Eger - hetilap, 1882

1882-01-12 / 2. szám

14 noka, ki a parancsnoksága alatt működő tűzoltókkal 22-ed magá­val betegek szállítására vállalkozni és özv. Sir Antalné asszonyság, ki ugyan e ezélra egy kétlovas fogatot áteugedni méltóztattak. Legszebb jutalmuk az enyhülést nyert sebesültek és betegek hálaérzete. Adja Isten, hogy a szolgáltatás még nagyon soká el­maradjon, hiszen úgy is keblükben hordozzák a jó cselekedet leg­biztosabb jutalmát az öntudatot. Az elnökség nevében Nánásy Gyula, a férfi osztály al-elnöke. Politikai heti szemle. Legközelebb Bécsben egy minisztertanácsban állítólag elhatá­rozták Bosznia és Herczegoviua annektálását; már tavaszkor foga­natosítják ; Boszniát Magyarország, Herczegovinat Ausztria kapja. Anglia és Fraucziaorsz ág állítólag az egyiptomi kbe- divét katonai hatalommal is támogatni készek. Ezt a continentális hatal­mak közül nem tűrhetné egyik sem, ha csak hatalmi állásáról és keres­kedelmi érdekeiről lemondani nem akarna. Első sorban a porta volna ugyan érdekelve mint suzerain hatalom. De sem Ausztria Ma­gyarország, sem Németország, sem Oroszország, sem Olaszország nem nézhetné összetett kezekkel, hogy a nyugati hatalmak occupál- ják az egész északi Afrikát, melynek politikai fontossága és nagy gazdasági jövője pedig épen kiszámithatlan. Legkevésbbé nézhetnék, hogy egy vagy két hatalom által katonailag occupáltassék Egyip­tom, mely az összes keleti, az Ázsia és Európa közti egész forga­lom empóriuma, kulcsa. Hogy az egyptomi kérdésben mekkora erőfeszítéseket tesznek a nyugati államok, különösen Anglia, hogy az európai közvélemény tényezőit megnyerjék maguknak, kitetszik a következőkből. Auglia az északi német tengeren, nem messze Hamburgtól egy kis szikla­szigetet bir öráIlomá8ul, honnan a német exportot ellenőrizheti s háború esetén az összes német kikötőket fenyegetheti. Ezt a szi­getet, melyet sokan az észak Gibraltárjának neveztek el, most az angol kormány megvételre ajánlja Németországnak s e bámulatos koncesszió mögött persze azt a kívánságot tartogatja, hogy Bismarck támogassa viszont Angliát a Nílus partjain. Bismarck azonban az üzletbe belemenui nem hajlandó. Bismarck nem fogja Gladstonenak megbocsátni azt a sok bajt, melyet kormányra lépte óta koereitiv politikájával Konstantinápolyban előidézett, sem azt a hálátlanságot, melylyel azok ellen fordult a választási agitáció alatt, kik Angliát a berlini kongresszuson Cyprushoz jutni segiték. Berlin, jan. 7. A „Reichsanzeiger“ közzéteszi a császárnak jan. 4-éröl kelt, az állammíniszteriumhoz intézett és Bismarck her- czeg által ellenjegyzett rendeletét, mely igy hangzik : „A királynak azon joga, hogy saját belátása szerint vezesse Poroszország kormá­nyát és politikáját, korlátolva van ugyan az alkotmány által, de nincs megszüntetve. A király országlási actáinak egyik miniszter ellenjegyzésével kell ellátva lenniök, és, miként az az alkotmány életbeléptetése előtt is történt, a miniszterek által képviselendők, ámde azért mégis a király országlási actái maradnak, a kinek ha­tározatából eredtek és a ki általuk alkotmányos utón fejezi ki vé­leményét és akaratát. Ennnélfogva helytelen és a király alkotmá­nyos jogainak el homályosítását idézi elő, az, ha ezen jogoknak gya­korlása akként adatik elő, mintha az a felelős miniszterek és nem maga a király által történnék. Poroszország alkotmánya ezen or­szág monarchicus hagyományainak kifejezése, melyeknek fejlődése a királynak nemzetével való életteljes viszonyain nyugszik. Ezeket a viszonyokat nem lehet átruházni a király által kinevezett minisz­terekre, mert azok magához a király személyéhez fűződnek ; fen- tartásuk és ápolásuk állami szükségesség Poroszországra nézve. Ennélfogva akaratom az, hogy úgy Poroszországban, mint a biro­dalom törvényhozási testületéiben kétség ne forogjon fönn a fölött, hogy Én és utódaim alkotmányos joggal bírunk kormányom politi­kájának vezetésére, és hogy mindenkor tiltakozzanak azon felfogás ellen, mintha a király személyének az alkotmány 43-dik czikke ál­tal kimondott és Poroszországban minden időben fennállott sérthe­tetlensége, vagy a felelős ellenjegyzés szükségessége megfosztották volna országlási aetáimat az önálló királyi elhatározás jellegétől. Minisztereim feladata, hogy kétkedés és elhomályositás ellen képvi­seljék és megóvják alkotmányos jogaimat. Hasonló eljárást várok az összes hivatalnokoktól. Távol fekszik tőlem, hogy a választások szabadságát korlátoljam ; azonban azon tisztviselőkre nézve, a kik országlási actáim végrehajtásával megbizvák, szolgálatuktól tehát a fegyelmi törvény alapján felmenthetők, ezen a szolgálati eskü foly­tán reájuk sulyosodó kötelezettség kiterjed kormányomnak a vá­lasztások alkalmával követendő politika képviseletére is. E kötele­zettség hü teljesítését, köszönettel fogom fogadni és elvárom az ösz- szes tisztviselőktől, hogy a választások alkalmával tartózkodni fog­nak kormányom ellen intézett bármily izgatástól.“ L on don, jan. 7. A cabinet tagjai, Bright és Chamberlain, tegnap v.ilaszíóbeszédet mondottak Birminghamban. Bright a mos­tani cabinet külügyi politikáját fejtegette és constatálta, hogy An­golországnak nincseuek ugyan szövetséges társai, mégis most több ba­rátja van, mint valaha. Szónok védi a kormánynak Írországban kö­vetett politikáját és kijelenti, hogy csakis az absolut szükségesség követelte a kényszerrendszabályok alkalmazását. Chamberlain kije­lentette, hogy a kormány ragaszkodik programmjához, melynek alapján véget akar vetni a zilált állapotoknak és el akarja nyomni az erőszakoskodásokat. Szónok sokat remél az agrarius-törvény alkal­mazásától. Már is mutatkoznak jelek a javulásra. Deczember hó óta 40%-kal csökkent az agrárius bűntények száma. A kormány, mi helyt azt a körülmények megengedik, enyhíteni vagy egészen ha­tályon kívül fogja helyezni az Írek szabadságát korlátozó rendsza­bályokat. Caamberlain jogtalannak tartja a földbirtokosok azon kö­vetelését, hogy az állam adjon nekik kárpótlást. London, jan. 9. A Reuter-ügynökségnek jelentik Kairóból, hogy a franczia és az angol consul jan. 7-én táviró utján együttes jegyzéket kaptak, mely kijelenti, hogy Francziaország és Angol­ország, a kik az alkirályt trónra emelték, el vannak tökélve arra, hogy a csendzavargásokkal szemben megvédik az alkirály tekin­télyét. Az együttes jegyzéket jan. 8-dikán nyújtotta át a két con­sul az alkirálynak. A jegyzék nem egyedül a belzavargások ellen van intézve, hanem főleg a portának minden újabb beavatkozása ellen. Ama pont, mely az alkirálynak a trónon való megmaradásá­ról szól, különösen felkelté az alkirály figyelmét. London, jan. 9. A ,,Daily News“ arról értesít, hogy az angol cabinet vonakodik elismerni az Egyesült-Államok kormányá­nak azon igényét, hogy kizárólag Észak-Amerika gyakorolja az el­lenőrzést a Panama-csatorna fölött, mert ez az igény a nemzetközi joggal általában, és különösen a Bulwer-Clayton-féle szerződéssel ellentétben áll. P á r i s, jan. 9. Blanqui halálának évfordulója alkalmából tüntetés volt. Mintegy{300 ember koszorúkkal a Bastille-téren át aPére Lachaise temetőbe vonult. A rendőrségnek több Ízben kellett köz­belépnie. Lázadásra izgató kiáltások is hangzottak föl. Erre a rend­őrök 23 embert elfogtak, köztük van Michel Luiza, Eudes és Cour­net. A tömegből pisztolydurrauás hallatszott, de senki sem sebesült meg; a tettes ismeretlen. Róma, jan. 7. A „Popolo Romano“ értesül, hogy azon tár­gyalásoknak, melyeket Németország a vaticáunal folytatott és melyeknek befejezése Busch államtitkár föladatát képezi, eddig egyes egyedül az volt czélja, hogy a porosz királyság egyházi köz- igazgatásának azon kérdéseit szabályozza, melyek a kinevezésekre és a felavatásokra vonatkoznak: az alkudozó felek föntartották maguknak azt, hogy a concordatum ezen neme esetleg kiterjesz­tessék az egész birodalomra. Tekintettel az utóbbi esetre, a Vatikán kikötötte magának, hogy a kérdést előbb tanulmányoznia kell, mert a bajor királysággal, a badeni és hesseni nagyherczegségekkel már előbb egyezségei által le van kötve. A porta és a bolgár kormány hónapok óta vitatkoz­nak a diplomatiai közlekedés módja fölött. A bolgár kormány ré­gen azzal fenyegetőzött, hogy megszakítja a diplomatiai összeköt­tetést, ha nem teljesittetik azon kívánsága, hogy konstantinápolyi ágense közvetlenül érintkezhessék a portával. A napokban csaku­gyan megtörtént, hogy a konstantinápolyi bolgár missió és a szó­fiai török missió tagjai, egy-egy tag kivételével, hazamentek. Ez az egy tag a folyó ügyek elintézése végett maradt hátra. Azt mondják, hogy ez nem jelenti a diplomatiai viszony megszakítását, mert épen most van kedvező kilátás a differentia kiegyenlítésére. A porta és Bulgária kölcsönös érdeke bizonyára ezt követeli, de az is igaz, hogy a portának is van panaszra oka. Ennek bizonysága, hogy Aszim külügyminiszter jegyzéket intézett a berlini szerződést aláíró hatalmakhoz, a melyben elmondja, hogy az ingatlan jószágok ügyét rendező török biztosok legyözhetlen akadályokba ütköznek, mert a bolgár biztosok systematice ellenkeznek velük és igazolhatlan kö­vetelésekkel lépnek föl. A berlini szerződés 12. pontja értelmében követeli a porta az államjószágok átadását, de a bolgár biztosok az említett pont végrehajtásának eldöntését a bolgárországi bíróságokra akarják bízni, a mi annyit jelent, hogy a bolgár bíróságok fogják megmondani, hogy mit van joga követelni a császári kormánynak. Washington, jan. 6. A hírlapok közzéteszik Blaine körle­velét, mely Mexikót és Délamerika köztársaságait meghívja, hogy mindegyik két meghatalmazottat küldjön az 1882. nov. 30-án Washingtonban tartandó értekezletre, melyen a fölött fognak tanácskozni, miként biztositsák Amerikát az európai hatalmak be­avatkozása és befolyásolása ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom