Eger - hetilap, 1882
1882-03-30 / 13. szám
118 lenmondás nélkül át nem vétetett, vagy az ügylet más módon ki nem egyenlittetett, jól megőrizni. 9. §. Az ügylet megkötésénél köteles az ügynök kellő gondossággal, a megbízás értelmében, s a felek érdekeinek megfelelóleg eljárni. 10. §. Az ügynök a menynyiben a fél kívánja, titoktartásra köteleztetik. 11. §. Az ügynököt a közvetítésével kötött ügyletekért, az eladott bor árának 2% illeti, mint ügynöki dij, melyet az eladó tartozik a vételár felvételével azonnal kifizetni. 12. §. Az ügynök saját termésű borait eladhatja, azonban tartozik borkészletét „az egri szőlészeti és borászati egyletének tudomás végett mindig előre bejelenteni. 13. §. Az ügynök borkereskedést sem saját személyében, sem megbízott által nem űzhet; bort eladásra nem vásárolhat, sem bizományba át nem vehet. E szabály áthágása, az ügynöki jogosultság megszűntét vonja maga után. 14. §. A ki hatósági jogosítvány nélkül bor-ügynökséggel Üzletszerűen foglalkozik, a kapott dij megtérítésén felül, a mennyiszer annyiszor 20 frt birsággal rova- tik meg. 15. §. Az ügynök, ki a szabályszerű díjnál többet vesz, első esetben diját, másod Ízben ügynöki jogosultságát veszti. 16. §. Az ügynök, ki kötelességét megszegi vagy elhanyagolja, a feleknek az ebből eredő kárért felelős. 17. §. A bírságpénzek Eger város szegényalapját illetik. Egerváros részéről 1881. deczember 18-án tartott képviselő ülésből. Tavasy Antal s. k. polgármester. Dusárdy József s. k. vár. főjegyző. Ezen szabályrendelet Hevesmegye részéről 1882. évi január hó 19-én Egerben folytatva tartott bizottsági közgyűlésben, jóvá hagyatott. Jegyzetté: Zalár s. k. megyei főjegyző. * * * E megküldött szabályrendelet másolatban városszerte közhírré tétetik, s ennek alapján mindazok, kik borügynökökül alkalmaztatni óhajtanak s a szabályrendeletben megállapított feltételeknek megfelelni képesek, felhivatnak, miként kérvényeiket folyó év márcziushó végéig a városi tanács, mint elsőfokú iparhatósághoz nyújtsák be. Egerben, 1882. évi márczius 23-án a városi tanács által. Egerváros polgármestere: Tavasy Antal Az alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött képviselőházi bizottság márcz. 27-én tartott üléséből. Trefort minister igy szólt: Tudják a bizottság tisztelt tagjai, mily sors érte a gymnáziumok és reáliskolákról szóló törvény- javaslatot. (A bizottság által elvettetett.) Nem a nemzetiségek velleitásain, hanem a tanulmányi alap kérdésén bukott az meg a közoktatásügyi bizottságban. Midőn az egyik képviselő s bizottsági tag oda nyilatkozott, hogy elfogadná a javaslatot, ha őt biztosítanám, hogy az államköltségvetésbe fölvett és a tanulmányi alapból fentartott iskolákat nem fogom contradistinguálni; addig egy másik képviselő s bizottsági tag elfogadta volna a törvényjavaslatot, ha őt biztosítottam volna, hogy nemcsak contradistinguálni fogom a kétnemű iskolákat, hanem kimondom egyszersmind, hogy a tanulmányi alap katholikus alap. Ily ellentétes felfogások mellett a gymnasiumról törvényt alkotni nem lehet, mert a bizottságban előfordult nehézség ismétlődnék a tárgyalásnál a képviselőházban és még nagyobb mértékben a főrendeknél. Azon kívül fölmerült a követelés, és hiszem, hogy komolyan és bona fide, hogy a katholikus jellegű iskolákra nézve, a kormány vezetése mellett párhuzamosan állíttassák fel egy tanulmányi bizottság (studiorum commissio) és más felügyelő és ellenőrködő bizottságok, melyek a parlamenti alkotmányos rendszerbe teljességgel nem illeszthetők be. Az előadottakból önkényt kiviláglik, mennyire szükséges, hogy e tisztelt bizottság működését komolyan kezdje meg, és véleményes jelentését a jelen ülésszak befejezése előtt tegye meg azon ügyben, melynek földerítésére küldetett ,ki. Én attól tartok, hogy a tisztelt bizottság, az előbbi bizottság példáját követve, nincs arra hangolva, hogy ily kényes jogi kérdésekben határozott véleményt mondjon. Ez esetben — meglehet, hogy csalódom — van szerencsém felkérni a tisztelt bizottságot, méltóztassék a képviselőháznak bejelenteni hogy véleménye szerint legczélszerübb volna az alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására nem küldeni ki többé bizottságot, hanem arra utasítani a kormányt, hogy tegyen javaslatot ezen alapok és alapítványok mikénti, legalább ideiglenes kezelésére nézve, a jogi kérdés eldöntése bíróságra bízatván. Ha a képviselőház ezen nézetet elfogadná, a mire sok valószínűséget látok, ezzel kijönnénk a zsák-utczából s az ügy rendes kerékvágásba tereltetnék. Felszólalásom befejezéséül meg kell jegyeznem, — habár az ügy talán nem is tartozik szorosan ide — hogy az alapítványokról egy átalános törvényt kell alkotnunk, mert a mostani szétszórtan létező törvényes intézkedések mellett az alapítványok kellőleg biztosítva nincsenek. Az alapítványok nem tartatnak evidentiában, a kezelő közegek felelősségéről nincs gondoskodva; a felügyelet vagy épen nem létezik, vagy oly hiányos, hogy mellette igen sok alapítvány elvész ; s végre oly esetekben, midőn a gyökeresen megváltozott viszonyok folytán, valamely alapítványt „ad mentem fundatoris“ kezelni többé lehetetlen: nem létezik törvényes provisió az iránt, mi történjék s mikép alakíttassák át az alapítvány. Horváth Lajos bejelenti Apponyi Albert gróf bizottsági tag nevében, — ki a megjelenésben akadályozva van, — hogy a bizottság által rábízott munkálatot, illetőleg jelentését a húsvéti szünetek után azonnal benynjtandja. Apáthy István szintén a húsvéti szünet utánra Ígéri jelentésének benyújtását, melylyel, hogy eddig el nem készült, beteges- kedése gátolta, a munkálat egyébiránt készen van, s csak a tisztázásra vár, mi ha megtörténik, azonnal átadja a bizottság elnökének. Rakovszky György reméli, hogy a húsvéti ünnepek alatt el- készitheti jelentését, Ígérvén, hogy azt azonnal átadja a bizottság elnökének. Curiosumok. Sajnos az, hogy hazánkban az országgyűlés képviselőházában s annak bizottságaiban, még a sok tekintetben kitűnő egyének közül is némelyek oly állításokat koczkáztatnak, melyekkel azt bizonyítják, hogy a fennálló törvényeket és egyéb jogszabályokat alaposan nem ismerik. Még sajnosabb azonban az, hogy az ily notabilitások tévedéseit ugyanazon testületben senki sem akarja — vagy talán nem tudja — kiigazítani. Erre nézve ezúttal csak két példát hozunk fel. 1) Amint az „Ellenőr“ folyó évi 153-ik számának mellékletében olvassuk, a képviselőház márczius 24-én tartott ülésében egy képviselő nr az 1872. évi 16-ik t. ez. 2-ik §-ára hivatkozva azt hangsúlyozta, hogy ezen „szentesített törvény világosan megmondja, hogy a honvédség keretébe hadapródok önkényt beléphetnek.“ Ez téves állítás; mert ilyesmi majd csak akkor történhetik, ha a véderőről szóló uj törvényjavaslat törvénynyé lesz, ugyanis itt állapittatik meg először az, hogy a közös katonai intézetek hadapródai átléphetnek közvetlenül a honvédségbe. Ellenben a képviselő ur által idézett 1872: 16. t. ez. 2-ik §-a távolról sem állapította meg azt, hogy a honvédség keretébe hadapródok önkényt beléphetnek; hanem igenis megállapította azt, hogy a Lu- dovica Akadémiában önkényt jelentkező hadapródok (értve olyanokat, kik már a honvédségnél apródokká lettek, mint honvédek) a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek. Hogy ez igy volt és van, arról a t. képviselő ur meggyőződést szerezhet magának a honvédelmi minisztériumnál s a gyakorlatot ismerő honvédeknél. 2) A köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottságnak marcz. 23-án tartott ülésében (a mint az „Ellenőr“ marcz. 24-iki száma mutatja), egy képviselő ur ilyeneket mondott: a) a természettudományi és paedagogiai tanrendszer is gyakorlati kiképezésre fektet súlyt, egyedül a jog- és államtudományok módszere tisztán bölcsészeti- leg tanittatik; b) a kereskedelmi és váltójogot ex asse tanulják, de nem ismerik az ipartörvényt; c) hallgatják az egyházjogot, de nem ismerik a felekezetek szervezetét és iskolai hatóságát; d) hallgatják a büntetőjogot, de teljesen el van hanyagolva a rendészeti tudomány; e) hallgatják a pénzügyi tudományt, de nem ismerik az adóügyi kezelést; f) a véderő szervezetét ifjaink szerencsére az egyéves önkénytesi intézmény utján ismerik meg. Ezen állítások megállliattak azon szervezet előtt, mely 1874- ben az egyetemek s a jogakademiák jog- és államtudományi karait szabályozta; de 1874. óta e szervezet és a legtöbb tanár gyakorlati érzéke megváltoztatta az előbbi ügyállást; úgy hogy a t. képviselő ur állításait sorrendjük szerint a következő megjegyzésekkel czáfolhatjuk meg: a) a jogtudományok nagy része, mai érvényök szempontjából s ezzel gyakorlati szempontból tárgyaltunk ; igy a 2-od éves jogászok, miután az előbbi évben a magyar alkotmánytörténetet hallgatták, a 2-ik évben a mai magyar közjogot kötelezőleg hallgatják s abból vizsgát is tesznek; a ma
