek. Ez indítványt főké­pen a nyugati hatalmak biztosai ellenzik. Bosnia-Herczegovinából és déli Dalmácziából. Bécs, máj. 21. (Hivatalos.) Klenaktól északra és Nevesinjé- től délkeletre május 20-án nagyobb felkelő banda megtámadta a 11. gyalogezred egyik csapatját, melyet egy hadnagy vezényelt. A csapatok visszaverték a felkelőket, kik közül mintegy harnrin- czan elestek és sebet kaptak. Veszteségünk: egy tizedes elesett és három gyalogos sebet kapott. Raguza, máj. 16. Megkezdették a cattaroi kerületben e hó 13-án az ujonezozást. A sorozás nyugodtan fog megtörténni, különben minden intézkedés meg van téve és Blazekovics ezredes és dandár-parancsnok csapatjai a Boccheban Spizzáig minden ural­kodó positiót megszállva tartanak. E hó 1-től kezdve Dalmátiában és a megszállott területen azok a csapatok, a melyek nincsenek a hadműveletek területén, nem kapnak semmi pótlékot. Krivos- csiában annyira haladt a hajlékok építése, hogy az előretolt csa­patok sem a szabadban táboroznak és a sátrakat mint tartalékos készletet vissza lehetett küldeni. Raguza, máj. 16. E hó 12-én Cattaro, Mula, Dobrota, Per- zagno, Stolivo, Lastua és Teodo községekből negyven embert so­roztak be a honvédségbe. E hó 13-án Zupa és Krtole községek hadkötelesei közül 12 ember találtatott alkalmasnak. Az orahováczi hegyekben a csendőrség elfogott egy lázadót és Cattaroba vitte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom